Békesi László a Reformszövetség kiindulópontjai közül legalapvetőbbnek azt tartotta, hogy a magyar gazdaság alapvetően teljesítményhiányos - azaz gazdaságunk teljesítménye elmarad potenciális lehetőségeitől. Ezzel szerinte a szakemberek is csak részben vannak tisztában, a közvélemény pedig abszolút nem tud erről. Másrészt lemaradásunk igen jelentős: nemcsak az Unió átlagától, hanem közvetlen szomszédainktól is rémesen leszakadtunk.
Nem vagyunk versenyképesek
Érdemes tehát feltárni az alacsony teljesítmény okait. Elsőre szembeötlik, hogy a magyar gazdaság versenyképessége minden területen erősen romlik. A legnagyobb probléma költséghatékonyság tekintetében mutatkozik, mivel szolgáltatásaink egy része e tekintetben nem versenyképes, emelte ki Békesi László. A kibocsátott termékek minőségi színvonalában is hallatlan a lemaradásunk, kivéve néhány valóban high-tech árut kibocsátó multinacionális céget.
Hozzátette: nemcsak a nemzetgazdaság termelékenysége alacsony, hanem a foglalkoztatottság szintje is. Statisztikák azt mutatják, hogy míg Magyarországon hivatalosan a munkaképes lakosság 55-56 százaléka dolgozik, addig Szlovákiában ez az arány hetven százalék.
Túldimenzionált állam
Végezetül abban is megmutatkozik a hátrányunk, hogy az alacsony versenyképességhez képest túldimenzionált az államunk, figyelmeztetett a volt pénzügyminiszter. Ismeretes, hogy a rendelkezésre álló nettó jövedelem több mint ötven százalékát elvonja az állam. Ilyen mértékű elvonás csak a nálunk hat-hétszer gazdagabb skandináv országokban tapasztalható, a „bezzeg országnak” számító Szlovákiában pedig csupán 33 százalék ez az arány.
Békesi kitért a rendkívül magas devizakitettségünkre is - a magyar lakosság adósságállományának kétharmada devizában van. Ez főleg most súlyos probléma, amikor nagyon nehéz a finanszírozás. Emellett komoly gond a magas költségvetési hiány, az ikerdeficit és gazdaságunk duális szerkezete, amely a multinacionális cégek rendkívül magas termelékenységéből és a kisvállalati szektor alacsony hatékonyságából tevődik össze. Ide tartoznak a lényegében életképtelen kényszervállalkozások és az ehhez kapcsolódó megoldhatatlan problémák.
Mindezt figyelembe véve mit tud tenni Magyarország? Békesi kizárta a klasszikus válságmenedzselő megoldást, a keresletélénkítést. Az ehhez szükséges források ugyanis nem állnak rendelkezésre, ami azt jelentené, hogy az egyébként is magas államháztartási hiány tovább növekedne.
2009 - a túlélés éve
Vagyis másfelé kell menni: az állam körül kell keresni a gazdaságpolitika kitörési pontjait. Ez - a szakember szerint - nem jelent mást, mint az állam túlzott méreteinek mérséklését. Ennek révén pedig rövid időn belül több jövedelem maradhatna kint a reálgazdaságban. Így három-négy éven belül elérhető lenne, hogy az állami újraelosztás nagysága nyolc százalékkal mérséklődjön - feltéve, ha hozzányúlunk jelenleg még tabunak számító témákhoz is. Ennek időbeli lefolyása úgy képzelhető el, hogy 2009 a túlélés éve lenne, míg a valódi reformokat 2010-ben, 2011 és 2012-ben kellene megvalósítani.
Békesi szerint a ma ismert legmodernebb gazdasági modellszámítások alapján készült eredmény azt mutatja, ha ennyivel csökkenteni tudnánk az állami újraelosztás mértékét, akkor Magyarország évi két százalékos növekedési többlethez jutna. Ezzel három-négy százalékos növekedést érhetnénk el éves átlagban, a világgazdaság normál működését feltételezve.
Négy területen költekezünk túl
Ennek érdekében azonban radikálisan felül kell vizsgálni az állami kiadásokat - jelenleg négy olyan terület van, ahol túlköltekezik a magyar állam, véli a volt pénzügyminiszter.
Egyrészt nagyon magasak az állam működési kiadásai - az önkormányzatokat is beleértve -, másrészt nagy arányt képviselnek az úgynevezett széleskörű transzferek. Ezek lényegében alanyi jogon járnak – ide tartozik például a családtámogatás és a gázár-kompenzáció.
Harmadrészt nagyon bőkezűek az úgynevezett gazdasági támogatások - ez az állami nagyvállalatoknál (MÁV, Volán) a legszembetűnőbb, emellett a presztízsberuházásokat és a méregdrága autópályákat is ide lehet sorolni.
Negyedrészt nagyon drága az államadósság finanszírozása is, mert jelenleg olyan országkockázati felárat fizetünk, amilyenre sehol sincs példa - még a Balkánon sem. Az adósságszolgálatra évente durván 1500 milliárd forint megy el, emelte ki végezetül Békesi.
VMI
Menedzsment Fórum
