1991. október 25-én a hivatalosan bejelentett áremelést ellentmondásos híresztelések előzték meg. Október 19-én a Népszavában "Árulás: jön az 56-62 forintos benzin" címmel jelent meg az első híradás az esetleges várható áremelésről, az október 24-i Magyar Hírlap szerint október 29-étől drágul a benzin. Ugyanakkor az MTI közleménye arról tudósított, hogy a kormány október 25-i ülésének napirendjén nem szerepel a benzináremelés. Ennek ellenére október 25-én délután parlamenti sajtótájékoztatón bejelentették az üzemanyagár 65 százalékos emelését. A kormány szerint az áremelést a szovjet olajszállítások csökkenése, valamint az augusztustól tartó öbölháború váltotta ki. 1990-ben, a nevezetes és botrányos taxisblokád előtt mindössze 40 forint alatt (36) mérték a benzin literjét.
Mint ismert a felháborodott taxisok október 25-én délután a budapesti Hősök terén, majd a Kossuth téren gyülekeztek. A tüntetők az Országház előtt találkoztak Siklós Csaba akkori közlekedési miniszterrel, aki nem volt hajlandó átvenni a petíciójukat. Ezt követően a taxisok, akik CB-, illetve URH-rádióhálózatukon folyamatosan kapcsolatot tartottak egymással, lezárták Budapest összes hídját, megbénítva a város közlekedését. Éjféltől országossá szélesedett a sztrájk, amelyhez csatlakoztak a magán- és teherfuvarozók is. Október 26-án az ország főútjain, a nagyobb városokban szinte teljes volt a blokád, a határokon állt a forgalom. A kormányt váratlanul érte a taxisok, fuvarozók tiltakozása. A tizenegy miniszterből négy külföldön tartózkodott, Antall József miniszterelnök kórházban feküdt.
Október 27-én a fuvarozók és a kormány közötti tárgyalások egész nap tartottak, és estére közös nyilatkozat közzétételében állapodtak meg. Ebben a kormány kinyilvánította, hogy az Érdekegyeztető Tanács október 28-án megtartandó ülése elé olyan megoldást terjeszt, amelynek révén meghatározott feltételek között elképzelhető literenként 10 forintos kedvezmény. Végül október 28-án, vasárnap estére megszületett megállapodás szerint október 29-én 24 órától 12 forinttal csökkentik a megemelt benzinárakat, amelyek az árliberalizálással összefüggő törvények hatályba lépésig érvényesek. A kormány képviselői a televízió nyilvánossága előtt megígérték, hogy a demonstrációban résztvevőket nem vonják felelősségre.
Az emlékezetes események óta az áremelések folyamatosak, az indok pedig vagy a beszerzési árak növekedése – mely az olajár emelkedése vagy a forint leértékelődése miatt – következett be, vagy az üzemanyagárak adótartamának növekedése miatt. Ez utóbbi ugyanis a fogyasztói ár nagyobb részét teszi ki. A 2010. januári adóemeléseket követően a benzin adótartalma 59 százalék, míg a gázolajé 54 százalék lett.
Magyarországon egyébként nagyon magas vagy legalábbis laikusként magasnak tűnik az üzemanyag adótartalma. Ez a benzin esetében 59, a gázolajnál pedig 54 százalék. Ez ugyan magasnak tűnik, ám európai összehasonlításban nem kiugró érték, a szakemberek szerint az üzemanyagok adóterhelése átlagosnak tekinthető (a középső harmadban vagyunk). A viszonylag gyakori árváltozás, és a „mindennapos” használat miatt úgy tűnik, a benzin ára állandóan emelkedik, és ez az a tétel, mely felhajtja az inflációt. Az adatok azonban mást mutatnak.
1990-es években, amíg a piaci árképzés megszilárdult, addig az energia és az üzemanyagárak jócskán meglökték az inflációt. Kiemelkedő volt az 1991-es esztendő, amikor a taxisblokádot is kiváltó drasztikus áremelésre sor került. Ebben az esztendőben a háztartási energiaárak még a benzinárnál is jobban „elszálltak”. A Bokros csomag éve, 1995 volt a másik emlékezetes esztendő, amikor az egyszeri adóemelés, illetve a forint jelentős leértékelése komoly áremelkedést generált. A 2000-es években ugyanakkor az üzemanyagok korántsem szabadultak el, jellemzően az átlagos árdrágulás alatt növekszik immár a benzin és a gázolaj fogyasztói ára.
Érdekes összevetni az üzemanyagok árát a keresetekkel is.
Ha az aktuális minimálbérhez viszonyítjuk, abból szintén a fent vázolt folyamatok következnek, vagyis a 90-es években gyakrabban éreztük a bőrünkön az áremelést, majd a 2000-es év volt a fordulópont. Ezt követően a korábbi gazdasági növekedésnek köszönhető életszínvonal emelkedés, majd az aktuális kormányok időnként felelőtlen osztogatása jelentkezik az egyre nagyobb mennyiségben megvásárolható üzemanyag mennyiségben. Ez alól a 2009-es esztendő jelent kivételt, amikor a nemzetközi gazdasági válság hatására az olajárak hatalmasat zuhantak, az így olcsóbbá váló benzinből pedig elvileg többet lehetett vásárolni a minimálbérből. Az idei esztendőben az olajpiac konszolidációja, illetve a forint erőteljes gyengülése és a januári adóemelések hatására a korábban felfele tartó görbe megtört.
mfor.hu
