Megvannak a főbűnösök - miattuk szakadt be a piac


A szakértők egy része régóta jelezte, hogy a valós helyzet nem olyan szép, mint amit a tőzsdék féktelen emelkedése jelez. A piacok múlt heti szakadása után megindult a helyzet elemzése, és a véleményvezérek több ok együttes hatásaként írták le az esést.

Érdemes leszögezni, hogy a tőzsdék esésének intenzitása ugyan meglepő mértékű volt, azzal azonban nagyon sokan számoltak, hogy ez belátható időn belül be fog következni. Az esés megindulása előtt néhány nappal például az egykoron legbefolyásosabb közgazdás a Fed ex-elnöke, Alan Greenspan jelezte, hogy nagy a baj, ő nem csak a részvénypiacon, hanem a kötvényeknél is buborékra figyelmeztetett. Ráadásul az infláció lehetséges fellendülésére hívta fel a figyelmet, ami azért volt meglepő, mert mind a közgazdászok, mind az üzleti körök ezt a potenciális veszélyforrást jelölték meg legkevésbé fenyegetőnek az elmúlt hónapok felméréseinek tanúsága alapján. 
Greenspan meglátásának a pikantériáját utólag az adta, hogy február 2-án pénteken munkaerőpiaci adatok indította el lefele a piacokat, hogy aztán a következő napokban igazán felgyorsuljon az esés. Az adatok azt mutatták, hogy a reálbérek – a korábbiakhoz képest – számottevően erősödni látszott, amelyből sokan azt olvasták ki, hogy elindulhat Amerikában az infláció!
 

Nem Greenspan volt ugyanakkor az egyetlen sztárközgazdász, aki komolyabb visszaeséstől óvott, a Nobel-díjas Robert Shiller január végén Davosban egy nyilatkozatában épp az általa fejlesztett CAPE mutatóra hivatközva jelezte, hogy az elmúlt másfél évszázadban csupán kétszer voltak ennyire magasan a az inflációval korrigált vállalati eredményvárakozások. Legutóbb a dot-com lufi kidurranása előtt, illetve az 1929-es gazdasági világválságot megelőzően. Az akkori visszaesésekhez képest eddig még megúszták a piacok, bár az esés így is számottevő volt, 2016 februárjában zártak utoljára ilyen gyenge hete a New York-i piacok. 
 

Az elmúlt napok után az esés egyik okaként az elemzők is a potenciálisan fenyegető inflációt jelölték meg. Ez egyébként alaphelyzetben nem lenne probléma, sőt a mérsékelt áremelkedés a vállalati eredményekre elvileg pozitívan hat. A problémát az jelenti, hogy az elmúlt évek szuperlaza monetáris politikája és már-már fullasztó likviditásbősége után új képlet állhat elő. Az inflációból következő jegybanki lépések, mint a monetáris szigorítás, legyen szó kamatemelésről, vagy a jegybanki mérleg csökkentéséről a tőkepiaci lufit okozó "túl sok pénz" csökkenését fogja eredményezni. Részben ehhez kapcsolódik, hogy az inflációs várakozások emellett a kötvények hozamában is megjelent. A növekvő kockázatmentes alternatíva (a 10 éves amerikai állampapírok hozama megközelítette a 3 százalékot) pedig további összegeket szívhat ki a tőzsdéről, ami az esést tovább gerjesztheti. Nem véletlen, hogy a szakértők az emelkedő hozamokat is a tőzsdei szakadás egyik említették.
 

Az sem volt szerencsés, hogy az elmúlt 9 évben komoly visszaesés nélkül felfele kúszó árfolyamok "kinyírták" az esésre játszó spekulánsokat, így sarkítva, de boldog-boldogtalan a vételi oldalon tűnt fel. Ebben az a probléma, hogy eséskor a korábban erre játszók nem jelennek meg a vételi oldalon tompítva a csökkenést. Erre a féktelen vásárlásra egyébként jó példa, hogy a világ legnagyobb hedge fundjának (abszolút hozamú befektetési alap), a Bridgewater Associates alapítója, Ray Dalio a Világgazdasági Fórumon Davosban azt mondta, olyan jók a piaci kilátások, hogy azok az alapkezelők, akik készpénzt tartanak totálisan hülyének érezhetik magukat. Más kérdés, hogy amikor a szakértők is elhiszik, és a média is azt hangoztatja, hogy „mostmár örökké felfele mennek az árak”, akkor szokott rövid időn belül nagyot esni a tőzsde, ahogy azt most is tette. Erre az egy irányba való spekulációnak az eredménye volt az is, hogy a volatilitás (hektikus mozgás) nagyon lecsökkent a piacokon, és az erre alkotott virtuális termék, a VIX index egy fél éve a történelmi mélypontja környékén volt. A meginduló esés viszont többek között az ilyen derivatív termékeken keresztül felerősítheti annak irányát.

Sokan ismét elővették a számítógépek által koordinált kereskedést, az úgynevezett algoritmikus kereskedést. Ennek lényege, hogy a gépek az árfolyamok és különböző függvények alapján valószínűségeket keresnek, és amennyiben azok az 50 százalékosnál nagyobb nyerési esélyt kínálnak, úgy a gép kiadja a kereskedési megbízást. A programokat ugyan az egyes vállalatok, vagy akár egyéni befektetők ugyan testre szablyák de hasonló függvénykészlettel dolgoznak, emiatt egy erős elmozdulás esetén egyszerre adják ki a gépek a megbízásokat. Ahogy azt az elmúlt napokban is látni lehetett, ilyenkor percek alatt tudnak kvázi összeomlani az árfolyamok.

Merre tovább?

Az elemzők és befektetési bankárok a korábbiakhoz képest meglehetősen óvatosak lettek, és nagyon sokan a mehetünk még le, de meg is állhat az esés típusú bölcsességeket osztanak meg. Ez egyértelmű irányt csak annyiban jelöl ki, hogy a korábbi hurráoptimizmus eltűnt, és tényleg benne van a pakliban további csökkenés is. Figyelembe véve, hogy az esést indokló tényezők valóban okozhatnak problémát, így azok bekövetkezte esetén valóban folytatódhat a lejtmenet. Arról nem beszélve, hogy vannak olyan tényezők is, amelyekre korábban potenciális veszélyként tekintettek a befektetők, most pedig háttérbe kerültek, ilyen a tavaszi olasz választás, de a Trump elnök környezetét is érintő ügyészségi vizsgálat is.

Mindenesetre a megmondóemberek természetesen előálltak az analógiákkal, amiból megint csak nincs hiány. Az egyik legismertebb televíziós szakértő, a CNCB Mad Money című műsorának házigazdája Jim Cramer például a 2008-as válsággal lát hasonlóságokat. Akkor különböző jól csengő termékekbe csomagolt rossz hitelekkel képeztek tőkeáttétet (normál esetben egy kockázatos hitelre nagyobb tartalékot kell a pénzintézeteknek képezni, és kisebb összeget lehet kihelyezni – szerk.). Most számos más termékkel, például a - fent említett - VIX-őrület révén sikerül a helyzet rosszra fordulásával sokszoros bukót összehozni. Cramer szerint a filmet már befűzték, az pedig a medve piacról szól.

Egy másik, a médiában gyakran megszólaló szakértő, David Rosenberg, a Gluskin Sheff and Associates vezetője, az 1987-es összeomlás analógiáját látja a mostani helyzetben. Szerinte akkor is a korábbi alacsonyabb kamatok utáni hozamemelkedés indította be a negatív folyamatokat. Az a szakértő helyett mi jegyezzük meg, hogy akkor nem 1 százalék körül volt a Fed alapkamatja, hanem a 10 százalékhoz közelített. Kiemelte, hogy viszonylag ritkán szoktak a kötvénypiaci hozamok felfele menni, miközben a részvénypiac megindul lefele a lejtőn, most viszont a 30 évvel ezelőtti eseményekhez hasonlóan történnek a dolgok.

A harmadik példa, amihez a mostani helyzetet hasonlítják az az 1996-ban kezdődő nagy emelkedés, amely 1997 őszén az ázsiai válság néven emlegetett krízishelyzetben tört meg. A cikk szerzője kisbefektetőként átélte azt az időszakot, és az akkori erős emelkedésben is alig volt, aki hirtelen fordulatra számított volna. Érdekesség, hogy a nemzetközi piacok október végén beszakadtak, de az október 23-ai ünnep miatt zárva tartó Budapesti Értéktőzsde elnöke Járai Zsigmond azt valószínűsítette, hogy majd a következő kereskedési napon, amikor a magyar piac kinyit aligha lesz a dél-kelet ázsiai országok megroppanásának hatása. (Utólag persze könnyű okosnak lenni, de nagyon komolyan megingott a BÉT is). A Reinaissance Macro Research elnöke, Jeff deGraaf pénteken azt mondta, hogy a 96/97-es időszakot nem csak egy-két hasonló tényező miatt lehet párhuzamba állítani a múlt héten bekövetkezett eséssel. Ugyanis statisztikailag is kimutatható a kapcsolat 94 százalékos korrelációt mutat. Amennyiben a nagyon erős párhuzam nem változik, úgy néhány nyugalmas hét következhet, majd azt követően újabb erőteljes esésre kell számítani.

Azért azt érdemes leszögezni, hogy a múltbeli eseményekből mindig lehet tanulni, már csak azért is, mert amikor a kapzsiság elvakítja a befektetőket, akkor hajlamosak hasonló hibákat elkövetni. Az érme másik oldala viszont, hogy az események lefolyásában mindig van valami csavar, így a végkifejlett nem úgy vagy nem akkor jön el, amikor az korábban megtörtént. De ugye mindezt már az ókor óta tudjuk, hiszen Hérakleitos is megmondta, hogy „egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba”. Nem tisztünk a tőzsdei történések előrejelzése, de igen meglepő lenne, ha egy korábbi eseményt a mostani folyamatok szinte teljes egészében lemásolnának.
 
KB
 
mfor.hu 

Olvasta már?



hirdetés
Orbán egyetlen konkrétumot említett - azzal is van némi bajOrbán egyetlen konkrétumot említett - azzal is van némi baj

Orbán Viktor szokásos évértékelő beszédét tartja ma a Várkert Bazárban, immár a 20. alkalommal. Szót ejtett az egymillió új munkahely időarányosan teljesített részéről, megnéztük, mi a "valóság".

.
hirdetés
elrejt
 
.