Számos olyan tényezőt kell figyelem bevenni egy-egy ingatlan kiadásakor, melyre a szerződéskötés (egyáltalán történt ilyen?) alkalmával nem is gondol egy lakás tulajdonosa. Ilyenek lehetnek például a szerződés megkötése, annak tartalma, a közüzemi számlák kérdése, a közös költség fizetése, a lakásban történt esetleges felújítások, netán károkozás kérdése, illetve nem utolsósorban az adózási problémák. Nézzük sorban, hogyan lehet problémamentessé tenni a kiadási bizniszt.
Szerződéskötés – a becsszó néha kevés
Általánosságban majdnem minden szakértő (és laikus) is azt javasolja, hogy bérleti szerződést minden esetben érdemes kötni, ez a papír egyrészt később vitás helyzetekben jól jöhet, másrészt kiváló alkalom lehet a bérlők személyes adatainak és elérhetőségeinek megismerésére. Kaphatók (illetve sok helyről letölthetők) sablonszerződések, melyek jellemzően a legáltalánosabb kérdéseket szabályozzák. Ha a lakásban speciális dolgokat, például nagyobb értékű bútorokat, műtárgyakat hagyunk, érdemes valahogy azokat is szerepeltetni a kontraktusban, nehogy véletlenül egy hirtelen kiköltözéskor némelyiknek lába keljen.
Közös akarattal érdemes a szerződést kialakítani, mely egy jó keretet adhat a bérleti konstrukcióhoz, de teljesen részletekbe azért nem szabad lemenni (mint például egy pécsi kiadó lakás esetében, ahol még a virágok locsolásának időpontját is szerették volna beletenni a szerződésbe). Ha nagy értékű a lakás és a benne lévő berendezési tárgyak, ügyvéd segítségét is érdemes lehet igénybe venni (egyébként pedig az álmoskönyvek azt mondják, hogy kiadó lakásban drága dolgot ne hagyj…)
Buktató lehet az adózás
Illúziókat senki ne kergessen: a hazai ingatlanpiacon becslések szerint a kiadott lakások többsége után egész egyszerűen elfelejtenek adót fizetni, bár növekvő számban vannak jelen azok, akik ragaszkodnak a számlaadáshoz – igaz, ez egyelőre főleg csak cégek által tulajdonolt ingatlanokra jellemző. Előfordul olyan megoldás is, hogy külön számlás és számlamentes ár is létezik, természetesen az előbbi magasabb.
Adót fizetni persze kevesen szeretnek, azonban érdemes átgondolni a kérdést. Elég egy rosszindulatú szomszéd, egy-két hangosabb házibuli, vagy éppen valamilyen konfliktus a bérlővel, és máris az adóhivatal látókörében találhatjuk magunkat – a bérleti szerződés ugyanis viszonylag egyszerű bizonyíték arra, hogy olyan jövedelemhez jutottunk, ami után nem fáradtunk adózni. Természetesen lehet cifrázni, hogy papíron ingyen engedjük át a lakást, illetve hogy szívességből laknak ott, ekkor viszont probléma esetén a bérlő kirakása lesz elég nehéz a lakásból. Könyvelő, ügyvéd segíthet a témában, azonban ha fennállnak a fentebb említett kockázatok, érdemes inkább egy kicsit magasabb áron próbálkozni, és mégiscsak adózni a kiadásból – tudjuk, hogy itthon még mindig nagy divatja van a „feljelentem a szomszédot” című népi játéknak.
Ki mit fizessen?
Először érdemes eloszlatni egy manapság egyre jobban terjedő tévedést: a közös költséget (pláne a felújítási alapot) – nem szokás, és nem is illik a bérlővel kifizettetni! Kivétel az az eset, amikor a közös költség tartalmaz energiafogyasztást is, de ekkor is érdemes megbontani. A bérlő jogosan kérdezheti, hogy ugyan miért kellene neki hozzájárulnia egy olyan ház felújításához, melyben tulajdona nincs, és 1-2 év múlva már nem is fog ott lakni. Hosszabb távú bérlet esetén ettől külön megállapodás alapján el lehet térni, de kiadóként ne feledjük: a bérlőnek semmi érdeke sem fűződik ahhoz, hogy a későbbiekben mi történik majd a házzal. Ha mindenképpen szeretnénk, hogy a bérlő beszálljon az ilyen típusú költségekbe, akkor inkább érdemes a bérleti díjba építeni egy részüket.
A közüzemi számlákat ízlés szerint van, aki a saját nevén hagyja, más átíratja – az első megoldás kényelmesebb, a másik kockázatmentesebb, a gázszámlával például elég gyorsan nagy hátralékokat lehet felhalmozni. Ha a mi nevünkön maradnak az energiaszámlák, rendszeresen érdeklődjünk (akár már egyes szolgáltatók on-line ügyfélszolgálatának felhasználásával is), hogy rendben mennek-e a befizetések, amennyiben nem, lépjünk közbe. Megoldás lehet az is, hogy a számlákat saját címünkre postáztatjuk, és havonta adjuk át a bérlőknek, egyben be is szedve (vagy átutaltatva) a szükséges összeget. Persze hagyjunk azért időt, illetlenség este 8-kor beállítani, hogy „itt vannak a számlák, 68700 forint lesz” – előzetesen közöljük a várható összeget. Figyeljünk oda, ha átalánydíjas konstrukcióban, későbbi visszatérítéssel számláznak valamit – a visszatérítés (vagy arányos része) a bérlőé, nem a miénk, hiszen ő fizette.
Ha távol vagyunk a lakástól (például külföldön), a szolgáltatók telefonos ügyfélszolgálatai segíthetnek, vagy bízzunk meg egy ismerőst, hogy időnként – nem tolakodó jelleggel – nézzünk rá a dolgokra. Általában erre csak az első pár hónapban van szükség, a legtöbb esetben ennyi idő alatt kiderül, hogy fizetőképes-e a bérlőnk, vagy sem. Ne felejtsük el a lakás átadásakor közösen rögzíteni az óraállásokat!
Telefon, internet, kábeltv
Számos vita forrása tud lenni a közüzemi számlafizetés, különösen, ha a bérlő lelépett, és nyakunkon maradtak az adósságai – jellemzően ilyen esetben, főleg külföldi esetén nyugodtan lemondhatunk a pénzünkről. (Itt is felhívnám a figyelmet az adózásra: fenyegetőbb fellépés esetén a problémás bérlő könnyen előhúzhatja az adókérdést, és máris álmatlan éjszakáink támadnak…)
Régebben nagyon sok gond forrása volt a vezetékes telefon, és a rajta felhalmozott akár sokszázezres számlák. Ma már ez kevésbé érdekes, hiszen már az internet szolgáltatások is igénybe vehetőek telefon nélkül, a vezetékes telefon léte az albérletben különösebben nem szükséges. Ha mégis megtartjuk, vagy írassuk át a bérlő nevére (rövid procedúra egy arra alkalmas ügyfélszolgálaton), vagy egyszerűen rendeljünk meg rá egy kimenő híváskorlátozást, és egyből megelőztük a problémákat. (Az átírás azért is lehet hasznos, mivel előfordulhat, hogy a telefonszámot valamilyen kétes üzleti célra használják, például, mint e sorok írója esetében soha meg nem jelenő hirdetési újságba reklámozók toborzására, amiből később számos felháborodott hívás születik, hiába tűntek el már rég az előző bérlők).
Gondoskodjunk a lakásban internet elérésről – ma már alig-alig lehet e nélkül albérletet kiadni. A korlátlan csomagok korában túl nagy számlát ezzel nem lehet felhalmozni, viszont ezt feltétlenül írassuk át a bérlő nevére a későbbi problémák megelőzése érdekében. Hasonló a helyzet a kábeltv esetében is, nagy adósságot művészet felhalmozni, ráadásul ezeket a szolgáltatásokat nemfizetés esetén elég hamar kikapcsolják.
Fontos tudni, hogy nemfizetés esetén a szolgáltató azt pereli, akinek a nevén van a szolgáltatás, ezért ha nem tudjuk napi szinten rajta tartani a szemünket a számlákon, célszerűbb mindent átíratni.
Láthatás – mikor menjünk a bérlőhöz?
Általában a bérlők nincsenek elájulva attól, ha kétnaponta valamilyen ürüggyel megjelenünk a lakásban, pláne nem akkor, amikor nincsenek ott. Ha mégis ezt tesszük, biztos, hogy nagyon hamar el fognak költözni, ráadásul a legtöbb esetben az ilyesfajta kontroll szükségtelen. Akár a szerződésben is megállapodhatunk egy időpontban, amikor találkozunk és megbeszéljük a szükséges ügyeket (ez jellemzően max. havi 1 alkalom), de ma már a kapcsolattartás leginkább e-mailben és banki átutalások formájában szokott zajlani. Éppen emiatt nem szerencsés, ha személyes tárgyaink egy részét a lakásban tartjuk, és oda feljárkálunk, vagy éppen lezárunk egy szobát hasonló célból.
A bérleti időszak első részében valamilyen ürüggyel csak-csak bekívánkozunk a lakásba, hogy megnézzük az ottani állapotokat – ez még érthető is, de semmiképpen ne vigyük túlzásba. Beszéljük meg ezt előzetesen a bérlőkkel, indoknak szinte bármit kitalálhatunk (egy későbbi felújításhoz le kellene mérni ezt, vagy azt, fel kell írni valamelyik mérőóra számát, stb.). Amennyiben nem áll távol tőlünk a „kockázatosabb” bérlőknek történő kiadás, akkor viszont nincs mese, gyakrabban kell ellenőrizni.
A bérlő kirakása
Problémás esetben – a bérlő nem fizet, károk keletkeznek a lakásban, rendszeres esti vendég a rendőrség, nagy számlahátralék halmozódott fel, vagy sejthetően problémás tevékenység folyik a lakásban (pl. diszkrét kéjkuckó üzemel) nincs mese, a bérlőtől meg kell szabadulni, mégpedig gyorsan, mielőtt nagyobb kárt okozna. A nemfizetési problémákról valószínűleg saját bankszámlánkon hamar értesülünk, a többiről a szomszédok tudnak első kézből információval szolgálni.
A nemfizetésnél is léteznek fokozatok, ahol a jó emberismeret sokat segít – pár napos késés, esetleg 1-2 havi díj későbbre tolása – ha addig egyébként rendben fizetett a bérlőnk elfogadható lehet, különösen, ha elfogadható magyarázatot kapunk hozzá. Arra figyeljünk, hogy a hátralék ne nagyon haladja meg a kaució mértékét, mely esetében azt is választhatjuk, hogy a biztosíték lelakható. (Ezt csak akkor engedjük, ha biztosak vagyunk benne, hogy nem keletkeztek károk a lakásban, nincsenek felhalmozott tartozások). Ha azonban már egy havi díj különösebb jelzés nélkül nem érkezik meg, érdeklődjünk az okok után, és ha kell, azonnal lépjünk. (Az internet korában már az sem igazán jó kifogás, hogy valaki külföldön nyaralt, netbank bárhonnan elérhető).
Ha ilyen vagy olyan okból, de mégis ki kell rakni a bérlőt, legyünk nagyon körültekintőek. Ha nincs szerződés, akkor szóbeli felszólítás után jöhet a zárcserés módszer és az értéktárgyak jegyzőkönyv felvétele utáni kipakolása és elszállítása – de ugye ilyen hibát nem követünk el? (Hátránya, hogy az ilyenkorra már rendszerint eldurvult viszonyok keretében minket is megvádolhatnak értéktárgyak eltűnésével). Ha van szerződés, akkor sem túl egyszerű a helyzet, a bérlő ugyanis adott esetben vitathatja a felmondást, ami évekig elhúzódó perré is alakulhat. Egyszerűbb közjegyzői okiratba foglaltatni, hogy felmondás esetén a bérlőnek el kell hagynia a lakást – ez ugyanis végrehajtható.
Emlékeznek még arra, amit a szerződésről és az adózásról írtunk az elején? Ugye, hogy érdemesebb…
