A vegyes finanszírozású, állami és magánpénztárakon alapuló nyugdíjrendszerről a Horn-kormány döntött 1997-ben. Az eredeti szabályozás szerint a magán-nyugdíjpénztári 6 százalékos járulék 1999-ben 7, majd 2000-től 8 százalékra emelkedett volna.
A díjak emelkedésének automatizmusát azonban az Orbán-kormány nem tartotta megvalósíthatónak. Az akkori miniszterelnök 1999 őszén úgy fogalmazott, hogy nem növelhető a magánnyugdíj-pénztárakba befizetendő 6 százalékos járulék, ez ugyanis a költségvetésnek 30 milliárd forintos többletkiadást jelentene, amit csak a reálbér-emelés rovására tudnának teljesíteni. A magánnyugdíj-pénztári tagdíjat ezért 6 százalékon befagyasztották, és döntöttek arról, hogy a tagok magasabb társadalombiztosítási járulékot fizetnek a társadalombiztosítási nyugdíjpénztárba.
A miniszterelnök azt is kijelentette 2000-ben: a kormány kész arra, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagdíjak pótlására kifizetett költségvetési támogatást - ami 2001-ben várhatóan 70 milliárd forint lesz - "átirányítsa", azaz a nyugdíjak emelésére fordítsa. Mint mondta, "szép dolog a mostani fiatalok jövőbeni nyugdíjának állami támogatása, de ma fontosabb cél a jelenlegi nyugdíjasok járandóságának emelése".
Varga Mihály pénzügyminiszter 2001. júniusában jelentette be az állami nyugdíjrendszer átalakítását, az elképzelés szerint az állami nyugdíjrendszerben 2003. január 3-ától megjelent volna az egyéni számla. A kormány azt tervezte, hogy megváltozik a társadalmi szolidaritáson alapuló nyugdíjfizetési rendszer és mindenki a saját számlájára befizetett összeg alapján részesül majd nyugellátásban. A befizetett összegeket 1988-ig visszamenőleg tartották volna nyilván az egyéni számlákon. Úgy vélték: ezzel az állami pillér ugyanolyan vonzóvá válik, mint magánnyugdíjpénztárak, ezért a jogszabály a visszalépést is lehetővé tette és megszüntette a pályakezdők kötelező belépését. A pénztártagok 2003. december 30-ig léphettek vissza a tb-rendszerbe. A PM akkor úgy vélte: a reform nélkül 2010-ben összeomlik a nyugdíjrendszer, mert lényegesen megnő a nyugdíjasok száma és csökken a járulék-befizetések összege.
2002. szeptemberében már az új kormány szocialista pénzügyminisztere, László Csaba bejelentette, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagdíj 6 százalékról 8 százalékra emelkedik és ismét kötelező lesz a pályakezdők belépése a magánnyugdíjpénztárakba. Két részletben emelték meg a járulékot: 2003-ban 7 százalékra, 2004-ben 8 százalékra.
2004. májusában ismét záróvita előtt állt a nyugdíjpénztárakról szóló törvényjavaslat. A pénztártagok közül ugyanis sokan a visszalépési lehetőség lezárulása után, a nyugdíj megállapításakor értesültek arról, mennyivel kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, mert nagyon rövid időt töltöttek el a magánnyugdíj-rendszerben. Ezért az Országgyűlés arról döntött, hogy mindazok visszaléphetnek a társadalombiztosítási rendszerbe, akik 2013. január 1-je előtt mennek nyugdíjba, ha pénztártagságuk nem éri el a tíz évet.
2007-ben képviselői indítvány újra megnyitotta volna az átlépési lehetőséget, mivel sok olyan tag, aki rosszul járt a magánpénztári belépéssel a kellő információ hiányában nem lépett vissza a tb-be a határidőig. Szabó Lajos (MSZP) és Gegesy Ferenc(SZDSZ) azonban visszavonta az adótörvényekhez benyújtott közös módosító indítványát, amely 2010 végéig lehetővé tette volna az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépést azok számára, akik 2008. január 1-jén vagy azt megelőzően betöltik az 50. életévet és önként léptek be korábban valamelyik magánnyugdíjpénztárba.
2009. júniusában ismét megnyitották az átlépés lehetőségét, a magán-nyugdíjpénztári tagok egy részének 2009. december 31-ig, mert a pénzügyi válság alaposan megnyirbálta a magyar nyugdíjkasszák vagyonát. Azok élhettek a lehetőséggel, akik 2008.december 31-ig betöltötték az 52. életévüket, és önként (nem pályakezdőként) váltak magán-nyugdíjpénztári taggá. A törvény lehetőséget adott arra is, hogy a pénztári szolgáltatás mellett már tb (öregségi) nyugellátásban részesülő (volt) pénztártagok 2009 végéig szintén kérhessék tb-nyugellátásuk összegének módosítását, a pénztártagság figyelmen kívül hagyásával. A várakozásokkal szemben azonban az érintett, mintegy 130 ezer tagból csak mintegy 70 ezren léptek vissza a tb-be.
A magánnyugdíjpénztárakban a 2008-as, mintegy 422 milliárd forintos befektetési veszteség lenullázta az előző években elért befektetési nyereséget, tízéves reálhozamuk így mínusz 0,73 százalék volt. 2009-ben azonban kiemelkedő hozamokat értek el a kasszák, ledolgozták korábbi veszteségeiket. A klasszikus portfoliók tavaly átlagosan 12,11, a kiegyensúlyozottak 17,75, a növekedési portfoliók pedig 25,95 százalékos hozamot értek el. 2010 első kilenc hónapjában pedig a növekedési portfóliók átlagos hozama 9,5, a kiegyensúlyozottaké 9,25, a klasszikusoké pedig 6,01 százalék volt.
A kormány 2009 októberében döntött arról, hogy magánnyugdíj-biztosítókká alakulnak 2013-tól a magánnyugdíjpénztárak. A változtatást Oszkó Péter, akkori pénzügyminiszter a kiszámítható járadékszolgáltatással indokolta, illetve azzal, hogy az intézményrendszert biztosabbá és ellenőrizhetőbbé váljon. Az akkori ellenzéki pártok tiltakoztak a törvény ellen, azt a pénztárak privatizációjának tartották, s a jelek szerint 2013-ra már nemigen marad, ami biztosítóvá alakulhatna át.
MTI
