Ijesztő és elgondolkoztató megállapítások jelentek meg a héten a Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss Megtakarítási jelentésében. A kiadvány megállapítja egyebek mellett, hogy 2020 óta nyílik az olló a legvagyonosabb és a szegényebb rétegek között. A 2022-2023-as év extrém magas inflációját csak a legfelsőbb rétegek tudták „kimozogni”, csak a felső 30 százalék megtakarításai nőttek vagy tartottak lépést a pénzromlás ütemével, a többiek, vagyis a lakosság 70 százaléka szegényebb lett. A vagyoni különbségek elképesztőek. Magyarországon a háztartások legvagyonosabb tíz százaléka rendelkezik a pénzügyi vagyon csaknem háromnegyedével, míg az ország szegényebbik fele a pénzügyi vagyon mindössze 5 százalékán osztozik.
Történt mindez annak ellenére, hogy 2022 választási év volt, igazán bőkezű költekezéssel. Az volt az év, amikor bevezették a 13. havi nyugdíjat, a gyereket nevelő családok visszakapták a személyi jöveldelemadójukat, jött a fegyverpénz, összesen nagyjából 1000 milliárd forintnyi pénz áramlott hirtelen a családok pénztárcájába. Eközben javában zajlott a felújítási támogatás is, amely további 770 milliárd forintba került.
A habzsi-dőzsi vége brutális áremelkedés lett, 2022-ben 14,5 százalékos, egy évvel később 17,6 százalékos átlagos inflációt mért a KSH.
A pénzromlásnak voltak persze nyertesei is, azok például, akik inflációt követő állampapírba fektették be a megtakarításaikat. Ők az idén több, mint 1300 milliárd forintnyi kamatot kaptak kézhez. Ezek szerint egy magyar háztartásra átlagosan 325 ezer forintnyi kamat jutott, amit vagy befizetett, vagy bezsebelt. Akkor most el is gondolkozhatnak a családok, hogy ők vajon a befizetők vagy a bezsebelők közé tartoztak-e? Ha kaptak legalább 325 ezer forintnyi kamatot, akkor jól jártak. Ha nem kaptak, akkor viszont csak hizlalták az adójukból az állampapírral rendelkezők megtakarításait. Összesen 550 ezer háztartásnak volt Prémium Magyar Állampapírja, voltak azonban olyanok is, akik csak kevés állampapírral rendelkeztek.
Itt is az lehet tehát a helyzet, hogy a legtehetősebb 10 százalék nyert a kamatokon, amit a szegényebb 90 százalék fizetett ki az adójából.
Most újabb választási évnek nézünk az elébe újabb osztogatással, az infláció pedig most is fenyegetően tornyosul a magyar gazdaság fölé. Hiába vezették be az árrésstopokat, hiába tettek ársapkát a banki, biztosítási termékekre, az áremelkedés üteme még mindig a jegybank toleranciasávja fölött alakul, és már maga az MNB sem látja a 3 százalékos inflációs célt 2027 előtt elérhetőnek. Varga Mihály, a jegybank elnöke és a monetáris tanács sem lát esélyt a kamatcsökkentésre, mivel ahhoz, hogy az áremelkedés ne szabaduljon el, szükség van a magas kamatokra.
Ami baj. A választási osztogatásra nincs pénz, az anyák szja-mentessége mellé azonban most már a 14. havi nyugdíjat is megígérte a kormány, meg persze ott vannak a támogatott hitelprogramok is, az Otthon Start, a Széchenyi Kártya és társai. A gazdaság meg nem nő, extra elkölthető pénz nincs. Márpedig ha nincs miből pénzt osztani, akkor csak a hitel jöhet szóba magas kamattal. Félő, hogy megismétlődik a négy évvel ezelőtti történet, és az osztogatás után ismét jön az infláció, ahogy a tivornya utáni reggelen is jön a macskajaj. Ez pedig ismét azzal járhat, hogy a leszakadó rétegek még szegényebbek lesznek, miközben csak a vagyonosok képesek gyarapodni.
Mert az infláció Magyarországon a jelek szerint már nem csak a szegények sarca, de a középréteg adója is lett.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
