Akinek nincs bingója, az annyit is ér?

Hiába szellőztetnék, kint 30 fok van: ismerős lehet a helyzet, de ezt a cikket éppen hajnali fél 1-kor kezdtem el írni. Többször volt éjjel strandidő június utolsó napjaiban is, ma pedig kilencedik napja van érvényben harmadfokú hőségriasztás. Amikor a hőmérséklet hajnalban sem hűl 20 fok alá, azt az európai meteorológia trópusi éjszakának nevezi, de a 30 fokos hajnalokra még nem vezettek be külön szakkifejezést.

Több millió emberhez hasonlóan én sem fogom kipihenni magamat a következő munkanapra, és az embertelen hőség mellett a Tisza-frakció energiatudatos bingója sem hagy aludni. Pontosabban az a kérdés, hogy vajon ki lehetett a játék célcsoportja, akik számára a feladatok teljesítése kizárólag azon múlik, mennyire energiatudatosak. 

Az ötlet elsőre jónak tűnik, és nem csak azért, mert az üzenete könnyen fogyasztható. Európában a felső jövedelmi tizedhez köthető a széndioxid-kibocsátás 65 százaléka, a társadalom szegényebbik fele pedig mindössze a 11 százalékáért felelős. Ha az előítéleteimnek van alapja, és a bingót a több száz négyzetméteres elővárosi villában élőkre szabták, akkor akár forradalmi ötletnek is tekinthető.

A játékot azonban az egyre szűkülő középosztály kezdte el játszani, és a meggyőződéses párthíveken kívül nem sokan élvezik. Nem az előző kormány támogatóit sajnálom: vízhiány idején magasnyomású tömlővel locsolni, vagy fékezett habzású atomerőmű mellett bosszúból 16 fokra állítani a klímát nyilvánvalóan rossz irány. (Vajon a 90 fokos mosást próbálták már?) Azokra gondolok, akiknek a bingó teljesítése egyáltalán nem attól függ, elég tudatosak-e, és négy feladaton keresztül bemutatom, miért nem.

Röviden zuhanyoztam

A játékosok többségéhez hasonlóan már akkor elbuktam a telitalálatos szelvényt, amikor hosszú percekig ültem a hideg zuhany alatt a fürdőkádban. A magyar háztartások többségében ugyanis nincs légkondicionáló, tehát a hőkupolával sújtott hetekben nem tudják elviselhető szintre hűteni az otthonukat. Az emberi test házi hűtésére ilyenkor ez az egyetlen lehetőség.

Magyarországon 2 millió 800 ezer családi ház van, ezek közül 2 millió 300 ezer épület a három legrosszabb energetikai osztályba tartozik. Több mint 1 millió 200 ezer ház a legrosszabb, „I” besorolást kapná. A szerencsésebbek otthonait is javarészt arra tervezték, hogy megtartsák a hőt, a klíma tehát alapvető fontosságú kellene, hogy legyen. 

A háztartások többségében mindössze két magyar városban volt légkondicionáló a legutóbbi népszámlálás idején: Halásztelken (50,9 százalék) és Diósdon (50,4 százalék). A lefedettség még a fővárosnak is csak néhány kerületében érte el a 40 százalékot, ahol a legtöbb új lakás épült. Az azóta eltelt négy évben sok helyre szerelhettek fel légkondit, de az arányok különbsége így is sokatmondó. Salgótarjánban (10,9), Ózdon (5,6), vagy a borsodi város melletti nagyközségben, Arlón (1,6) a legtöbbeknek a hidegzuhany ad pillanatnyi felfrissülést a hőkupola alatt.

Az előző kormány hirdetett otthonfelújítási programot, egy hitelt, amihez önerőre volt szükség. Eközben Észak-Magyarországon a háztartások 42 százaléka, Észak-Alföldön a 46 százaléka egy váratlan kiadást sem tudna finanszírozni. A házak rozoga elektromos hálózata sok helyen el sem bírná a klímát, ennek felújítása legalább akkora költség, mint az eszköz és annak beszerelése.

Inkább lépcsőt használtam

Mások akkor estek el a telitalálattól, amikor hazaértek a munkából. A lépcsőházban olyan körülmények között kellene energiatudatos döntést hozniuk, amitől az újpesti focicsapat kapitánya rosszul lett a pályán, egy másik mérkőzésen pedig egy játékos egyszerűen összeesett és meghalt. Hőségriadó idején még az élsportolók számára sem egészséges a játék, nem csoda, hogy tavalyelőtt egy, idén pedig két postai kézbesítő is életét veszítette munka közben. 

A szélsőséges időjárási jelenségek közül a hőhullámok okozzák a legtöbb halálesetet. Az említett trópusi éjszakák során az emberi szervezet nem pihen, az intenzívebb, hosszabb és gyakoribb hőhullámok ezért a munkaképes felnőttek szervezetét is megviselik.

Az Országos Közegészségügyi Központ (mai nevén NNGYK) nem számolt a klímaváltozással, amikor 2005-ben kidolgozták a hőségriasztási rendszert. A legmagasabb fokú riasztást akkor rendelik el, amikor a napi középhőmérséklet három egymást követő napon meghaladja a 27 fokot. Arra az esetre nincs külön fokozat, amikor három napig meghaladja a 29 fokot – ilyen volt június utolsó három napja – és arra sincs, amikor hat napon keresztül. A mögöttünk álló két hőhullámra tehát nincs megfelelő stratégia.

Inkább biciklivel/tömegközlekedéssel utaztam

Aki felküzdötte magát a lépcsőházban a lakásáig, aztán időben abbahagyta a zuhanyzást, továbbra sem nyert. A Tisza Párt ugyanis azt tartja igazán energiatudatosnak, aki ebben az időben biciklizik, vagy tömegközlekedik kocsikázás helyett.

A BKV vezérigazgató-helyettese, Szedlmajer László a Népszavának beszélt arról, hogy minden ötödik busz túlkoros, ezért azokon nem működik a klímaberendezés. A 4 az 1-hez még egész jó arány, a megállóban várakozók bízhatnának a szerencsében. Az újabb buszok klímaberendezésében viszont 35 fok felett akkora gáznyomás alakul ki, hogy a járművek önvédelmi rendszere egyszerűen letiltja a klímát. Ez már nem hangzik jól: 35 fok a nyár bármelyik napján előfordulhat, még az iskolakezdés előtti napon is. 2018 óta minden évben volt legalább egy ilyen meleg nap Budapesten.

A villamosok többségén egyáltalán nincs klíma, de az azzal járók is reménykedhetnek, hogy CAF vagy Combino típusú szerelvény érkezik. A pokol legmélyebb bugyra a HÉV, amelynek minden kocsija egy sínen járó szauna: Vitézy Dávid 45 fokra becsülte a belső hőmérsékletét, az Index munkatársa 50 fok feletti értéket mért egy felület-hőmérővel. 

Említésre méltó az ország legforgalmasabb kötöttpályás járata, a 3-as metró is. A szebb napokat látott Párbeszéd politikusai már 2017 nyarán úgy szálltak fel a Deák térnél, ahogy a legtöbb utas azóta is szívesen tenné: félmeztelenül, törölközőben és papucsban.

Tarlós István akkori főpolgármester a Hvg oldalán reagált a performanszra, a válasz pedig keményebb volt, mint Tordai Bence felsőteste: 

A metró más, mint a villamos; 25 méterrel a föld alatt nem tűzi a nap, miért lenne feltétlenül szükség klímára? Lehet ilyeneken szórakozni, hogy legyen klíma, azt is lehetne követelni, hogy legyen büfékocsi is.

A 2019-es önkormányzati választás előtt Karácsony Gergely ruhában és hőmérővel szállt fel: a felszínen 32, az üres metrókocsiban 34,8 fokot mért. A kampány során azt a törvényt is emlegette, amely szerint a kérődző állatokat csak klímával szabad szállítani ilyen hőmérséklet mellett. 

Ekés András mobilitási szakértő tavalyelőtt már 42,3 fokot mért a 3-as metrón. A BKV ekkor döntött úgy, hogy visszatáplálja a lassítások által termelt áramot a hálózatba, így legalább a padlóról nem ömlik a hő az utasok szoknyája alá. A Telex ezután 34,6 fokot mért, szinte ugyanannyit, mint az időközben megválasztott főpolgármester öt évvel korábban. Az ablakokat legalább ki lehet nyitni: így az egész szerelvény olyan, mint egy óriási légkeveréses sütő, amiben rakott krumpli helyett fizető utasok rotyognak.

Nyilvánvalóan nem a Tisza Párt hibája, hogy a korábbi városvezetés klíma nélkül rendelte meg a felújítottként bemutatott orosz metrókocsikat. A klimatizálás is az önkormányzat feladata lenne, de a művelet az orosz szoftverrel működő vonatvezérlést is érintené, a gyártó pedig szankciós listára került az ukrajnai háború miatt. A városvezetés most napi 15 megawattórát takarít meg azzal, hogy a szerelvények lassabban gyorsítanak a hőségriadó idején.

17 és 22 óra között nem mostam

A lakossági áramfogyasztásnak van egy kiszámítható görbéje: este 8 óra körül szokott a legmagasabbra emelkedni, hajnali 4 óra körül pedig a legalacsonyabb. Egyszerűen azért alakult így, mert a legtöbb ember napközben dolgozik, este pedig beindítja a mosógépet, a mosogatógépet, vagy a klímát. A Tisza-kormány azért kérte változtatásra a fogyasztókat, mert este 8-kor az ország keleti részén már lemegy a nap, és Budapesten is túl alacsonyan van ahhoz, hogy elég energiát termeljen. Ilyenkor a villamos energia nagy részét importálni kell, és ez ekkora igény mellett költséges. Ideális lenne, ha sokan 9 és 14 óra közé időzítenék a mosást, de a legtöbb ember szabadideje éppen 17 és 22 óra közé esik.

Magyarország végső energiafelhasználásának kevesebb mint egyharmadát teszi ki a lakossági fogyasztás. Ugyan a nagyvállalatok önkéntes energiacsökkentése is része volt a kormányzat kommunikációjának, ez a bingó mégis azt az érzést kelti, mintha a legnagyobb fogyasztók feladatát a lakossággal akarnák elvégeztetni aránytalan kényelmetlenség árán.

Fontosnak tartom a környezetvédelmet és a szemléletformálást, de a méltányosságot is. Ezt a játékot az akkumulátorgyáraknak kellene játszaniuk; azoknak a bevásárlóközpontoknak és szupermarketeknek, ahol mértéktelenül járatják a klímát; vagy azoknak a cégeknek, amelyek trópusi éjszakákon is kivilágítják az óriásplakátokat. Kommunikálni kellene azt is, hogy melyek a legintenzívebb energiafogyasztó magyar vállalatok, és az ő hozzájárulásukhoz mérten mennyit jelent, amikor hárommillió ember öt órára kihúzza a mobiltöltőjét a falból. Hosszútávon a lakosság hiába változtat az életmódján, ha a termelés – és az ezzel járó károsanyag-kibocsátás – úgy folytatódik tovább, mintha nem lenne holnap.

A Tisza Pártnak láthatóan nem volt kidolgozott stratégiája a két mögöttünk álló hőhullámra, és egyáltalán nem vigasztal, hogy minden bizonnyal az előző kormánynak sem lett volna. Nem változtattak a fizikai munkára vonatkozó jogszabályokon, inkább a lépcsőzésben és a biciklizésben látták a megoldást. Nem beszéltek az építési szabályok esetleges változtatásáról, vagy a városi zöldterületek bővítéséről; a lényeg az volt, hogy a klímát gyengébb fokozaton használják azok, akiknek otthon megadatott. Nem egyeztettek az önkormányzatokkal komposztvécék telepítéséről; az volt a fontos, hogy a lakosság a zuhany alatt spóroljon a vízzel.

A hőségriadó idején egyszer sem találkoztam Kelemen Ágnes vízügyi államtitkár nevével, vagy Facebook-oldalával.

A többnyire a kétmillió idős magyar ember által nézett közmédián és TV2-n semmilyen rájuk szabott figyelmeztető tartalom nem volt annak ellenére, hogy ők a legsérülékenyebbek a hőhullámok idején. Nem volt időszakos kampány a széleskörű, túlzott alkohol-, energiaital- és cukrosüdítő-fogyasztásról sem, a bingóban csak a gyakori folyadékpótlás volt a feladat. És szóba sem került a szociális törvény megváltoztatása, ami már négy éve kimondja: az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.

Egyedül Vitézy Dávid vázolt hosszútávú terveket, és ő valóban nem tehet arról, hogy Budapest és Siófok között még ma is több mint egy órát kell aszalódni a vonaton. De a pártprogram címében álló működő és emberséges Magyarországtól a többiek hozzáállása nagyon messze áll.

A kormányzás nem gyerekjáték, és ha a kormánypárt tagjai így is állnak hozzá, a gyerekek sem abból tanulnak, amit mondanak nekik, hanem a példákból, amit maguk előtt látnak. Én nem láttam Radnai Márkot a slim fit ingjében fellépcsőzni a tizedikre, Kapitány Istvánnal sem találkoztam a Szentendrei HÉV-en, még Hegedűs Zsoltot sem láttam esőtáncot járni a Duna vízgyűjtő területén. A Tisza Párt bingójával nem az a legnagyobb gondom, hogy a jellege kísértetiesen emlékeztet a Nemzeti Konzultációéra, hanem az, hogy továbbra is le akarja szoktatni az önálló, felelős döntésekről a választókat, miközben a kormány 16 évre kívánja csökkenteni választójog korhatárát.

Így, hogy kiírtam magamból a gondolataimat, már az sem zavar, hogy nincs telitalálatom, de Kapitány István igazán kisorsolhatna a nyertesek között egy Fiat 500-ast, vagy legalább egy benzinkutas pontgyűjtő kártyát. Időközben a nap is felkelt, most már szellőztetni is tudok.

A rovat többi cikkét itt olvashatják.