Hiába találjuk meg a rendezőt, az abszolút filmszínháznak ez nem vet véget

Tegyük fel, hogy a szomszédomon keresztül érkezik a lakásomba a vízvezeték. Egy medve betör hozzá, tönkreteszi a vezetéket, ezért nálam sem jön víz a csapból. A szomszéd elmondja, hogy körülményes és drága lenne megjavítani, de öt hét után megunom a magyarázkodást, és amikor a postás megjön a fizetésével, kitépem a kezéből, őt meg kitoloncolom a lépcsőházból.

Ez történt három hónapja, március 5-én kora délután a Bécsből Kijevbe tartó két pénzszállító furgonnal és utasaikkal. A sajtó az elmúlt napokban azzal foglalkozott, hogy Orbán Viktor dönthetett az ukrán Oscsadbank szállítmányának lefoglalásáról, de ezzel még messze nem válaszolták meg az ügy legfontosabb kérdéseit.

Az „aranykonvoj-ügy” kormányzati kommunikációja az egyik legszemléletesebb iskolapéldája a post-truth narratívaépítésnek. Először a Nemzeti Adó- és Vámhivatal próbálta alátámasztani egy helyszín, időpont és személyek megjelölése nélküli videóval a propaganda számára, hogy a pénz korrupcióból származik. A legszélesebb közönséget elérő kormánypárti hírforrások egységesen bűnözőként ábrázolták a hét főszereplőt, különösen a politikai bulvár szócsövein.

A Ripost közösségi oldalán, ahol jellemzően pár száz reakció szokott érkezni egy-egy cikkre, az aranykonvoj 165 ezer reakciót generált. Ez egy nagyvárosnyi ember, ma már Szegeden sem élnek ennyien. A néhai, szebb napokat látott Metropol és a Bors egyaránt kiugró nézettséget ért el a félrevezető, mesterséges intelligencia segítségével készített képekkel. A kizárólag propagandát fogyasztó emberek okkal hihettek abban, hogy bűnözők engedély nélkül vitték át a pénzt Magyarországon, miközben a hét ukrán férfit tanúként hallgatták ki, tehát nem vették őrizetbe, és nem gyanúsították meg bűncselekménnyel egyiküket sem. Az már az akció előtt, Hegyeshalomnál kiderült, hogy a guruló dollárok és eurók szálíltása teljesen jogszerű, a „kétes eredetűként” kommunikált pénz pedig a Raiffeisen Banktól származik.

Már itt egyértelművé vált, hogy árnyékra vetődnek, vagy ebben az esetben inkább Záhonyra futnak.

Orbán Viktor, Farkas Örs, vagy bárki, aki az akciót koordinálta, pontosan tisztában lehetett annak kockázataival. A feladattal azt a Terrorelhárítási Központot (TEK) bízták meg, amelyik tavaly egy olyan „feltételezett ukrán kémet” fogott a Ferenciek terén, akinek a bíróság később megsemmisítette a kitoloncolási határozatát.

Arra a TEK-re bízták a piszkos munkát, amelyik ölbe tett kézzel nézte, hogy szervezett bűnözői csoportok 200 ezer telekomos SIM-kártyát vásároltak egy hajléktalan nevére. Ezek egy része a párizsi és brüsszeli terrortámadást elkövető ISIS-sejtek tagjainál kötött ki,

a belga és a francia hatóságok eztán szóltak a magyar elit alakulatnak, hogy hahó, ébresztő.

A titkosszolgálatok ekkor még menthették volna a menthetőt, de valaki úgy döntött, hogy ezt a sztorit jó ötlet azonnal megírni a Magyar Időkben. Akinek tehát ilyen SIM-kártyája volt, az idejében értesült arról, hogy lehetőleg ne használja bűncselekményekhez.

Ez volt az a TEK, amelynek egykori főigazgatója, Hajdú János sajtótájékoztatón, mikrofonban figyelmeztette a Szíriából kiszabadított magyar túszt, hogy „mondjon kevesebbet, akkor nem tudnak belekötni”.

Mondjuk, más államok belügyeivel kapcsolatban nem igazán voltak gátlásaik. Miután a bosnyák szövetségi államot megkerülve, és a bosnyák alkotmányt semmibe vége irodát nyitottak a Boszniai Szerb Köztársaság területén – Milorad Dodik legnagyobb örömére, – a pénzszállítós akciónak rutinmunkának kellett volna lennie.

A gépezetbe viszont csak úgy záporoztak a homokszemek. Miután a két furgont félreállították az M0-s autóút alacskai pihenőhelyénél, arccal a földre fektették és megbilincselték a hét férfit, egy kommandós feje felett kigyulladt a villanykörte. Rájöttek, hogy a furgonokat és a rakományt el is kellene vinni, nekik pedig nincsenek katonai szállítóeszközeik. Ekkor szóltak a Honvédelmi Minisztériumnak, ahol addig nem tudtak az akcióról – megnézném, milyen arcot vágott a tisztviselő, aki felvette a telefont.

A végrehajtókat az is váratlanul érte, hogy a szállítmány parancsnoka, Hennagyij Ivanovics Kuznyecov cukorbeteg. 28-30 órás fogvatartásuk során Kuznyecov kizárólag olyan ételeket kapott, amiket emiatt nem fogyaszthatott el, és a gyógyszereihez sem fért hozzá. Az ügyvéd nélküli kihallgatás során

egy ismeretlen eredetű, tartalmú injekciót adtak be neki erőszakkal, ez után elájult, és életveszélyes állapotban szállították kórházba.

A többieket másnap délutánig bilincsben hagyták, ezalatt nem beszélhettek egymással, nem telefonálhattak és ügyvédet sem hívhattak. Az ukrán külügyminiszter, Andrij Szibiha tehát nem túlzott, amikor túszejtésről beszélt. Lehet, hogy Belaruszban ez egy átlagos csütörtök, de egy európai uniós tagállamban tájidegen.

Eközben Sándor Fegyir, Ukrajna budapesti nagykövete kint állt a TEK épülete előtt, de nem engedték be. Farkas Örs azzal próbálta hárítani a felelősségét, hogy „ők értesítették a konzult”, de az nem reagált. Farkas személyesen felügyelte az akciót a TEK-bázisról, tehát tudnia kellett Fegyir jelenlétéről és szándékáról.

Éppen aznap, március 5-én történt az is, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) bűnügyi és rendészeti elnökhelyettesét, a fenti akcióban kulcsszerepet játszó Demeter Tamást vezérőrnaggyá léptették elő. Demeter ennek örömére nyolcvan fős bulit csapott a hajmási Zselicvölgy Szabadidőfarmon. Másnap reggel viszont a NAV főigazgatójának tanácsadóját,

Torda Csabát holtan találták meg a farm melletti sekély tóban, némi fejsérüléssel.

A helyszín egyébként egy belügyi, pénzügyőri és titkosszolgálati körökben évtizedek óta otthonosan mozgó üzletember, Lóki Géza érdekeltsége. Éjfél előtt nem sokkal még rögzítette Torda mozgását a luxusfarm biztonsági kamerája, de onnantól senki nem tudja, mi és miért történt. Még akár az is kiderülhet, hogy összefüggés kizárólag az idő síkján van.

Azt, hogy Orbán Viktor, Farkas Örs, esetleg valaki más találta ki, hogy az ukrán vezetést arannyal zsarolják a fekete aranyért, részletkérdésnek tartom. Az akció másnapján is egyértelmű volt, hogy az egykori miniszterelnöknek, a szuverenitás és a kereszténység hívének kapóra jön az erőszakos reakció az olajvezeték leállása után. Azzal viszont nem számolt, hogy onnantól egészen más keretet kaptak a Magyar Nemzeti Bank – kék-sárga(!) – óriásplakátjai, amin azt tették közhírré, hogy soha nem volt ekkora a deviza- és aranytartalék Magyarországon. Ez a plakát rosszul öregedett.

Fontosabb kérdés, hogy milyen kárpótlást kapnak azok a pénzszállítók, akiket fordított símaszkban vittek a Terrorelhárítási Központ budapesti telephelyére, és több mint egy napig önkényesen fogva tartottak Magyarország Kormányának megbízásából. Az sem egyértelmű, hogy az új kormánynak miért nem volt elég három-négy hét a felelősök megkereséséhez és elszámoltatásához. Ameddig az elfogás és a kihallgatás végrehajtói nem szembesülnek a következményekkel, addig ez az eset sajnos nem több, mint az előző rendszer itt maradt abszolút filmszínháza.

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.