Új szociológiai tanulmány készült arról, hogy a földrajzilag kedvezőtlen helyű, hátrányos helyzetű magyar falvakból hogyan lehetne mozgósítani a munkaerőt – számolt be a Qubit.
Zsinka Flóra és Berger Viktor pécsi szociológusok egy baranyai aprófalu mintáján keresztül mutatták be a tanulmányt. Innen kifelé kora reggel két busz indul – iskolaszünetben csak egy –, majd dél körül még egy. Késő délután érkezik egy busz, amely az iskolásokat hozza haza, de kifelé ekkor már nem lehet vele utazni. Autóval és jogosítvánnyal csak nagyon kevesen rendelkeznek.
A faluban nincs sem orvosi ellátás, sem iskola. Az általános iskolásoknak van iskolabusz, de a távolabbi középiskolákba való napi eljutás a közlekedési hálózat hiányosságai miatt szinte lehetetlen. A közelben nincs olyan munkáltató, amely nagyobb számban foglalkoztatná a helyieket. A település egyetlen helyi munkáltatója az önkormányzat.
A kutatás fontos tanulsága, hogy a helyben maradás nem egyszerűen a mobilitás hiányát jelenti. Aki nem költözik el, nem feltétlenül azért marad, mert nincs benne elég ambíció, vagy mert nem ismeri fel a jobb lehetőségeket. A helyben maradás mögött lehetnek racionális anyagi megfontolások, családi és baráti kapcsolatok, korábbi traumák, a biztonság iránti igény, de az is, hogy az ember egy idő után még egy hátrányos helyzetű falut is elkezd otthonosnak és kívánatosnak látni.
