A múlt hét egyik legfontosabb miniszterelnöki bejelentése volt a politikusok vagyongyarapodási vizsgálatának bevezetése. Magyar Péter közlése szerint a rendelkezés a miniszterelnökre, miniszterekre, államtitkárokra, közigazgatási államtitkárokra, kormánybiztosokra, miniszterelnöki és miniszteri biztosokra, továbbá az országgyűlési képviselőkre és az ő családtagjaikra fog kiterjedni.
Eljárás elé néznek azok, akiknek az elmúlt öt évben szűnt meg az ilyen jellegű megbízatása, és természetesen azok is, akik jelenleg is ilyen pozíciót töltenek be. Az ő esetükben két éven belül megkezdi az ellenőrzést a Nemzeti Adó- és Vámihivatal (NAV), ám ha valakinek a megbízatása megszűnik, attól kezdve 30 napon belül megindul a soron kívüli eljárás.
A politikusok vagyongyarapodásának vizsgálatára vonatkozó törvénymódosítási kezdeményezés már több alkalommal is volt a Ház előtt. Ilyen irányú indítvánnyal kampányolt a 2010-es évek elején-közepén például az LMP és a Jobbik is. Természetesen a fideszes kétharmad, illetve a fideszes bizottsági többségek ellenében esély sem volt arra, hogy az ő javaslataikat akár csak tárgysorozatba vegye az Országgyűlés, nemhogy még el is fogadja!
Magyar Péter tehát nagy újdonságot nem jelentett be, az viszont valóban korszakalkotó lehet, hogy a (kétharmados) parlamenti többség birtokában ezt valószínűleg keresztül is tudja vinni.
„Kovácsjózsi”-t már vizsgálhatták
Tágabb értelemben már 1990 óta volt lehetősége az állami adóhatóságnak becsléssel megállapítani az adót, ha bármely magánszemély vagyongyarapodása feltűnően eltért a bevallott jövedelmétől, de az igazi fordulópont 2006 ősze volt. Bár húsz évvel ezelőtt a közbeszédet főleg az őszödi beszéd és az azt övező utcai események uralták, az adózás rendjéről szóló törvény módosítása széles teret nyitott a vagyongyarapodási vizsgálatok előtt.
A nagy újítás az úgynevezett kötött bizonyítás bevezetése volt, azaz
vagyongyarapodási vizsgálatok során az adóhatóságnak is és a vizsgált személynek is csak meghatározott, közhiteles dokumentumokra volt szabad hivatkozni.
Ráadásul ha fennállt a gyanús vagyongyarapodás, akkor a bizonyítási teher is megfordult: a vizsgált személynek kellett igazolnia a bevallott jövedelem és a ténylegesen meglevő vagyon közti különbözet forrását.
Az adózói kreativitást a szigorítás után már nem lehetett „kimaxolni”, hiszen a kötött bizonyítás bevezetése után nem lehetett fiókból előkerült, azóta elhunyt nagybácsival kötött kölcsönszerződéssel, menyasszonytánccal vagy párnacihában összegyűjtött pénzkötegekkel védekezni.
Fotó: Depositphotos
Az ezt követő időszak a vagyonosodási vizsgálatok aranykora volt, évente több ezer ilyen ellenőrzést folytatott le az akkor még Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) néven futott adóhatóság.
Később azonban ennek jelentősége visszaesett, hiszen a digitalizáció révén az immár Nemzeti Adó- és Vámhivatal névre hallgató állami adóhatóság egyre több adatot online megkap a különböző szervektől, így egy újonnan vásárolt ingatlan, luxusjármű, nagy összegű befektetés vagy cégvásárlás azonnal megjelenik az adóhatóság rendszerében is.
NAV: a (nem) mindent látó Nagy Testvér
„A NAV a vizsgálata során mindent feltár majd: ingatlanokat, bankszámlákat, céges érdekeltségeket, biztosításokat, befektetéseket, eddig elrejteni próbált vagyonelemeket, és összeveti azokat a vagyonnyilatkozatokkal, majd kockázatelemzést készít”
– közölte Magyar Péter Facebook-videójában.
És itt jutottunk el az egyébként támogatandó kezdeményezés hátulütőjéhez. Mint korábban említettük, a magyar adóhatóság gyakorlatilag minden jelentős hazai vagyonmozgásról tudomást szerez. Így ha például egy ajándékozási szerződéssel idősebb Orbán Győző egy „félkész mezőgazdasági üzemet” ajándékozna Orbán Viktor Mihály nevű fiának, annak is azonnal lenne nyoma.
Fotó: Depositphotos
Ám a NAV keze sem ér el mindenhová. Bár vannak európai uniós adóügyi megállapodások és informatikai rendszerek, melyek lehetővé teszik egy-két területen a szoros együttműködést a tagállamok vagy az Európai Gazdasági Térség (EGT) országai között, az adózási szabályok zöme még mindig tagállami hatáskörben van. Így például nincs olyan adatbázis, melyből kiderülne, hogy a tiszás Kollár Kinga ingatlant birtokol Madeirán – azt csak a vagyonnyilatkozatából tudtuk meg.
Az EGT-nél is távolabbra tekintve
nincs az a svájci bank, amelyik egy uniós tagállami megkeresésre kiadná, van-e náluk eltitkolt számlája vagy széfje egy adott politikusnak. És akkor a még távolabbi, offshore adóparadicsomok problémája, az ott elrejtett vagyon felderítésének kérdése fel sem merült!
Maradnak tehát a vagyonnyilatkozatok és a hazai (esetleg egy-két uniós) adatszolgáltatás. Csakhogy a vagyonnyilatkozati rendszer sem biztosítja a teljeskörűséget, hiszen az abban feltüntetett vagyonelemek meghatározása finoman szólva is pongyola (hány olyan dokumentumot láttunk, ahol nemes egyszerűséggel „részvény” vagy „biztosítás” szerepe megnevezésként).
A külföldön meglevő tulajdonnal pedig ugyanaz a helyzet, mint amit korábban felvázoltunk: adatszolgáltatás híján vagy banktitok miatt szinte esélytelen, hogy kibukjon egy ellenőrzés során.
Fotó: Depositphotos
Strómanok és keresztapák
Magyar Péter videójában ezt is közölte:
„Ráadásul a NAV a vagyongyarapodást akár húsz évre visszamenőleg is vizsgálhatja majd, és a vizsgálat kiterjed a hozzátartozók vagyonára is.”
A velük együtt élő hozzátartozók vagyonnyilatkozatait most is az illetékes Mentelmi Bizottságnál kell letétbe helyezniük a politikusoknak, azonban ezek a dokumentumok nem nyilvánosak. Erre vonatkozóan korábban ugyancsak az LMP és a Jobbik képviselői kívántak változást elérni, akik pártjuk honlapján azokat nyilvánossá tették. Ez tehát járható út, a húszéves visszamenőleges vizsgálat azonban már kérdéseket vet fel.
Mivel az általános elévülési idő öt év, így teljesen életszerű, hogy két évtizeddel korábbi dokumentumokat az érintett egyszerűen leselejtezett. Amennyiben a vagyonelem megszerzését közokirat is tanúsította (például egy ingatlanvásárlás esetén földhivatali határozat), úgy az lehetséges, hogy az illetékes szervnél papír alapon vagy digitalizált formában fellelhető, de vajon minden érintett szerv ilyen szinten digitalizálta az archívumát?
Fotó: Depositphotos
Ennél is érdekesebb kérdés, hogy ki is a vagyon tényleges tulajdonosa. Egy közepesen dörzsölt politikus nem feltétlenül feleségre, gyerekre íratja a korrupciós pénzből származó vagyonelemet. Arra megfelelőbb egy bizalmi vagyonkezelő, egy stróman, akivel szerződésben rendezik, mikor milyen formában köteles eljárnia megbízója helyett, az ő javára.
Semmi újdonság
Kedden este azután felkerült a kormány honlapjára a törvénytervezet szövege, amiből kiderült, a kormányzat pestiesen szólva „feltalálta a spanyolviaszt”. Az indítvány normaszövege ugyanis semmi újat nem tartalmaz.
Sőt, az is kiderül belőle, hogy nem is vagyongyarapodási vizsgálatról van szó, hanem úgynevezett egyedi kockázatelemzési eljárásról. Ami egy, már most is létező előzetes vizsgálatot jelent, ahogy az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) fogalmaz:
„az adóhatóság az adókötelezettségek teljesítésével összefüggő kockázatok azonosítása, valamint az azonosított kockázatok fennállásának kizárása vagy megállapítása érdekében kockázatelemzést végez”.
Ennek során a NAV az alábbi adatokból dolgozik:
- adóbevallások,
- adatszolgáltatások,
- saját nyilvántartások,
- a korábbi ellenőrzések vagy helyszíni cselekmények tapasztalatai (beleértve a vizsgált adózóval szerződéses kapcsolatban állt vagy álló partnereket is),
- más hatóságoktól származó adatok,
- nyilvánosan elérhető adatok.
A politikusi vizsgálatokra vonatkozó, úgynevezett egyedi kockázatelemzési eljárás során azonban ennél szűkebb körű adatforrásokból kell majd dolgozniuk a NAV revizorainak. A tervezet szerint ők a NAV „saját nyilvántartásaiban foglalt, továbbá megkeresés alapján más szervek adatbázisaiból – ideértve a külföldi hatóságok és szervek adatbázisait is – kért adatokat, valamint nyilvánosan elérhető adatokat” használnak majd fel.
Egyértelműen a „nyilvánosan elérhető adatok” tétel lehet igazán izgalmas a vizsgálat során, ugyanis
ha egy mezei országgyűlési képviselő luxusjachtja előtt pózolna a közösségi médiában felbukkanó posztjában, az pont ilyen kockázatelemzési tényezőnek minősülne.
És mivel manapság már az adóhatóság sem számlák átnyálazásával tölti idejét, hanem a mesterséges intelligencia segítségével gyűjti az adatokat, elég gyorsan lebukna a kétes eredetű vagyonával kérkedő, jelenlegi vagy egykori honatya.
Fotó: Facebook/Magyar Péter
A törvénytervezet szerint a NAV a kockázatelemzési eljárás megállapításairól „szükség esetén – így különösen, ha a kockázatelemzés bűncselekmény gyanújára irányuló következtetéssel zárul – értesíti az állami adó- és vámhatóság nyomozó hatóságát, illetve feljelentést tesz a bűncselekmények felderítésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező egyéb szerveknél, így a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalnál, az ügyészségnél és a rendőrségnél”, ha pedig a kockázatelemzés megállapításaiból „adókötelezettség – így különösen adóbevallási- vagy adófizetési kötelezettség – elmulasztására irányuló következtetés vonható le, az állami adó- és vámhatóság az adókötelezettség alanyánál adóellenőrzést kezd”.
Csakhogy ezekben sincs az égvilágon semmi újdonság, az Art. már most is lehetőséget ad az eljárás ilyen irányú folytatására.
Így tehát a korábban már vázolt problémák a kockázatelemzési eljárással nem oldódnak meg. Az adóhatóság hiába fog adatot kérni Svájc vagy bármely offshore adóparadicsom összes bankjától, ők azt a saját jogszabályaik által megszabott banktitokra hivatkozva nem fogják kiadni. Arra, pedig hogy az ő jogszabályaikat átírják, még a tiszás kétharmad sem jogosult. Marad tehát adatforrásnak az esetleg megsértődött stróman árulkodása, esetleg az ő birtokában levő dokumentumok.
A törvénytervezethez csatolt hatásvizsgálati lap szerint a húsz évre visszamenőleg meghirdetett politikusi vagyonosodási vizsgálatok nagyságrendileg 5000 főt érintenek, a költségvetésnek az idei évben 600 millió, a következő négy évben pedig 2,4 milliárd forintjába fognak kerülni. A kormány honlapján azt írják, a törvénytervezet társadalmi vitája szeptember 30-ig tart.
