Az Europion felmérése szerint októberben megállni látszott a Tisza táborának lassú, május és szeptember között trendszerűnek mondható eróziója. A teljes népességben a szeptemberi 47 százalék után most 48 százalék-nyian szavaznának a kormánypártra, ami a pártot választani tudók táborán belül 58 százalék-os támogatottságot jelent a szeptemberi 57 százalék után, a biztos szavazó pártválasztókon belül pedig a szeptemberi 59 százalékot követően most 61 százalék szavazna a Tiszára.
Fotó: Vitézy Dávid Facebook oldala
Az ellenzéki pártok támogatottságában még ekkora elmozdulások sem történtek. A nagyobbik ellenzéki pártra a szeptemberi aránnyal megegyező módon a teljes népesség 21 százalék szavazna egy most vasárnapi választásokon, ami a pártválasztókon belül és a biztos szavazó pártválasztókon belül egyaránt 26 százalékos Fidesz-támogatottságnak felel meg (szeptemberben 26 és 27 százalék volt ez a két mutató). A Mi Hazánk is stabilizálni tudta támogatottságát a kétszámjegyű szint környékén: a teljes népesség 10 százaléka szavazna Toroczkaiékra, ami a pártválasztók körében 12, de a biztos szavazó pártválasztók körében csak 9 százalék-os támogatottságnak felel meg.
Ez a jelentős, 3 százalékpontos különbség a pártválasztók és a biztos szavazó pártválasztók között a Mi Hazánk esetében abból adódik, hogy inverz kapcsolat fedezhető fel a részvételi szándék és a Mi Hazánkra való nyitottság között. Azok körében például, akik a részvételi szándékra a “valószínűleg nem menne el” választ adták, 16 százalék a Mi Hazánkat jelölte meg a pártpreferenciára vonatkozó kérdésre. Toroczkaiék tehát nagyrészt a politikától elforduló, részvételükben bizonytalan szavazók körében tudtak előretörni, ami egyfelől tartalék, másfelől korlátja is lehet a Mi Hazánk támogatottságának egy éles választási helyzetben.
A poltikai aktivitás továbbra is magasnak mondható: 70 százalék mondja biztosnak a részvételét egy esetleges választásokon és csak 18 százalék nem tudott/akart pártot választani a pártpreferenciára vonatkozó kérdésre.
Vitézy az első helyen, Magyar-Forsthoffer holtverseny a másodikon.
A politikusok népszerűségi rangsorában sem látszik drámai átrendeződés, vagy elmozdulás, bár Forsthoffer Ágnes 4 százalékpontot javítva feljött Magyar Péterre, így a miniszterelnököt és a házelnököt egyaránt a választók fele látná fontos politikai szerepben (4-es vagy 5-ös osztályzatok összege az 1-5-ös skálán). A házelnök javuló eredménye elsősorban abból adódik, hogy míg szeptemberben 31 százalék, októberre már csak 26 százalék nem akart/tudott róla véleményt alkotni.
Szeptemberi eredményével megegyező módon őket Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter előzi 52 százalékos támogatottságával.
A relatív népszerű tiszás politikusok csoportjához tartozik még Kapitány István (47 százalék), Orbán Anita (46 százalék) és Hegedűs Zsolt (44 százalék). Az ellenzék vezető politikusai továbbra is a lista végén foglalnak helyett, Orbán Viktor népszerűsége ezúttal két százalékponttal Toroczkai Lászlóé elé került (31 százalék vs. 29 százalék). Szintén a lista végén foglal helyet Baka András államő (29 százalék), bár az ő esetében ebben közrejátszik, hogy őt kevesen ismerik vagy nem tudnak/akarnak róla határozott véleményt alkotni (47 százalék).
Ugyanez nem mondható el az ellenzék vezetői politikusairól, az ő esetükben az alacsony népszerűség magas elutasítottsággal is társul. Orbán Viktor exkormányfőt a teljes népesség 56 százalék-a, Toroczkai Lászlót pedig 47 százaléka egyáltalán nem, vagy inkább nem látná fontos közéleti szerepben.
Mivel vagyunk elégedettek, mit bírálunk?
A kutatásban ezúttal arra is rákérdeztünk két szabadszavas kérdés formájában, hogy a kormányváltás óta eltelt időben mely területtel elégedett és mely területtel elégedetlen a választó. Az elégedettségre vonatkozó kérdésre a válaszadók kb harmada (32 százalék) “semmivel nem elégedett” típusú választ adott, ez az arány az áprilisban Fideszre szavazóknál 60 százalék, a Tisza-szavazóknál csak 9 százalék. További 16 százalék nem adott a kérdésre értelmezhető választ, tehát a válaszadók kb fele az az alminta, aki érdemben válaszolt. Ezen az 52 százalék-os bázison számolva a leggyakoribb említések az elszámoltatással kapcsolatos folyamatokra vonatkoztak (25 százalék) és viszonylag magas említésszámot kapott még az uniós és külpolitika (14 százalék) valamint a közszolgáltatásokban – oktatás, egészségügy, közlekedés, gyermekvédelem stb. – történő változások, tervek (13 százalék)
Ami pedig az elégedetlenséget illeti, itt már jóval kevesebb (17 százalék) azok aránya, akik “nincs ilyen, mindennel elégedett„ típusú választ adott (fideszesek körében 13 százalék, tiszások körében 21 százalék) és további 19 százalék nem adott a kérdésre értelmezhető válasz (azaz a választók közel kétharmada fogalmazott meg értelmezhető kritikát). Ezen a bázison számolva a leggyakoribb említések egy általános elégedetlenségre (“mindennel” és hasonló típusú válaszok) vonatkoztak (20 százalék), szintén 20 százalék nevezett meg gazdaságpolitikával (pl. adók, megélhetés stb.) kapcsolatos területet és 17 százalék a kormányzás módját (pl. stílus, kommunikáció stb.) kifogásolta. A Tisza-szavazók körében annyiban más ez a toplista, hogy a relatív többségük (21 százalék) az elszámoltatás ütemében (“túl lassú”) látja a kormányzás legfőbb árnyoldalát.
