Még 2014-et írtunk, amikor az akkor Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank 2014-ben elindította Értéktár programját, amelynek célja a külföldre került magyar műkincsek hazahozatala, a hazai hagyatékok értékeinek megőrzése és a közgyűjtemények gyarapítása volt. A jegybank 100 millió eurós, akkori árfolyamon mintegy 30–32 milliárd forintos keretet különített el erre a célra – emlékeztet cikkében a HVG.
A portál hozzátette, a sokat bírált, 2018 végén lezárult programban végül hozzávetőleg 10,8 milliárd forintért vásároltak műtárgyakat és gyűjteményeket, a szerzemények közt például Munkácsy Mihály, Gulácsy Lajos és Vaszary János festményei szerepeltek.
A legnagyobb értékű beszerzés azonban kétségkívül Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című festménye volt, amelyért 2015-ben 4,5 milliárd forintot fizetett a jegybank Pintér Gyula tulajdonosnak, ez a kép a Szépművészeti Múzeumba került.
Még 2005-ben tűnt fel a festmény
A cikkből kiderült, a kép az előző évtized egyik legnagyobb hazai műkereskedelmi szenzációjaként került a nyilvánosság elé. 2005-ben bukkant fel a Nagyházi Galéria árverésén, ahol 140 millió forintért kelt el, mint „Tizianónak tulajdonított” festmény, Pintér Gyula vállalkozó vásárolta meg.
Nem sokkal ezután Tátrai Vilmos művészettörténész részletes stíluskritikai és technikai érvekkel támasztotta alá, hogy saját kezű Tiziano képéről van szó, amit 1540 körülire datált, az MNB ennek alapján fizette ki a 4,5 milliárd forintos vásárlási árat, pedig a cikk szerint maga az előző tulajdonos nyilatkozta azt, hogy 1,6 milliárdra becsülték az értékét.
Vannak kételyek
A HVG idézte Molnos Péter művészettörténész Facebook-posztját, amely szerint a nemzetközi szakirodalomban meglepően hamar megjelentek az eltérő vélemények. Mint írta, Giorgio Tagliaferro már 2009-ben csupán „Tiziano műhelyének” tulajdonította a budapesti Madonnát, ráadásul a Tátrai által javasolt 1540 körüli datálás helyett 1555–1560 körülre helyezte a keletkezését. Ez a meghatározás tehát hat évvel megelőzte a Magyar Nemzeti Bank többmilliárdos vásárlását.
Hozzátette, Irina Artemieva, az Ermitázs Tiziano-kutatója is a mester segédeinek munkáját ismerte fel benne, elsősorban a festmény és a szentpétervári Madonna-változat között megfigyelhető kvalitáskülönbségekre hivatkozva. A neves olasz művészettörténész, Enrico Maria Dal Pozzolo 2025-ben megjelent tanulmányában hasonló fenntartásokat fogalmazott meg és a festményt kérdőjeles műhelyattribúcióval közölte.
A művészettörténész kiemelte, szerint mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a saját kezű Tiziano-attribúció egyértelműen megdőlt volna. Hasonló viták, bizonytalanságok számos múzeumi tárggyal kapcsolatban felmerülnek. A HVG szerint ugyanakkor arra nagyon élesen rávilágítanak az általa felderített tények, hogy a mű szerzőségével kapcsolatban a nemzetközi szakirodalomban már 2015 előtt komoly, publikált kételyek merültek fel, amelyek a későbbi kutatások során tovább erősödtek. De ezt az MNB nem vette figyelembe, mikor kisebb vagyont fizetett érte – áll a cikkben.
