A GVH annak vizsgálatára indított eljárást a K&H Bank Zrt. ellen, hogy az megsértette-e a versenytörvény rendelkezéseit a CDO-kötvények forgalmazásával kapcsolatos tevékenysége során a befektetés lényeges jellemzői, biztonságossága, a vállalt kockázatok, a nyújtott garanciák tekintetében a fogyasztók részére adott tájékoztatásokkal.
A kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A kibocsátó (az adós) arra vállal kötelezettséget, hogy a kötvényben megjelölt pénzösszeget, továbbá ennek kamatát a kötvény mindenkori tulajdonosának vagy birtokosának (a hitelezőnek) a kötvényben megjelölt időben és módon megfizeti. Az ún. CDO-k (collateralised debt obligation), azaz az adósságfedezetű kötelezettségek olyan speciális értékpapírok, amelyek mögött kötvények, hitelek vagy egyéb eszközök állnak fedezetként. A befektetők a CDO vásárlásával átvállalják az adott hitel-, illetve kötvényportfolió kockázatát.
A K&H Bank 2005 őszén kezdte el értékesíteni az anyavállalatától, a KBC-től megvásárolt CDO termékeket. A CDO kötvények kiemelt, privát banki ügyfelek és vállalati ügyfelek részére kerültek értékesítésre. A kötvények 50 ezer euró (ennek megfelelő összegű forint, illetve amerikai dollár) összegekben voltak jegyezhetőek.
A CDO kötvényekre vonatkozó adásvételi szerződés megkötése előtt a fogyasztó elvileg több forrásból kaphatott tájékoztatás a kötényekről. A potenciális befektetők az adásvételi szerződés megkötése előtt kézhez kapták az egyes CDO kötvényekre vonatkozó 4 oldalas magyar nyelvű Tájékoztató leírást, mint marketing anyagot. A bank honlapján elérhető volt egy több mint 100 oldalas angol nyelvű kibocsátási tájékoztató. Valamennyi kötvényhez készült egy 3-4 oldalas, a bank internetes honlapján is elérhető ún. Összefoglaló. A szerződéskötéskor az Összefoglalók nem kerültek átadásra. A fogyasztók privát bankáruk által szóbeli tájékoztatásban is részesülhettek, amelynek tartalma teljes egészében nem rekonstruálható. A versenyhatósághoz érkezett bejelentések szerint a kötvények megvásárlásával kapcsolatos fogyasztói döntési folyamatban jelentős szerepük volt a Tájékoztatóknak.
A K&H bank által értékesített CDO kötvényekkel kapcsolatban a 2008. és a 2009. évben a fogyasztók számára kedvezőtlen piaci események következtek be, amelyek kihatással voltak a kötvények értékére. Például a Moody’s 2008. június 3-án megváltoztatta a Baker, a Dorset, a Hannover, az Oxford, a Pembridge, a Regent és a Sydney CDO kötvények minősítését, amely a mögöttes portfoliók hitelminőségének romlására adott reakció volt. 2008. június 26-án pedig a Fitch Ratings leminősítette a Baker Street Finance Limited tizenegy kötvényosztályát és a Baker Street Finance USD Limited kilenc kötvényosztályát, amely érintette a kötvények értékét. A Fitch leminősítésének elsődleges oka volt a Baker Street nem elsőrangú (subprime) amerikai (US) lakossági jelzálogfedezetű értékpapírjainál és strukturált pénzügyi CDO-inál várható magasabb veszteségek voltak.
2008 nyarán (közelebbről nem ismert időpontban) az érintett fogyasztók tájékoztatást kaptak arról, hogy a Moody’s hitelminősítő ügynökség június 3-án megváltoztatta kilenc, a KBC Financial Products által menedzselt CDO kibocsátás minősítését. A tájékoztatásban szerepelt az is, hogy a rendkívüli piaci események miatt a KBC csoport nem biztosít másodpiaci likviditást a kötvényekre. Amint a piaci körülmények a KBC megítélése szerint normalizálódnak, ismét tervezi másodpiaci likviditás lehetőségének megteremtését.
A GVH szerint ha egy vállalkozás egy bonyolult terméket kínál a fogyasztók számára, akkor számolnia kell azzal, hogy a termékről adott tájékoztatásnak is ehhez igazodóan bonyolultnak kell lennie. A tájékoztatások tartalmát a vállalkozásnak kellő odafigyeléssel, a szakmai gondosság követelményei szerint kell meghatároznia. A jelen ügyben vizsgált Tájékoztatók mint marketing anyagok esetében a terjedelem korlátozott volta ténylegesen nem merülhetett fel, e vonatkozásban sem volt akadálya annak, hogy az eljárás alá vont a kínált termék bármely lényeges tulajdonságáról igaz és pontos tájékoztatást adjon.
A GVH álláspontja szerint nem felelt meg a valóságnak a Tájékoztatók azon üzenete, hogy az adott kötvény egy egyszerű vállalati kötvény, amely mögött kizárólag több vállalat hitelei állnak, s az egyes vállalatokkal kapcsolatos hitelkockázat a KBC aktív vállalatfigyelése révén kezelhetővé válik. A vállalati kötvény jelleget többszörösen, igen nagy terjedelemben és több aspektusból is hangsúlyozó tájékoztatók ugyan kitértek a kötvények mögötti pénzáramlásra, azonban ezt nem oly módon tették, hogy a fogyasztó előtt ténylegesen ismert legyen, milyen, ténylegesen nemcsak vállalati hitelekkel kapcsolatos eszközöket magában foglaló portfolió áll a kötvény mögött, s ennek megfelelően milyen jellegű kockázatokkal kell számolnia. Valamennyi kibocsátás olyan mögöttes portfolióval rendelkezik, amely nemcsak vállalati kitettséget tartalmaz, hanem például amerikai lakossági jelzálogfedezetű értékpapírokat és közelebbről meg nem nevezett „más eszközök”. A Tájékoztatók azt sem közölték a fogyasztókkal, hogy a Tájékoztatókban rögzített portfolió összetételében, az abban lévő eszközök arányában változás következhet be.
A vizsgált Tájékoztatók kategorikus állítással a magyar államkötvénynél is biztonságosabb befektetésnek minősítették az adott CDO kötvényeket. Az államkötvény mint az állampapír egyik fajtája az állam által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A jellemzően elhanyagolható kockázatúnak tekintett állampapírok esetén a tőke visszatérítésére és a kamatfizetésekre az állam garanciát vállal. A K&H által átadott Tájékoztatók tartalma elfedi, hogy az államkötvény a mögötte álló állami garancia révén mindenképpen más kockázatot jelent, mint a CDO kötvények, s ezáltal a Tájékoztatók nem adtak reális képet a CDO kötvényekről, a kötvények biztonságát illetően a ténylegesesnél kedvezőbb képet sugalltak a fogyasztók számára.
A fentiek miatt a GVH megállapítja, hogy a K&H Bank Zrt. 2005 októbere és 2007 májusa között a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított az általa értékesített CDO-kötvények ún. Tájékoztató leírásainak alkalmazásával. A pénzintézetre a versenyhatóság 40 millió forintos bírságot szabott ki. A bírság összegének megállapításakor súlyosító körülménynek bizonyult, hogy a bank korábban már többször megtévesztette a fogyasztókat, mostani bizalmi terméket érintő jogsértése pedig jelentős pénzösszeget igényelt és több éven át valósult meg. Enyhítő körülményként vette figyelembe a GVH, hogy a bank törekszik arra, hogy a CDO kötvénytulajdonos ügyfelekkel peren kívüli egyezséget kössön. Enyhítő körülmény továbbá, hogy az ügyben érintett fogyasztók köre átlagosnak nem minősíthető.
