A szakmában elfogadott definíció szerint az a szupergazdag, akinek legalább 30 millió dollárnyi befektethető vagyona van (ebbe nem számít bele az otthonául szolgáló ingatlan); az ő esetükben a takarékoskodás nem azt jelenti, hogy kevesebbet járnak étterembe vagy lemondják a drága kábeltévé-előfizetéseket. Még csak nem is kell gyökeresen megváltoztatniuk a hétköznapi életstílusukat - az extrákról azonban az ő köreikben is egyre többen lemondanak. Sokkal kevesebb lett például a magánrepülő - állította a PricewaterhouseCoopers illetékes partnere. Más vagyonkezelési menedzserek azt tapasztalták, hogy ügyfeleik megválnak a privátgépektől, a 60 millió dolláros jachtoktól vagy a harmadik-negyedik-ötödik házuktól. Ezt nem feltétlenül azért teszik, hogy megszabaduljanak a vagyontárgyakat terhelő tartozástól (a gazdagok házain nincs teher), nem is azért, mert ők maguk pénzügyi válságban vannak - magyarázta a Wells Fargo családi vagyonkezelő részlegének menedzsere. Inkább csak megkönnyebbülést jelent, amikor eladnak mondjuk egy ingatlant és nem kell rákölteni a fenntartására évi 500 ezer dollárt - ráadásul fel is szabadul egy komoly összeg.
Sokan törekszenek arra is, hogy leszorítsák éves háztartási kiadásaikat, de amikor arról van szó, hogy évi 700 ezer helyett 600 ezret költenek ezentúl, abból az is látszik, hogy igazából nem szorulnának rá a kukacoskodásra - inkább csak kényelmetlenül érzik magukat abban a mai társadalmi légkörben, amelyben rossz szemmel nézik a gátlástalan fogyasztást. Ezzel együtt tény, hogy a nagyon gazdagokat keményebben sújtotta a globális válság, mint azokat, akiknek éppen csak jól megy: a Capgemini és a Merrill Lynch által készített World Wealth Report szerint 2008 végén a szupergazdagok portfóliója 24 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel korábban, míg a csak egymillió dollárnyi befektethető vagyonnal rendelkezők csupán 19,5 százalékot buktak, írja a Napi Gazdaság.
