A TKM mutatót a biztosítási szakma önszabályozó tevékenysége nyomán a MABISZ összefogásával dolgozták ki azzal a céllal, hogy a befektetők számára egyértelművé tegyék, milyen költségekkel kell számolniuk, amikor unit-linked biztosítást vásárolnak. Így januártól önkéntes alapon már a gyakorlatban is használják a biztosítók az életbiztosítási termékeik értékesítésénél, kivéve a tőke- és hozamgaranciát tartalmazó módozatokat. A TKM az ügyfél által viselt költségeket minimális elérendő hozamként jeleníti meg, így azt mutatja, hogy mekkora az az átlagos éves bruttó hozam, amelyet a biztosításhoz kapcsolódó eszközalapoknak minimálisan el kell érniük ahhoz, hogy az ügyfél a befizetett díjakat visszakapja.
„A TKM bevezetése az életbiztosítók transzparens önszabályozásának első fontos lépése. Az ügyfelek ennek segítségével nem csak annak részleteivel lehetnek tisztában, hogy milyen szolgáltatást vásárolnak, hanem arról is pontos képet kapnak, hogy a szolgáltatáshoz milyen költségek kapcsolódnak.” – hangsúlyozza Bartók János, az Aviva Életbiztosító elnök-vezérigazgatója.
A MABISZ honlapján szereplő mutatót a biztosítók egységes, előre megállapított paraméterekkel, az egyes termékek esetében azonos költség nemeket figyelembe véve számították ki, mégis lényeges eltérések mutatkoznak akár egy biztosítón belül is a különböző módozatok között, de a társaságok hasonló termékei között is.
Minél hosszabb például a tartam, annál hosszabb időtávon oszlanak el a költségek, ezért a whole life módozatok mutatói a legkedvezőbbek. Az alapkezelési díjak és a mögöttes alapok alapkezelési költségeinek szélső határai adják az eltérést a közölt minimum és maximum értékek között. A hasonló termékek TKM-je az egyes értékesítési csatornák esetében is eltérő, hiszen függ a minimáldíjtól, a termékbe beépített kockázat nagyságától, és kezdeti költségelvonás mértékétől is. A TKM mutatót lényegesen módosítják az adott ügyfél egyéni paraméterei, de befolyásolja a biztosítás díja, tartama, a biztosítási összeg és a kiegészítő biztosítások is.
”Fel kell hívni az ügyfelek figyelmét arra, hogy a TKM a vásárlás előtti tájékoztatást, és összehasonlíthatóságot szolgálja, és nem az egyetlen paramétere a szerződésnek. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy milyen szolgáltatásokat kínál az adott termék mellé a biztosító, de nem csak a lejáratkor, hanem a teljes futamidő alatt. A termékekkel járó prémium szolgáltatások ugyanis szintén jelentős eltéréseket okozhatnak egy-egy szerződés költségeiben, azaz a teljes költségmutatóiban is.” – hangsúlyozta Bartók János.
Eltérések látszanak az egyszeri és a folyamatos díjas biztosítások mutatói között is, hiszen az egyszeri díjas biztosítást jellemzően tisztán befektetési céllal vásárolják, így beépített kockázatok sincsenek, ezért rendszerint olcsóbbak. Az egyszeri díjas termékek, jellegükből adódóan, alacsonyabb költségekkel tudnak működni: nem kell számolni a díjbeszedés vagy az esetleges díjelmaradás költségeivel, emellett általában nem tartalmaznak beépített kockázati elemet, valamint a kezdeti egységek képezésének módja is eltér a rendszeres díjas megoldásokétól.
„Mindezek mellett az a legfontosabb, hogy a TKM bevezetése valóban az ügyfelek érdekeit szolgálja, több okból is.” – fejtette ki Bartók János. Hozzátette: „Kedvező hatással lehet a díjszintekre, és mivel a rövidebb tartamú szerződéseknél nagyobb lesz a mutató értéke, az sem kizárt, hogy a hosszabb futamidők felé tolódik el a piaci átlagtartam, ami - tekintve hogy életbiztosításról beszélünk - nem lenne rossz irány. Szintén lényeges szempont, hogy a jövőben az ügyfelek megalapozottabb döntéseket hozhatnak a biztosítási termékek vásárlásakor.”
