Évről évre figyelem a banki statisztikákat, amelyekből kiderül, augusztusban és szeptemberben rendszerint nagyobb mínuszba kerülnek a bankszámlák, mint az átlagos hónapokban. Ennek az oka az iskolakezdés, amely ma Magyarországon gyermekenként átlagosan 60–100 ezer forintos sokkot jelent a családi költségvetésnek. Ezen az sem segít, hogy a szeptemberi családi pótlékot előrehozták, és már augusztusban megérkezett a számlákra.
Az idén talán egy kicsit könnyebb lesz az iskolakezdés a rászoruló családoknak a 100 ezer forintos tanévkezdési támogatásnak köszönhetően. Ami valószínűleg sok családnak úgy kellett, mint egy falat kenyér az elmúlt másfél évtized után, amikor a családtámogatások szinte kizárólag a jobb módú középosztálynak kedveztek.
Ez az intézkedés most egy valódi szociális fordulatot jelez. Az állam végre célzottan oda nyújt segítő kezet, ahol minden egyes forintnak súlya van. A probléma sokkal inkább a technikai megvalósításban rejlik: a mostani tanszerroham idején ennek az összegnek csak a fele érkezett meg készpénzben – a maradék utalványra novemberig várni kell, miközben a füzeteket és a cipőt most kell kifizetni a kasszánál. Persze az 50 ezer forint is sokat segít a rászorulóknak.
Keveset ér a gyógyszeráfa
Jóval többet valószínűleg, mint a másik jóléti intézkedés, a szeptember 1-jén életbe lépő 0 százalékos gyógyszeráfa, amely inkább tűnik politikai marketingnek, mint komoly megtakarításnak a háztartások költségvetésében. A vényköteles szerek eddig is a legalacsonyabb, 5 százalékos áfakörbe tartoztak, így a nullázásuk mindössze szűk 5 százalékos fogyasztói árcsökkenést eredményez. A családok valódi terheit adó, vény nélkül kapható megfázás elleni szerek és vitaminok ára érintetlen maradt.
A leginkább rászoruló, krónikus betegek esetében pedig végképp elenyésző a segítség. A hazai támogatási rendszerben – helyesen – a legsúlyosabb betegségek (például daganatos vagy szív- és érrendszeri kórképek) terápiáit az állam eddig is 90 vagy 100 százalékos kulccsal támogatta. Mivel az 5 százalékos áfa eddig is csak a beteg által fizetett, töredéknyi térítési díjra rakódott rá, az áfamentesség egy 90 százalékos támogatottságú szernél dobozonként alig 70 forint, a fix 300 forintos dobozdíjas készítményeknél pedig mindössze 14 forint megtakarítást jelent a páciensnek.
A reform valójában nem a rászoruló betegek terheit vágja meg, hanem a finanszírozó egészségkassza (NEAK)-ot mentesíti a saját áfafizetési kötelezettsége alól. A legdrágább gyógyszerek, terápiák esetében döntő részében az történt, hogy az állam az egyik zsebéből (NEAK) a másikba (államháztartás) fizette be az áfát, ezután ez megszűnik majd.
A szegény családoknak ez így kevés lesz
Ennél többet érhet a héten bejelentett vállalás, miszerint jövőre az öregségi nyugdíj minimumát 120 ezer forintra emeli a kormány. Ez nagy előrelépés, hiszen 2008 óta megalázóan alacsony szinten, 28 500 forinton hagyták az öregségi nyugdíjminimumot. Az inflációnak köszönhetően ez az összeg már kevesebb, mint a felét éri az akkorinak. Ez a döntés közvetlenül csaknem 130 ezer, rendkívül alacsony járandóságú embert érint, tágabb értelemben pedig több százezer szegény sorsú idős életét teszi könnyebbé a kapcsolódó szociális transzfereken keresztül.
Az irány vitathatatlanul jó, csakhogy miközben a legkisebb nyugdíjból élők fellélegezhetnek, a svájci indexálás hiánya miatt a többség nyugdíjának a vásárlóértéke az elmúlt bő egy évtizedben folyamatosan szakadt le a bérektől, konzerválva ezzel az idősek relatív elszegényedését. Ha a nyugdíjak csak az inflációt követik, akkor a nyugdíjba vonulás után az idős ember életszínvonala mindenképpen csökkeni fog, hiszen a GDP emelkedik, és a megélhetés költségei az egészségi állapot romlásával folyamatosan nőnek.
Mindenképpen üdvözlendő, hogy a kormány segít a legszegényebb nyugdíjasokon, de maradtak még tennivalók. A családi pótlék összege tizennyolc éve változatlanul havi 12 200 forint egy gyermek után, a GYES pedig szintén másfél évtizede be van fagyasztva a megalázó, 28 500 forintos szinten. Az egyszeri tanévkedési támogatás jól jön ugyan a rászoruló családoknak, de a többi szociális juttatást is emelni kellene, hogy az év többi hónapjában se kelljen rettegve várni a hó végét a gyerekes családokban.
