Ki lesz 2026 első világbajnoka? 1 millió font a tét a ma esti darts-vb-döntőn

Helyszíni tudósítás Londonból:

Hamar a bakancslistámra került a darts, azt követően, hogy 2004 szilveszterén néhány barátom a képernyő elé invitált. Azonnal ott ragadtam. Először csak a minden év végétől az új év első napjaiig tartó világbajnokságot (vb) néztem, majd a legeslegjobbak mintegy három hónapon át tartó viadalát, a Premier League-t is, végül meg már mindent, amit a tévé közvetített.

Az pedig a szurkolói lélektanból egyenesen következik, hogy egy idő után már nem elégedtem meg a képernyővel, hanem azt kezdtem ambicionálni, egyszer majd a helyszínen éljem át ezt az őrületet. Mert túlzás nélkül állítható, hogy ami a darts-versenyeket körülveszi, az a szurkolás, körítés józan ésszel nehezen felfogható – ez a tévén keresztül is átjött.

Több mint két évtized után tavaly ért aztán az a szerencse, hogy a vágyam teljesüljön. Az lett ugyanis a kerek évfordulós ajándékom, hogy a két ünnep között Londonba repülhettem és csak az új évre szólt a retúrjegyem. Márpedig nekem egyből az ugrott be, hogy így az idei darts-világbajnokságra is elmehetek. Igen, az ideire, merthogy a sportág fő versenye hagyományosan az évváltással esik egybe: karácsony előtt úgy két héttel kezdődik és a döntőt az új év első napjaiban rendezik meg. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy minden évben az összes sportág közül a dartsban hirdetnek először világbajnokot.

Az első öröm már akkor éri az embert, ha egyáltalán jegyhez jut. Ez ha kacifántosan, és idegtépő módon is, de sikerült. Arra esélyem se volt, hogy közvetlenül, vagyis amikor nyáron megnyílt a lehetőség az online jegyvásárlásra, belépőhöz jussak. Ezért maradt a „kerülőút”, az egyik közvetítő cégen keresztül venni tikettet. Ez több napi netes kattintgatás után meg is történt, ám ennek nagy ára volt: a jegy a 77,55 fontos (jelenlegi árfolyamon nagyjából 34 ezer forintos) alapár csaknem duplájába került – de hát ez a kvázi feketepiacon már így szokás.

Persze nem fukarkodtam, az ember egy bakancslistás „terméknek” ne nézze az árát... Ám amikor egészen karácsony másnapjáig nem jöttek meg a jegyek, és másnap már indulnom kellett, kicsit aggódtam. Szerencsére nem kellett, szinte az utolsó pillanatban minden összejött, így már a belépőmmel a mobilomban szállt fel velem a gép Ferihegyről.

Amikor pedig eljött a nagy nap, az még inkább meggyőzött, hogy a darts-vb helyszíni megtekintése mondhatni minden pénzt megér. Már a világbajnokságnak 2008 óta helyet adó Alexandra Palace-ba (vagy ahogy csaknem mindenki becézi: az Ally Pally-be) való belépés előtt úgy éreztem magam, mintha egy farsangi bálra lennék hivatalos – annyi különbséggel, hogy nem volt kötelező a jelmez. Még szerencse, átlagos szurkolóként ugyanis nehezen tudtam volna vetekedni az ötletesebbnél ötletesebb jelmezekkel. Túlzás nélkül: volt itt minden, a fantázia itt valóban nem ismert határokat.

A palota hatalmas előterébe (még nem a nézőtérre!) lépve pedig az ember úgy érezhette magát, mint egy fesztiválon. Miközben a legnépszerűbb popslágerek bömböltek a hangfalakból, a legvállalkozóbb kedvű szurkolók darts-tábláknál próbálhatták ki a tudásukat, s persze állhattak sorba a különböző (akár kancsós) kiszerelésű finom sörökért és koktélokért.

Ilyen előzmények után jött a korona, azaz maga a vb. Az Ally Pally 10 ezer fő befogadására alkalmas nézőtere dugig megtelt, szó szerint lépni se lehetett. Középen asztalok (mifelénk inkább sörpadokként ismerjük) mellett szurkolhattak a szerencsésebbek, mivel ők aztán tényleg közelebbről, sőt testközelből láthatták nemcsak a meccseket, hanem akár pacsizhattak is a kedvenc zenéjükre bevonuló versenyzőkkel.

Nekem az asztalokon túl félkör alakban kialakított lelátók egyikére szólt a jegyem, de nem volt hiányérzetem. Hiszen itt ment az igazi szurkolás, szakadatlanul szóltak a különböző rigmusok. A kedvencem a „Boring, boring tables” volt, ami a jóval drágább jegyeket vásárlóknak biztosított asztaloknál ülők froclizására szolgált – ez megfelel a hazai focimeccseken a B-közép által előadott „Nyugdíjasok szurkoljatok, mert lejár a nyugdíjatok!” srófának.

Maguk a mérkőzések abszolút méltóak is ehhez a körítéshez. A darts-versenyek évről évre egyre magasabb színvonalúak, abból kifolyólag, hogy egyre többen gondolják úgy, akár profi szinten is, vagyis a munkájukat feladva ráállnak a kocsmai hobbidobálgatás helyett a hivatásszerű sportolásra. Mert ha még néhány éve lehetett is vita, ma már nem igazán van: ez is sport – még ha maguk a versenyzők alkata nem is utal erre. Erőnlét azonban így is szükséges a nem egyszer egy- vagy akár kétórás meccsekhez, miközben itt is érvényes a más sportágakban megszokott tétel: alapvetően minden a fejben dől el, koncentráció hiján aligha mennek jó helyre a nyílak.

Dartsozni profi szinten már csak azért is kifizetődőbb lehet a döntő többségnek egy napi nyolcórás munkánál, mert a nézettség fokozódásával, azzal, hogy ma már szinte alig telik el úgy hét, hogy a tévé ne adna élőben meccseket, a pénzdíjak is egyre hihetetlenebbek.

Elképesztő, de igaz: aki megnyeri a ma esti vb-döntőt, az egymillió fontot vihet haza. Ez kereken az egyötöde a 2026-os világbajnokság összdíjazásának, ami meg a duplája a tavalyi 2,5 millió fontnak – ez amúgy a Professional Darts Corporation (PDC) történetének legnagyobb emelése. Ami alapvetően annak köszönhető, hogy az angol sportcsatorna, a Sky Sports hatalmas pénzeket fizet a közvetítés kizárólagos jogáért, a legutóbbi, a következő öt évre szóló kontraktus keretében például 125 millió fontot.

A második helyezett 400 ezer fonttal vigasztalódhat, az elődöntősök 200 ezer, a negyeddöntősök 100 ezer fontot tehetnek zsebre, a második körig jutók 25 ezret. Míg az első körösök 15 ezer fonttal lettek gazdagabbak – így a vb első magyar résztvevője, az angol Callan Rydztől vereséget szenvedett Kovács Patrik is.

A szombat esti döntőbe jutott két versenyző közül az angolok csodagyereke, Luke Littler számít esélyesebbnek. A még mindig csak 18 éves címvédő (aki egy évvel ezelőtt a holland Michael van Gerwen legyőzésével ült fel először a trónra) mindössze a második játékos, aki az első három vb-jén legalább elődöntőt játszott. Az első a sportág legendája, a szintén angol Phil Taylor, aki az első tizennégy vb-jén nemhogy elődöntős volt, de rendre finalista is, 11 alkalommal pedig győzött is.

Taylor lett a legtöbbször, tizennégyszer világbajnok (utoljára 2013-ban), Van Gerwen háromszor (2014, 2017 és 2019), négyen pedig kétszer: az angol John Part (2003 és 2008), a szintén angol Adrian Lewis (2011 és 2012), valamint két skót: a „repülőként” (Flying Scotsman) becézett Gary Anderson (2015 és 2016) és Peter Wright (2020 és 20229, akiről talán még a dartsot nem követők (s talán még e sportág létezéséről sem értesülők) is tudnak: ő az, aki mindig extrém öltözetben jelenik meg, a hamisítatlan megkülönböztető jegyével, a felesége által taralyba lőtt hajával.

Duplázásában Littlert a holland Gian van Veen akadályozhatja meg, miután péntek este talán a vb legjobb meccsén kiverte a sokadik virágzását élő Andersont. Ha így lesz, akkor van Veen lesz a PDC által 1994 óta rendezett verseny tizennegyedik világbajnoka. A Littlerhez képest matuzsálemnek számító, de még mindig csak 23 éves van Veen már megízlelte a sikert, igaz, még ifjúsági korában. Bár 2023-ban éppen Littler fosztotta meg az ifivb-elsőségtől, a következő két évben már nem akadt legyőzője. Kérdés, a magyar idő szerint ma este 21 órakor kezdődő döntőben sikerül-e visszavágnia.

(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)