Zalai Csaba az EU előtt álló egyik legkritikusabb strukturális kihívás, a demográfiai átalakulás és a humántőke-elvándorlás makrogazdasági, valamint területi következményeit elemzi.
A munkaerő szabad áramlása – bár az egységes piac alapvető szabadságjoga – olyan aszimmetrikus folyamatokat indított el, amelyek mélyítik a régiók közötti fejlettségi szakadékot és veszélyeztetik az EU hosszú távú versenyképességét. A kohéziós politikát a 2028-2034-es többéves pénzügyi keretben úgy kell átalakítani szerinte, hogy az figyelembe vegye a tagállamok demográfiai helyzetét és mérsékelje az agyelszívást.
Kitért arra, hogy az elmúlt két évtizedben felgyorsult a népesség természetes fogyása és az idősödés az EU-ban, ami a munkaképes korú lakosság drasztikus csökkenéséhez vezet. A belső munkaerőpiaci migráció felerősíti a területi egyenlőtlenségeket, mivel a mobilitás nem egyenletes: a tőke és a magasan képzett munkaerő a fejlettebb centrumok felé áramlik. A tanulmány szerint az EU tartós népességcsökkenése hosszabb távon mérsékelheti globális gazdasági és politikai súlyát.
Kiemelte: a legnagyobb gazdasági kockázatot a munkaképes korú (20-64 éves) népesség tartós visszaesése jelenti. E korcsoport létszáma 2022 és 2070 között 263 millióról 223 millióra csökkenhet. Ez alapvetően átrendezi a növekedés hagyományos forrásait: bár a foglalkoztatási ráta emelkedése részben mérsékelheti a munkaerő-csökkenés hatásait, a tendencia tartós munkaerőhiányt és növekvő költségszinteket vetít előre, miközben a munkaerő korösszetételének változása mérsékelheti a termelékenységi dinamizmust.
Az EU történetében először áll elő az a helyzet, hogy a GDP-növekedés nem támaszkodhat a munkaerő mennyiségi bővülésére. A jelenlegi előrejelzések szerint az EU éves GDP-növekedése 2022 és 2070 között átlagosan 1,3 százalék körül alakul, miközben a munkaerő közvetlen hozzájárulása a növekedéshez negatív tartományba kerül – mutat rá a tanulmány.
Az Európai Bizottság a 2028-2034 közötti többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslata nem kezeli rendszerszinten a demográfiai kockázatokat, sőt a kohéziós finanszírozás önálló kategóriaként való megszüntetését vetíti előre.
Mivel a tárgyalások várhatóan 2027 végéig elhúzódnak, reális lehetőség nyílik arra, hogy a demográfiai szempontok tartósan és intézményesen beépülnek a kohéziós politika keretrendszerébe, ami Magyarország számára is kiemelt jelentőségű – figyelmeztet a szerző.
A szakpolitikai javaslatok között kiemelte: az EU-nak olyan célzott kompenzációs mechanizmust kellene kialakítania, amely a népességfogyással, elvándorlással és humántőke-vesztéssel sújtott térségek támogatását szolgálja.
Ezek mellett olyan célzott pénzügyi alapok létrehozását nevezte meg, amelyek támogatják a fiatalok helyi elhelyezkedését, startup-ökoszisztémák építését és a k+f kapacitások decentralizációját.
Az uniós forráselosztás során nagyobb súllyal kell figyelembe venni a demográfiai mutatókat (helyi elvándorlási ráta, elöregedés) a puszta GDP-alapú megközelítés helyett.
A teljes tanulmány itt olvasható.
