Még mindig sok a találgatás a külföldi vendégmunkások foglalkoztatása kapcsán, amelyre az eredetileg november elsejével hatályba lépő új szabály adhatott volna világos válaszokat. Az ellentmondásos munkaerőpiaci körülmények és a jelenlegi feszült bérhelyzet tovább nehezíti a szakemberhiánnyal küzdő cégeket. Miközben egyre hosszabb ideig maradnak betöltetlenül az egyes hiányszakmákba tartozó munkakörök, a nagyberuházások száma is folyamatosan nő, amely még inkább felerősíti a munkaerőhiányt. A Humán Centrum Kft. minősített munkaerő-kölcsönző és -közvetítő vállalat vezetője szerint ez a piaci nyomás továbbfokozza az igényt a külföldi vendégmunkások foglalkoztatása iránt. Az alkalmazásukkal kapcsolatos törvény visszavonásával több kérdés maradt megválaszolatlanul – ezeket a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetre vetítve veszi górcső alá a HR szolgáltató szakértője.
Ellentmondásos munkaerőpiaci viszonyok
Az jó hír, hogy a magyar munkaerőpiac feszes, magas a foglalkoztatás, és ezzel együtt a lakosság több mint a fele dolgozik. Ennek ellenére az előző évhez képest 22,8 százalékkal nőtt a munkanélküliek száma. Hasonló a helyzet a munkaerőhiánnyal is: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint ugyan a tavalyi negyedévhez képest kevesebb, de így is körülbelül nyolcvanezer betöltetlen pozíció van ma az országban, ezeknek pedig az egynegyedét az ipari szektorok munkahelyei teszik ki. „Újabbnál újabb beruházás zajlik hazánkban, amely tovább erősítheti a problémát, hiszen az ezzel járó munkaerőigényt is ki kell szolgálni. Ez nagyrészt a termelő-gyártó szektort érinti és azon belül is a fizikai munkaköröket, amelyek gyakran sok nekifutás ellenére is betöltetlenül maradnak. Ebben az is közrejátszik, hogy ma már a magyar munkavállalók sem vállalnak el »mindent«, mert sokkal több lehetőség közül válogathatnak” – állítja a Humán Centrum minősített munkaerő-kölcsönző és -közvetítő Kft. cégvezetője, Bor Katalin.
Mentőövként szolgálnak az atipikus foglalkoztatási formák
A magas infláció miatt a magyar keresetek vásárlóereje és reálértéke is jelentősen visszaesett. Erre mutat rá a Publicus Intézet szeptemberi reprezentatív közvélemény-kutatása is: a foglalkoztatottak 38 százalékánál semmilyen bérrendezés nem volt az elmúlt 12 hónapban, ami azt jelenti, hogy az elkölthető reáljövedelmük egy év alatt 15-20 százalékkal zuhant. Az infláció bérekre gyakorolt hatását a cégek több különböző módon kénytelenek ellensúlyozni: egyes vállalatoknál még mindig érdemi a szakemberhiány, ők még bővítenének, ezzel ellentétben vannak, akik inkább a megtartásra fókuszálnak, és ezért létszámstopot vezetnek be, a legnehezebb helyzetben lévők pedig a leépítés mellett döntenek.
„Azt látjuk, hogy akármelyik megoldást is választják a partnereink, az atipikus foglalkoztatás egyre inkább előtérbe kerül. Ahol a létszámleépítés vagy létszámstop gátolja a megrendelések teljesítését, ott sok esetben diák és nyugdíjas munkatársakkal pótolják a kieső munkaerőt, hiszen a szövetkezeti foglalkoztatás egy sokkal rugalmasabb és kedvezőbb adózású megoldást kínál számukra. Ezen felül gyakran munkaerő-kölcsönzéssel növelik a kapacitást, így sem a cég saját létszáma, sem a bérjellegű kiadása nem nő, és rövid határidővel megoldja a létszámgondokat akár nagy munkaerőigény esetén is” – hangsúlyozza a szakértő.
Folyamatosan nő az igény a fix munkaerőre
Ezért sem véletlen, hogy a jelentősebb beruházások megvalósításához – a növekvő szakemberhiány lévén – egyre többen fordulnak munkaerő-kölcsönzőkhöz és vetnek be vendégmunkásokat. „Ezzel a magyar munkahelyek védelmét is támogatják, hiszen a cégek stabil működéséhez nélkülözhetetlen az elegendő és biztos munkaerő” – emeli ki a szakértő. A kormány mintegy félmillió fővel növelné a foglalkoztatottak számát, melyhez minimum 200-300 ezer vendégmunkás bevonása indokolt a mostani százezer körüli létszámon felül.
„A bejelentés nagy port kavart, de azt ne felejtsük el, hogy a hazai vendégmunkás-toborzás lényegesen elmaradottabb fázisban van a környező országokhoz képest. A magyarral közel azonos méretű munkaerőpiaccal rendelkező Csehországban például 700 ezer, Ausztriában 1 millió, a négyszer nagyobb Lengyelországban pedig mintegy 2 millió, nagyrészt ukrán vendégmunkás dolgozott már a háború előtt is, ez a szám azóta pedig a sokszorosa lehet”
– teszi hozzá Bor Katalin.
A HR szolgáltató vezetője szerint fontos kiemelni, hogy minden ideérkező vagy már hazánkban dolgozó munkavállalónak az az elsődleges motivációja, hogy biztos megélhetést biztosítson a családjának, és nem az, hogy letelepedjen. Könnyen alkalmazkodnak, elhivatottak a munkájukban és ezzel együtt számos hazai hiányszakma feltöltéséhez hozzájárulnak – köztük például érkeznek operátoroknak, gépbeállítóknak, gépkezelőknek és targoncásoknak is. „Az igaz, hogy a külföldi munkavállalók határozott időre – 2+1 évre – érkeznek az országba, de ez hazai viszonylatban még mindig inkább tartósnak számít. Az a tapasztalatunk, hogy a termelés-gyártás területén és a logisztikai szektorban nem ritka a 35-40 százalékos fluktuáció sem” – magyarázza a cégvezető.
Sok a találgatás a szigorítással kapcsolatban
Egyelőre csak a találgatás megy az új szigorításokkal kapcsolatban, de ez nem változtat a jelenlegi tendenciákon: továbbra is folyamatosan nő a fülöp-szigeteki, azaz filippínó vendégmunkások hazai foglalkoztatása a minősített munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül, de nagy eséllyel érkezhetnek még vietnámiak, kirgizek és indonézek is. A szakértő szerint a visszavont törvény több kérdést is maga után hagyott: az egyik az a tágan értelmezhető pontja volt, miszerint a foglalkoztatónak először az országhatárokon belül kell alkalmazottat keresnie a megüresedett állásra, és csak ezt követően, egy erős kiválasztási szűrést megelőzve jöhet szóba a vendégmunkások bevonása.
„Mi is azon az állásponton vagyunk, hogy először a belső piac álláskeresőit kell előnyben részesítenünk, és csak azokon a területeken és csak annyi időre alkalmazzuk a külföldi munkavállalókat, ahova többszöri próbálkozás után sem találtunk magyar munkaerőt. Ezt többen is kiemelték, az azonban nincs tisztázva, hogy ezt milyen módon tudja bizonyítani a foglalkoztató”
– hangsúlyozza a szakértő.
Bor Katalin szerint erre külföldön számos példát látni, idehaza viszont ez még nincs szabályozva: Írországban például a harmadik országbeliek foglalkoztatásához a munkaadónak legalább két hétig kell hirdetnie az állást az ír munkaügyi központ hálózatán, és minimum három napig egy országos és helyi lapban vagy állásportálon. Szlovákiában pedig a járási munkaügyi hivatalnál kell bejelenteni az üresedést, ahol felmérik, hogy az állás betölthető-e regisztrált álláskeresővel, és ha 20 nap után sincs rá potenciális jelölt, csak abban az esetben merülhet fel a vendégmunkás alkalmazása.
Milyen valós limit vonatkozik a vendégmunkások foglalkoztatására?
További aggályként merült fel, hogy milyen számban hozhatók be a harmadik országbeli munkavállalók és ezt hogyan fogják szabályozni. A legtöbb EU-tagállamhoz hasonlóan Magyarországon is alkalmaznak kvótarendszert, melynek értelmében évente 62 ezer harmadik országbeli állampolgárt lehet foglalkoztatni munkavállalási engedéllyel. A jogszabály szerint a miniszter állapítja meg az évente foglalkoztatható külföldiek létszámát, de arra vonatkozóan, hogy ezt pontosan ki követi, és ki juthat egyáltalán információhoz arról, hogy hogyan áll éppen az adott évi létszámkeret, semmilyen előírás nincs. A szakértő szerint erre remélhetőleg az új törvény adhat pontos válaszokat.
