„Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmus minden formájával szemben. Az együttes tagjainak nagy közönség előtt Magyarországon történő fellépése az együttes antiszemita nézetei miatt sérti Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit,” közölte a magyar kormány csütörtök délelőtt, hozzátéve: a Kneecap együttes tagjait három évre kitiltotta Magyarországról. Az északír botránybanda tehát a Sziget szervezőinek egyértelmű kiállása ellenére sem léphet fel az augusztusi fesztiválon.
Akkor lefordítom: a politika kőkemény cenzúrával élt egy olyan területen, ahol semmi keresnivalója nem lenne, és szankcionált egy olyan szubkulturális jelenséget, amelynek belső világáról lövése sincs.
Az „antiszemitizmus” és „a terrorizmus támogatásának” a vádja pedig minimum vitatható – még akkor is, ha ezeket a jelzőket a magyar sajtó egy jelentős része minden kritika nélkül átvette.
Nem vagyok Kneecap-fan, sőt, néhány héttel ezelőttig szinte semmit sem tudtam róluk. Nyilván elutasítom az antiszemitizmust, és kiráz a hideg, amikor bárki vallási vagy faji alapon próbálja a másikat megbélyegezni. Nem érdekel, hogy ki minek született, az érdekel, hogy mit tesz és mit gondol a világról.
Nagyon hiszek a szólásszabadságban, és abban, hogy nincsenek gondolatkorlátok. Felőlem mindenki azt hisz, amit akar, amíg bizonyos határokat nem lép át: nem hív fel erőszakra és nem kelt gyűlöletet. Márpedig ezeket a határokat a Kneecap tudomásom szerint nem lépte át.
Fotó: Facebook/Kneecap
Miért gondolom ezt? Miért vélem úgy, hogy a belfasti botránycsapat a lényeget tekintve nem antiszemita?
Elsősorban azért, mert ha az lenne, akkor nem hívták volna meg.
Biztos vagyok benne, hogy a Sziget, amely egy liberális szellemiségben fogant és ezt a hagyományt tulajdonosváltástól függetlenül is fenntartó fesztivál, nem küldött volna meghívót egy valóban antiszemita együttesnek. Biztos vagyok benne, hogy tudták, kiket hívnak meg.
És minden tiszteletem Kádár Tamásé, a Sziget főszervezőjévé, aki a művészi szabadság jegyében, az óriási nyomás ellenére is az utolsó pillanatig kitartott mellettük. Végre egy igazi liberális.
Az ír egyesülést támogató raptrió – amely szellemiségében a punkra emlékeztet, már a Sex Pistolshoz is hasonlították őket – szabadszájú, provokál, feszeget és túllép határokat. A tomboló energiák néha messzire viszik őket, de aki volt már hasonló koncerten, tudja, hogy ez a műfaj ilyen. Nem lehet őket néhány provokatív koncertrészlet vagy gesztus alapján megítélni.
De mit mondanak ők magukról? Ugyanazt idézem tőlük, mint Kádár Tamás: „Legyünk teljesen egyértelműek: nem támogatjuk, és soha nem is támogattuk a Hamászt vagy a Hezbollahot. Elítélünk minden civilek elleni támadást – mindig. Ez soha nem elfogadható. Ezt mi talán jobban tudjuk bárkinél, tekintettel nemzetünk történelmére. (…) Legyünk teljesen világosak. (...) Leszarjuk, hogy ki milyen vallást gyakorol. Tudjuk, hogy rengeteg zsidó ember ugyanúgy fel van háborodva ezen a népirtáson, mint mi”, mondták, Gázára utalva.
A Kneecap – amely nemrég felléphetett Európa egyik leghíresebb fesztiválján, a Glastonburyn – nyíltan és egyértelműen kiáll a palesztinok ügye, a palesztin állam létrehozása mellett. Lehet, hogy ez volt a hazai tiltakozás igazi oka? Lehet, hogy ezért követelte több száz liberális (?) értelmiségi és művész a kitiltásukat?
Szomorú, hogy a tiltakozók a gázai civil áldozatokra egyetlen szót sem szántak, a szélsőjobbos miniszterekkel megtűzdelt izraeli kormány rémtetteit pedig egyetlen szóval sem ítélték el. Annak ellenére sem, hogy liberális jogvédő szervezetek, köztük az Amnesty International és a Human Rights Watch már tavaly kimondták: Izrael népirtást követ el Gázában. Ez nyilván nem igazolja a Hamász valóban szörnyűséges terrorját, de ideje lenne szembenézni a másik oldal bűneivel is.
Végezetül rögzítsünk néhány tényt: míg Európa számos országában persona non grata a gázai vérontás miatt körözött Benjámin Netanjahu, Magyarországon Orbán Viktor kiteríti elé a vörös szőnyeget. Európa számos országában felléphet a Kneecap, Magyarországon nem. Európa számos országában meg lehet emlékezni a gázai civil áldozatokról, Magyarországon nem. Európa számos országában a baloldal és a diákság is felemeli a hangját a gázai vérontás ellen, Magyarországon fülsüketítő a csend. És még csodálkoztok, hogy válságban van a magyar baloldal?
Szóval kitiltották a Kneecapet. Magyarország nem szabad ország. Hanem egy álságos, képmutató, gondolatkorlátok közé szorított, fojtogató atmoszférájú hely. Nagyon remélem, hogy ez jövő tavasszal az urnáknál is eszébe jut majd a választóknak. Túl sok alternatíva nincs, de ennél csak jobb jöhet.
