Kivételesen nem a végére, hanem ide, az elejére írom a lényeget: mindhárom főszereplő lépéskényszerben van, nem dőlhet hátra és vigyáznia kell, hogy a nagy igyekezet közepette ne hibázzon, mert azt megbüntetik-megbüntetjük. Még jobban, mint múlt vasárnap.
Fotó: Facebook / Magyar Péter
Magyar Péter extázisban – volt. Most már nincs, maratont fut, ahogy mondta, de az a pálya több gáttal van és lesz ellátva, mint ahány fa van a magyar erdőkben. Gondoskodik erről a kormány és közpénzen működő propagandagépezete. Nincs kétségem afelől, hogy ez lesz a következő másfél-két év legfontosabb feladata a Karmelita iránymutatása szerint. Kijelölődött ugyanis a fő ellenfél, merthogy a baloldal csaknem megsemmisült, de erről később.
A Tisza Párt vezetőjének egyszerre kell jeleskednie a szervezetépítésben, a programalkotásban és a tűz fenntartásában. Egyáltalán nem mindegy, hogy a proteszt szavazók vegyes táborát hogyan tudja egyben tartani és gyarapítani, ezek nélkül nem lesz több voks a Fideszénél. Honnan jöhet a plusz? A bizonytalanok vagy politikailag kevésbé aktívak csoportjából, a kistelepülések kiszolgáltatott rétegeiből, a Fideszből kiszeretettekéből és további baloldali vagy liberális szavazók csoportjaiból. Lehet, hogy ezt az építkezést fel kell gyorsítani, mert még az sem kizárt, hogy a kormányfő - látva a lejtmenetet - előrehozott választásokat írat ki, mondjuk most őszre, nehogy 2026 tavaszán egy teljesen kiépült Tisza Párttal kelljen versenyeznie.
Nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy a Tisza Párt építkezése óriási médiafigyelem közepette zajlik. A kormánypropaganda folytatja és fokozza a lejáratását, a független sajtó (még van ilyen és lapunk is ide tartozik) kérdésekkel bombázza és konkrétumokat akar kicsikarni: derüljön ki, hogy a gazdaság és a társadalom egyes területeit hogyan akarja visszaterelni a normalitás talajára. Hogyan akar élhető országot a mostani, az Orbán-rezsim által több részre vágott hazából. Bármilyen apró hiba, tévedés, elszólás, fölösleges minősítés a párt vagy vezetője részéről azonnal megosztó lehet, szavazatokat vehet el, de legalábbis újabb kérdőjeleket tehet a párt és vezetője mögé, jó példa erre az ATV-s eset.
Fotó: Mfor
Orbán Viktor tehát megijedt, talán ideges is, bár ezt ügyesen titkolta vasárnap éjjel. A körülötte álló beosztottainak az arca azonban egyértelműen és azonnal elárulta, hogy nem erre számítottak. Ősztől, az új önkormányzati vezetők hivatalba lépése után nagyon sok ős-fideszes településen már nem a kormánypárt emberei és azok kiszolgálói fognak uralkodni. Az arc-és pozícióvesztésnek nyilvánvalóan lesznek személyi következményei. A közvetlen stábban új arcoknak kell megjelenni, hogy a kormányfő kimutathassa: érzi a veszélyt és gyorsan cselekszik. Mind azt szolgálja, hogy felkészüljenek az új ellenzék feltartóztatására.
Közben természetesen az elégedetlenek táborát kezelni kell, már nem elég sorosozni, háború-békézni és brüsszelezni. Ennek a tábornak a Fideszen belül is vannak követői, csak nem hangosak, mert eddig nem mertek azok lenni. A tábor nagyobb része viszont ott keresendő, ahol a nemfideszes része van a társadalomnak, és ők vannak többségben az országban.
Nehéz lesz külső okokra hivatkozni, amikor a kormányhű polgármester már nem tud közmunka ígéretével magához láncolni senkit vagy csak keveseket. Minden elemző szerint az infláció megint felfelé és nem ellenkező irányba fog haladni és a létbizonytalanság azok közül is sokat elér, akiket eddig elkerült. Az ígéretcunami jelentős része köddé válik, nem lesznek beruházások vagy későbbre tolják azokat. Jó darabig még mindig nem fognak jönni az uniós milliárdok, úgyhogy osztogatni legfeljebb 2025 őszétől lehet majd, de addig túl kell élni – gazdasági értelemben is. Azt hiszem Orbán Viktor tökéletesen tudja az ismert leckét: a következő választásokra való felkészülést a mostani győzelem másnapján kell elkezdeni.
Fotó: MTI
Gyurcsány Ferenc tisztítótűzben, akárcsak a sok kis szatellit párt és a magát fontosnak tartó, valójában a megszűnés szélére sodródott LMP. Egyre több helyről kap olyan jelzéseket a Demokratikus Koalíció elnöke, hogy hagyja el a közéletet, megszabadítva a baloldali-szociáldemokrata-zöld vonulatot egy nagy ballaszttól. A héten Medgyessy Péter volt kormányfő is ezt sürgette.
Feltétlenül lépnie kell a most nagyon visszaszorult pártoknak, néhányukat kiírhatja a politikából az, ha nem lesz állami támogatás, de a DK-t nem fenyegeti ilyen veszély. Most még az elutasítottsággal szembesültek, ám a visszájára fordítani nehéz lesz ezt a folyamatot, ha megelégszenek a nyugdíjas fórumokon való szerepléssel vagy a külsőre ugyan látványos, de szavazatokat nem hozó utcai akciózással. Van tudás, össze is tudták állítani egy programba, de az emberek most sem programra szavaztak, hanem érzésre, és ez az az érzés volt, hogy a múltból nem kérnek, nem hitték el, hogy a 20-25 éve vezetők képesek széles tömegeket képviselni és főleg nem érdekelte őket a demokrácia és a jogállam visszaállítása, mint téma.
Ha nem akar a Mi hazánk mögé esni a DK, akkor újra kell értelmeznie a szerepét, a politizálás módjait. Dobrev Klára „emberközelsége” sem elég. Új arcok kellenek, a langyos parlamenti jelenlétet fel kell adni és az év minden napján Budapesten kívül, de nem Brüsszelben vagy Strasbourgban kell dolgozni. A tömegek számára is érthetően megfogalmazott szociális alternatíva kell. A hétköznapi gondok megoldásáról, a források előteremtéséről.
Verejtékes hetek-hónapok jönnek. Senki sem marad-maradhat szárazon.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
