A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
Az idén 12,1 milliárd forintnak megfelelő dollárt kellett átutalni a jogtulajdonosnak. Ez a tavalyinál 1,2 milliárddal több, a hat évvel ezelőttinek a duplája, a válság előtti szintnek pedig nagyjából a négyszerese. A növekedés ugyan részben a forint gyengülésével magyarázható, de a Magyar Nagydíj már dollárban sem tartozik az olcsóbbak közé.
Tíz év alatt nagyot fordult a világ
A jogdíj tulajdonképpen az az összeg, amit a Forma-1-es futam rendezésének lehetőségéért fizetnek a szervezőcégek, illetve a versenyeknek otthont adó országok. Itthon erről eredetileg még 2002-ben egyezett meg a kormányzat az F1-et akkor lényegében egyedül irányító Bernie Ecclestone-nal. A pénzt elvileg a versenyt szervező Hungaroring Sport Zrt. (HS) utalja át, ám ténylegesen nem a vállalat fizeti, hiszen a társaság támogatás formájában megkapja az államtól.
Az első évben nagyjából 10,3 millió dollárt fizettünk, ezt követően pedig egészen 2011-ig évente 10 százalékkal növekedett a Magyar Nagydíj ára. Nyolc éve sikerült lealkudni 7,5 százalékra az éves drágulás mértékét, tavaly pedig újabb 2,5 százalékpontot faragni, így most már csak 5 százalékkal nő idényről-idényre a fizetendő összeg, ami az idén lépte át a 40 millió dollárt.
Forintban kifejezve persze mindez teljesen másképp alakult, hiszen a magyar deviza dollárhoz viszonyított árfolyama folyamatosan változott az elmúlt szűk két évtizedben. Nagyjából a válságig szinte egyáltalán nem emelkedett a jogdíj, azt követően azonban kilőtt. Ráadásul előre nem is lehet megmondani, hogy forintban pontosan mennyit kell majd fizetni: korábban legalábbis az volt a szerződésben, hogy a pénzt a futam másnapján kell elutalni, így csak akkor derül ki a pontos költség*.
Ez volt most 12,1 milliárd, ami azért nem 5, hanem 10 százalékkal magasabb a tavalyinál, mert a forint épp rekord gyenge. A dollár még soha nem volt annyira drága a jogdíj elutalásakor, mint az idén.
A magyar verseny jogdíja azonban nemzetközi összevetésben már dollárban kifejezve is elég magasnak számít. Miközben ugyanis itthon folyamatosan emelkedett a fizetendő összeg, addig a Forbes korábbi gyűjtése szerint az átlagos jogdíj már évek óta esik. Így fordulhat elő, hogy miközben egy átlagos versenyért 10 éve még majdnem 5 millió dollárral többet fizettek, mint a mogyoródi futamért, addig az idén már utóbbi majdnem 10 millióval került többe az átlagnál.
Lehúzták az új helyszíneket
A magyarázat nem az, hogy más szervezők jobban érvényesítették érdeküket, mint mi, hanem, hogy a Bernie Ecclestone által felépített üzleti modell épp kisiklóban van. Más kérdés, hogy ha kellően ügyes, akkor ezt a Magyar Nagydíj is meglovagolhatja.
Ecclestone üzletfejlesztése ugyanis jórészt arra épült, hogy a 2000-es évek elején az F1 elkezdett a feltörekvő országokban is terjeszkedni. Ennek egyrészt az volt a célja, hogy növeljék a sportág rajongótáborát, és így a tévés jogdíjakból befolyó pénzt is, rövid távon azonban ennél is többet hozott a szervezési jogdíjak megugrása. A sokszor nem éppen transzparensen működő – jellemzően ázsiai vagy latin-amerikai – kormányokból ugyanis sokkal több pénzt lehetett kisajtolni így, mint a hagyományos nyugat-európai helyszínekből, ahol előfordult, hogy az állam be sem állt a futam mögé, és így a jogdíjba sem szállt be.
A folyamat eredményeként az F1-es mezőny teljesen kettészakadt: voltak a hagyományos helyszínek, amelyek kifejezetten keveset fizettek a rendezésért, és voltak az újonnan érkezők, amelyek rengeteget. A konkrét összegeket hivatalosan persze senki nem árulta el, de esetenként kiszivárogtak azért infók.
Monacóról például most is tartja magát a pletyka, hogy egyáltalán nem fizetnek a versenyért. Ezt ugyan II. Albert herceg két éve cáfolta, de az uralkodó elismerte, hogy náluk kifejezetten alacsony a jogdíj. Ahogy a versenynaptárban szintén régóta szereplő olaszországi Monza esetében is, amelynél szintén nem éri el a 10 millió dollárt. A másik véglet Malajzia volt, amely tavalyi kiszállása előtt már közel 50 millió dollárt csengetett ki.
Egy tudományos cikkben 2011-ben összegyűjtötték a 2008-as adatokat. Ott – ha az ingyenesnek tekintett monacói futammal nem számolunk – a legolcsóbb és a legdrágább futam között szinte pontosan tízszeres különbség volt, de az európaiak átlagosan is kevesebb mint feleannyiért rendezhettek futamot, mint a távol- és közel-keleti országok. Akkor Magyarország Európában a drágább helyszínek között volt, de egyáltalán nem kiugró mértékben:
tizenegy éve az angoloknál és a franciáknál 10 százalékkal fizettünk többet, a németeknél viszont nagyjából ugyanennyivel kevesebbet.
Mindenesetre a rendezői jogdíj az Ecclestone-éra végén egyértelműen a teljes F1 leggyorsabban növekvő bevételi forrása volt: a szponzori pénzek gyarapodását messze túlszárnyalta, de volt olyan időszak, amikor még a közvetítési jogokét is felülmúlta. Az átlagos díj 2006 és 2016 között szinte pontosan a duplájára, 15,5-ről 31,1 millió dollárra ugrott, úgy, hogy közben a versenyek száma is nőtt*, azaz a teljes bevétel ennél is nagyobb mértékben emelkedett.
Elkezdtek lázadozni a szervezők
Igen ám, de három-négy évvel ezelőtt eljutottunk arra a pontra, amikor már a feltörekvő országokban sem lett evidencia, hogy ér nekik ennyit a Forma-1. A 2010-es évek óta a jobban fizető helyszínek közül Törökország és India is kiesett, a legnagyobb érvágás azonban Malajzia távozása volt. Ők közel két évtizedig szerepeltek a versenynaptárban, és fizették a kiugróan magas jogdíjat, aminek mértékéről sokat elárul, hogy az idén a két új visszatérő helyszín, Franciaország és Németország együttesen sem utalt annyit, mint Malajzia egyedül.
Ráadásul, ha ez nem lenne elég, a jóval olcsóbban rendező európai helyszínek is elkezdtek elégedetlenkedni. A britek 2017-ben közölték, hogy egy záradék alapján újratárgyalnák az elvileg 2026-ig tartó szerződésüket, mivel ilyen magas jogdíj mellett már nem éri meg nekik, és ennek megfelelően, ha nem sikerül megegyezni, 2020-tól nem is adnának otthont F1-es versenyhétvégének*. Végül idén sikerült megállapodniuk a jogtulajdonossal, az időközben a Forma-1-et Bernie Ecclestone-tól megvásárló amerikai Liberty Mediával, amely biztosan kénytelen volt engedményeket adni.
A németekkel viszont nem sikerült megegyeznie az új tulajdonosnak, a hockenheimi futam szervezői ugyanis nem szimplán a jogdíj csökkentését akarták, hanem a teljes üzleti modell újragondolását. Ennek megfelelően jövőre nem is szerepel a versenynaptárban német helyszín.
Bajban az új tulajdonos
Mindezek eredményeként a Liberty kifejezetten komoly kihívásokkal szembesült, hiszen a bevételek egyáltalán nem úgy jöttek, ahogy remélték. Az első olyan teljes évben, amikor ők voltak a tulajdonosok, hatalmasat estek a szervezési jogdíjakból származó bevételek. A bajt csak tetézte, hogy
egy adminisztratív probléma miatt tényleg lett egy ingyenes futam.
A brazilokkal kötött megállapodásnál ugyanis két külön dokumentumban kezelték a szervezés és a jogdíj kérdését, márpedig előbbit még az F1 tulajdonosváltása előtt aláírták, utóbbit viszont nem. Így nagyon úgy tűnik, hogy Sao Paulo egy darabig nem fizet a Libertynek.
Tavaly ugyan sikerült növelni a jogdíjbevételeket, de ez csak annak köszönhető, hogy időközben eggyel nőtt a versenyek száma is. Az átlagos díj viszont így is esett, méghozzá nagyobb mértékben, mint korábban bármikor.
A Liberty számára a kilátások sem túl kedvezőek. Totto Wolf, a Mercedes csapatfőnöke már tavaly arról nyilatkozott, hogy az amerikai cég idővel kénytelen lesz lemondani a horribilis jogdíjakról, és jobb, ha új bevételi forrás után néz. Az idén januárban pedig a 21 versenyszervezőből 16 közös állásfoglalással fordult a vállalathoz, amiben különböző problémáikat gyűjtötték össze. Bár a leghangsúlyosabb elem nem kifejezetten a jogdíj kérdése volt, azért ez is elég komoly szerepet kapott. A promótereket ugyanis főleg az bosszantotta fel, hogy miközben a mostani szervezők vagyonokat fizetnek az amerikaiaknak, ők az új tengerentúli helyszínnel, Miamival egy olyan megállapodást terveznek aláírni, amely teljesen más modellre épül.
Felkapaszkodhatunk mások hátán
A közös kiállás a Magyar Nagydíj számára is komoly lehetőség, hogy kedvezőbb feltételeket alkudjon ki magának. A Hungaroring ugyanis egyedül valószínűleg sokkal kisebb alkuerővel léphetne fel az amerikaiakkal szemben, mint mondjuk a britek vagy a németek, akik mögött hatalmas helyi piac van. Szakértők mindig hangsúlyozzák, hogy ezekre a helyszínekre a Libertynek is szüksége van, és számolnak is velük, így ha egy-két évre ki is esik mondjuk Németország a Forma-1-es versenynaptárból, jó esély van rá, hogy visszatérjen.
Magyarország esetében azonban korántsem ennyire egyértelmű a helyzet. Éppen ezért lenne fontos, hogy egy közös állásfoglalásban a magyar fél is részt vegyen, hiszen így kicsit a többiek hátán felkapaszkodva lehet eredményeket elérni, és csökkenteni a most már tényleg kifejezetten magas költségeket.
A Hungaroring Sport Zrt.-t kerestük kérdéseinkkel, arra lettünk volna kíváncsiak, hogy vannak-e tárgyalások a jogdíjjal kapcsolatban, illetve, hogy a magyar verseny szervezője is a 16 aláíró között volt-e, egyelőre azonban nem kaptunk válaszokat.
(G7)
