Ha eltekintünk attól az alapelvtől, hogy elkerülő utakat nem teszünk fizetőssé, akkor a csütörtökön bejelentett módosítások sokat javítottak a január óta több sebből vérző rendszeren. Különösen nagy könnyítés, hogy a megyei matricákkal az irány szerinti szomszédos megye első lehajtójáig eljuthatunk. Ezzel például a korábban általunk is említett Somogy megyei anomáliát sikerült feloldani.
Szintén fontos elem az ország legnagyobb légikikötőjének „felszabadítása”, amely önmagában is komoly kényszerítő erő volt a Pest megyei matrica megvásárlására még akkor is, ha valaki egyébként meg tudta volna oldani az életét az ingyenes szakaszokon is. Mint az ismert, Ferihegy más úton meg sem közelíthető, tehát díj megfizetése nem igazán volt a döntésünkre bízva.
Fónagy János, az NFM parlamenti államtitkára, a rendszer változásairól szóló csütörtöki tájékoztatón azt mondta, hogy aki csak egy olyan szakasz – például a reptérre vezető út - miatt vette meg a jogosultságot, ami mégsem válik fizetőssé, akkor lehetősége lesz visszakérni a pénzt de, CSAK AKKOR, HA MÁS FIZETŐS ÚTRA NEM HAJTOTT FEL.
Mit is jelent ez? Azok az emberek, akiket – utólag elismerve – méltánytalanul kényszerítettek egy matrica megvásárlására, és akik a „ha már megvettük, akkor ki is használjuk” elv szerint nem kerülték el a fizetős szakaszokat, most nem kapják vissza a pénzüket. A kérdés persze vihar egy kanál vízben és vélhetően párszáz autósnál nem érint többet, de amikor elvekről beszélünk, akkor nem foglalkozunk a gyakorlati következményekkel.
Amikor a kormánynak mindent el kellene követnie, hogy az emberek elnézzék az elmúlt évek egyik legnagyobb szerencsétlenkedési sorozatát, akkor bizony ezeknek az apróságoknak is jelentőségük van. Mert nagyon nem mindegy, hogy ez az egy hónap úgy marad meg az emlékezetünkben, mint egy hiba korrekt beismerése és javítása, vagy pedig egy bizonyíték a kormány minden szakmaiságot nélkülöző döntési mechanizmusára.
Szász Péter
mfor.hu
