2009. január 15-ig Chesley Sullenberger egy pilóta volt a sok közül. Ez a nap azonban, bár legkevésbé sem így tervezte, megváltoztatta az életét – egy szürke eminánciásból néhány óra leforgása alatt minden idők egyik legismertebb és legünnepeltebb pilótája lett.
Vadlúdrajjal csókolódzott a gép
A történet helyi idő szerint délután fél négy előtt pár perccel vette kezdetét, amikor a US Airways LaGuardia repülőtérről az észak-karolinai Charlotte-ba tartó Airbus A320-as gépe - fedélzetén 150 utassal és 5 fős személyzettel – vadlúdrajjal ütközött. A nem kívánt találkozás következtében a gép mindkét hajtóműve leállt, így Sullenberger – két perccel a "becsapódás" észlelése után – közölte az utasokkal: készüljenek fel a kényszerleszállásra.
Az MTI akkori beszámolója szerint a gép Manhattantől nyugatra, a 48. utca magasságában esett a New Yorkot New Jersey-től elválasztó Hudson-folyó vizébe. Az utasok szerint a becsapódás olyan volt, mint egy autókarambol. Egy szemtanú, aki egy épület 25-ik emeletéről nézte végig a landolást, azt mondta, hogy a gép nagyon lassan érintette a víz felszínét.
Mindenki partot ért
A repülőgép a folyó jeges vizén lebegett, majd lassú süllyedésbe kezdett - a levegő hőmérséklete ekkor mínusz hat, a vízé plusz hat fok volt. A masinát nem sokkal a baleset után a környéken tartózkodó hajók vették körül, és az utasokat - akik egy része a gép szárnyaira kimászva, állva várta, hogy partra vigyék – a legénységgel együtt mind egy szálig kimentették.
Az amerikai média által "hudsoni csoda"-ként emlegetett manőver során mindössze egy ember sérült meg súlyosabban, neki mindkét lába eltört. Akkori beszámolók szerint Sullenberger nem hagyta el a fedélzetet, amíg nem bizonyosodott be arról, hogy egy utas sem maradt a fedélzeten, és kétszer is visszament a gépre, miután már mindenkit kimenekítettek. A kritikus percek alatt a pilóta saját bevallása szerint egy másodpercig sem gondolt a halálra – csupán arra, amit tennie kellett, mondta a Spiegelnek az év végén adott interjújában.
A világhírnév felé
Sullenberger a történtek után egy-kettőre médiasztárrá nőtte ki magát – talkshow-kban szerepelt, baseballmeccseket nyitott meg, sőt, díszvendégként részt vett Barack Obama amerikai elnök beiktatási ceremóniáján. Rájött arra, hogy a média által rászabott "hős"-szerepet meg is kell tölteni valamivel – egy üzenettel, amiről beszélhet.
Ezek után nem meglepő, hogy a történtek apropóján már könyv is született "Highest Duty – My Search For What Really Matters" ("A legfőbb kötelesség – Keresem, ami igazán számít") címmel – a borítón a világsztárrá avanzsált pilóta feszít uniformisban, a háttérben természetesen egy repülőgéppel.
Utóbbival egyébként, legalábbis pilótaként, mostanában meglehetősen keveset találkozik – saját bevallása szerint január óta mindössze kétszer dolgozott.
Az amúgy természetesen teljesen megérdemelt, de a média természetéből adódóan mégis „kétszínű” felhajtásnak köszönhetően a siker ekkor sem maradt el - az utasok mindannyiszor üdvrivalgásban törnek ki, amint rájönnek, hogy a személyesen a hudsoni hős köszönti őket a fedélzeten.
W. B.
Menedzsment Fórum
