Nagy gondot jelent azonban az is, hogy egy ilyen nagy folyón mint a Duna, túl sok a merülés korlátozás. Ennek a fő oka - a természeti adottságok mellett -, hogy az elmúlt évtizedekben elmulasztották a hajózási utak karbantartását.
A Rajnán az év 98 százalékában 3,2 méteres merüléssel közlekedhetnek a hajók, a Majnán - ez a Dunához viszonyítva csak egy kis folyócska - szintén az év 98 százalékában 2,7 méteres merüléssel lehet hajózni. A Duna magyar szakaszán az év mindössze 65! százalékában lehet 2,5 m merüléssel hajózni, a többi napokon már csak csökkentett mennyiségek szállíthatók, ami megint csak rontja a folyami szállítás hatékonyságát.
Talán az Uniós csatlakozás segít a kikötőnek és a MAHART-nak is (már ha a csatlakozás életben találja a céget). Az életben maradást a MAHART számára csak a mielőbbi privatizáció jelentheti. Somlóvári László szerint a MAHART-ot legalább 10 évvel ezelőtt privatizálni kellett volna és ma is minden egyes nap késlekedés tovább rontja a vállalat helyzetét. Olyan privatizációra van szükség, amely az alaptevékenység folytatását tűzi ki célul. Hogy miért a sürgősség? Azért mert a MAHART az alaptevékenységét tekintve - vízi áruszállítás már nem bír ki újabb egy évet. Azt azonban az illetékeseknek is érdemes lenne megfontolniuk, hogy akár lesz magyar hajózás, akár nem, megfelelő hajózási út nélkül semmilyen vízi forgalom nem folyhat a magyar Duna szakaszon.
Elmúlni szépen csendesen? - 2. rész
A MAHART (csepeli) Szabadkikötő az ország legnagyobb kikötője. Teljesítménye egyedül nagyobb, mint az összes magyar kikötőé együttvéve. Állami segítség híján azonban lassan szinte használhatatlanná válik. A közforgalmú kikötők fenntartásának feladata pedig mindig és mindenhol állami feladat.
