Ehhez képest az önfoglalkoztatónak alárendeltség nélkül kellene végeznie tevékenységét egy másik független gazdasági szereplő részére, a közöttük szabadon kialkudott összegért. Ebbe a körbe tartoznak a különböző mezőgazdasági termelők, a szellemi szabadfoglalkozásúak, amennyiben foglalkoztatásukat maguk szervezik. Magyarországon a KSH munkaerő-felmérése szerint a mintegy 510 ezer egyéni vállalkozót, a nem jogi személyiségű társaságok tagjait, a 26 ezer segítő családtagot sorolják ide. A tanulmány szerint el kellene gondolkozni azon, hogyan erősíthető az önfoglalkoztatók szociális védelme.
A Munka Törvénykönyve munkaviszony esetén például tartalmazza a munkaviszony munkáltatói megszüntetésével kapcsolatos kötöttségeket, így a felmondás kötelező indokolását, a felmondási tilalmakat, a végkielégítésre, a munkaidő mértékére és beosztására vonatkozó korlátozó szabályokat, a rendes szabadsághoz való jogot. A polgári törvénykönyv által megfogalmazott megbízás és vállalkozás feltételei viszont a szabad alku tárgyát képezik.
A munkaviszonyban álló foglalkoztatott munkabére teljes egészében jövedelemnek számít, abból költség elszámolására nincs lehetőség. A jövedelem mértékétől függően az adókulcsok - összehasonlítva a vállalkozó jövedelmét érintő adózási kötelezettséggel - relatíve magasak. Míg például a magánszemély a munkaviszonyból származó, 1.350.000 forint fölé eső jövedelem felett 40 százalékos adókulccsal adózik, addig az egyéni vállalkozó a költségelszámolást követően fennmaradó jövedelme után 18 százalékos személyi jövedelemadót fizet. A 2003-tól hatályos, az egyszerűsített vállalkozói adóról (eva) szóló törvény pedig 15 millió forintos bevételig 15 százalékban állapítja meg az adó mértékét.
Munkaviszony esetén a társadalombiztosítási terhek is magasabbak. A munkáltatónak 29 százalékos társadalombiztosítási járulékot és 3 százalékos munkaadói járulékot kell fizetnie. Vállalkozás esetén a megrendelőt ezek a költségek nem terhelik, viselésüket - a munkaadói járulék kivételével - a jogszabály a vállalkozóra hárítja át. Az önfoglalkoztatói körbe tartozó foglalkozások, szakmák meghatározását követően a munkát vállaló - az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá kerülés mintájára - bejelentkezhetne önfoglalkoztatónak. Kérdéses azonban, hogy milyen tágan lehet, illetve meg lehet-e egyáltalán határozni az önfoglalkoztatók körét - utal rá a vitaanyag.
A javaslat szerint egy komplex hatósági ellenőrzés eredménye lehetne az önfoglalkoztatói minősítés, az azzal járó társadalombiztosítási jogi következményekkel együtt.
Hogyan szabályozható az önfoglalkoztatás?
Az eddigi előkészületek alapján úgy tűnik, hogy egy törvény keretei között nem végezhetők el az önfoglalkoztatói jogviszony szabályozási feladatai.
