Lassabb, de stabil magyar növekedés

Ugyanakkor egyelőre kevés az esély arra, hogy rövid távon sikerülhet megszabadulni a két számjegyű inflációtól, miközben a jelenlegi árfolyam-politika továbbra is vonzerőt jelent a spekulatív tőke számára -- emeli ki a magyar makrogazdaság ez évi kilátásairól szerdán közzétett európai bizottsági előrejelzés, amely elismerően szól a foglalkoztatás alakulásáról. E téren Magyarország az eminens a tagjelöltek között, melyek többségében még 10 százalék feletti a munkanélküliség.

Reálértéken is kifejezhető konvergenciát mutatnak a tizenkét tagjelölt és az EU-országok makrogazdasági mutatói, lévén, hogy az előbbiek gazdasági növekedésének mértéke 2001-ben minden jel szerint meghaladja majd a közösségi átlagot. A várhatóan 4 százalék körüli GDP-növekedés jelentőségét növeli, hogy elsősorban a belső kereslet további erősödése jelenti majd a bázisát. Bizottsági források szerint tovább csökkent a veszélye a magyar gazdaság túlfűtöttségének, és a közvetlen külföldi befektetések arányának relatív visszaesése sem feltétlen ad okot az aggodalomra.

Az idei évre előre tekintve, a bizottsági jelentés az EU-relációjú magyar kivitel dinamikájának valamelyes visszaesésével számol, amit mindenekelőtt az unión belül várható relatív lassulás vált majd ki, de amit ellensúlyoz majd a valószínűsíthetően tovább bővülő belső kereslet.

A hazai infláció alakulását tekintve a brüsszeli anyag az idén még kevés esélyét látja az egy számjegyű ráta állandósulásának. Az árak amúgy tavaly valamennyi tagjelöltnél újból meglódultak, aminek közös okaként mindenekelőtt az olajárak felfutását, valamint az euró gyengélkedését említették. Úgy vélték ugyanakkor, hogy ezek a tényezők ez évben már kevésbé fogják éreztetni hatásukat, így általában a helyzet újbóli javulására lehet számítani. Konkrétan Magyarország esetében azonban egyes brüsszeli vélemények szerint az egyik legfőbb akadálya a számottevő előrelépésnek a csúszó leértékelés fenntartása, amellyel úgymond "Magyarország folyamatosan inflációt importál" -- miként egy névtelenséget kérő bennfentes fogalmazott a Világgazdaság tudósítójának. Az írásos jelentés emellett külön is kiemelte az élelmiszerárak és a közüzemi szolgáltatások díjszabásainak -- inflációgerjesztő -- növekedését.

Bizottsági körökben egyébként hangsúlyozzák, hogy ma még nem tekintik elvárásnak a közösségi átlaghoz való közeledést - ami jelenleg 2--3 százalék között alakul --, hallgatólagosan elismerve a magasabb infláció termelékenységet és gazdasági expanziót segítő hatását is. Kívánatosnak tartanák azonban a mostani 10 százalék elhagyását, jóllehet egyelőre senki nem vállalkozott az optimálisnak tekinthető szint megjelölésére. Mindenesetre akadnak olyan mérvadó brüsszeli vélemények is, amelyek szerint döntő tényezővé válhatna általában is a relatíve magas inflációs várakozás mielőbbi letörése. Maga a mostani jelentés egyúttal részben az infláció szemszögéből is értékelte egy valamelyest engedékenyebb, rugalmasabb monetáris politika lehetőségét, úgy vélvén, hogy ha ez utóbbi valamennyire csökkentené is az árfolyamra nehezedő nyomást, nem igazán járulna hozzá a kormány inflációs célkitűzésének teljesítéséhez.

A költségvetési hiányt és a belső eladósodottságot tekintve a brüsszeli előrejelzés általában nem vár számottevő javulást az idén egyik jelölt ország esetében sem. Miként illetékesek fogalmaznak, tekintettel a tagságra való felkészülés -- az EU-jogharmonizáció és a joganyag-végrehajtás -- tetemes, költségvetést terhelő folyamatos kiadásaira, illuzórikus volna jelentős lefaragásokra számítani. Konkrétan Magyarország esetében a tavaly regisztrált 3,5 százalék után ez évben 3,3, jövőre 3,2 százalékos költségvetési hiányt jósoltak. Hasonlóképpen a hiány fennmaradását -- az idén enyhe növekedését, majd jövőre újbóli relatív mérséklődését -- valószínűsítették a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg esetében is. EU-források szerint ugyanakkor a folyamatos gazdasági növekedés közepette az ország képes lesz ennek finanszírozására.

Különösen kedvezőnek ítélték a magyarországi helyzetet a foglalkoztatásban, ahol a munkanélküliség további csökkenésére (6,2 százalék) és a foglalkoztatási ráta folyamatos -- noha immár csekélyebb mértékű -- bővülésére van kilátás a következő években is. Hasonlóan jó eredményre csak Szlovénia volt képes a keleti jelölttáborban, míg Lengyelországnak az idén 16,5, az egyebekben többnyire élenjáró Észtországnak pedig 13,7 százalékos munkanélküliséggel kell szembenéznie (a negatív rekordot e téren Szlovákia jelenti az állástalanok tartósan 18 százalék feletti arányával).

Bizottsági körökben ugyanakkor óvnak a mostani kedvező kép túlértékelésétől is. Emlékeztetnek arra, hogy az egy főre jutó GDP -- vásárlóerő-paritáson kifejezve -- a jelölt országok átlagában még mindig csak az EU-átlag 39-40 százalékát éri el, és még a csatlakozási folyamatban élenjáró tagjelöltek közül is csupán Szlovénia közelítette meg a 70 százalékot (Magyarország nemrég haladta meg az 50-et). A jelentős távolság leküzdése csakis viszonylag nagy mértékű, folyamatos gazdasági növekedés, a belső stabilitás megőrzése mellett lehetséges, és még így is viszonylag hosszú időt vesz igénybe -- figyelmeztetnek a témában illetékes szakemberek Brüsszelben.