Piramisjáték lenne az IL Ferro?

Mennyire reális a reklámbevétel?

Az állítólag jól menő üzlet ellenére Laskay - tulajdonostársával, Varga Mátyással - február közepén gyorsan túladott a cégen. Az eladás miértjére Körmendi Csaba a sajtónak nem tudott válaszolni. Szerinte elképzelhető, hogy a tulajdonosok "megromlott egészségi állapota" áll a hirtelen jött üzlet hátterében.

Arra a kérdésre, hogy a továbbiakban miből fedezik a reklámdíjak folyósítását, Körmendi Csaba a "háttérben csendesen mozgó egyéb üzleteket" említett - arra utalva, hogy az IL Ferrónak egyéb, nem reklámmal kapcsolatos érdekeltségei is vannak.

Merész elképzelés reklámismeret nélkül

Szükséges is, hogy egyéb bevétellel rendelkezzen a vállalat, ugyanis az IL Ferro hirdetési tarifáit a szakma igen magasnak találta, mondta el az mfor.hu-nak Török Ferenc, a Magyar Közterületi Reklám Szövetség (MKRSZ) szóvivője. "Egy száz autós kampány körülbelül 12 millió forintba kerülne" - tette hozzá Török, aki kizártnak tartja, hogy ilyen árak mellett tolonganának a hirdetők.

Bár a cég reklámmegoldását új eszköznek nevezte, autós hirdetés Magyarországon a Taximédiánál például már több éve működik. Nem ugyanilyen üzleti modellel, de sikeres a reklámeszköz Ausztriában és Németországban is. "Ennek ellenére korai lenne még temetni az IL Ferrót" - figyelmeztetett Török Ferenc. Az autós hirdetések a szóvivő szerint nem jelentenek konkurenciát egyéb közterületi hordozóknak. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen egy óriástábla hely bérleti díja éves szinten 100 ezer forint körül mozog.

Mégha az IL Ferro valóban meg is tudja győzni a hirdetőket, akkor sem reális, hogy gazdaságosan működjön. A korábban említett havi kiadásokat figyelembe véve éves szinten hozzávetőleg 4,5 milliárdos hirdetési bevételre kellene szert tennie, ez pedig a teljes (20 milliárd forintosra becsült) közterületi reklámpiac közel negyede. Ehhez fogható részesedéssel viszont jelenleg egyetlen piaci szereplő sem bír.

A "kitűzött bevételi célok" a járműreklám piac hazai méretét tekintve is túl nagy falatnak (majd két és félszer nagyobbnak) tűnnek. A "klasszikus médiumnak" számító - buszon, metrón, villamoson - megjelenő reklámok részesedése a szakértők szerint maximum kétmilliárd forint lehet.

Az autós hirdetésekkel kapcsolatban a hirdetők egyébként is óvatosak. A legkomolyabb fenntartás, hogy nem lehet hitelt érdemlően ellenőrizni a járművek mozgását. Így hiába garantált a havi 900-1200 kilométer megtétele, a hirdetők nem kapkodnak a lehetőség után.

Az értékesítés esélyeit a szakemberek szerint az javítaná, ha a belépési díj fejében GPS-jeladót szerelnének az autókba (ez 90-100 ezer forintból megoldható), amellyel egy webes felületen akár az ügyfelek is követhetnék a "hirdetési felületek" mozgását. Az IL Ferro esete azonban valószínűleg még az autós hirdetési felület iránt nyitott ügyfeleket is távol tartja majd az efféle megjelenéstől, hiszen senki sem szeretné, ha a dagadó botrány a cégükre is árnyékot vetne.