A keresőképtelenség első 15 munkanapjára a munkáltatók által fizetett betegszabadság jár. Ezt követően az OEP folyósítja a táppénz összegét, amelynek mértéke a biztosításban töltött időtől függően a napi átlagkereset 70, illetve 60 százaléka. A táppénzfolyósítás maximális időtartama az elmúlt 11 évben nem változott, a súlyos betegek ma is egy évig vehetik azt igénybe. A passzív jogon járó folyósítás ideje 1996–2003 között egy év volt, 2003-ban 180 napra, rá egy évre 90-re, ez év áprilisától pedig 45 napra csökkentették.
Amíg 1996-ban nem volt lehetőség a méltányossági alapon igényelhető táppénzes állományra, 1998–2003 között ennek idejét nem korlátozták, 2003-ban pedig a maximális folyósítás időszakát 180 napra redukálták, egy évre rá pedig 90, az idén áprilistól 45 napra csökkentették. Méltányosságból olyan személyek kaphatnak táppénzt, akik erre nem lennének jogosultak. Az ilyen címen kapható táppénz összegénél figyelembe veszik a biztosításban töltött időt, a családi állapotot, a család jövedelmi viszonyait és egyéb méltánylást érdemlő körülményeket is.
Ezzel együtt az Országos Orvosszakértői Intézet rendelete szabályozta a keresőképtelen betegek jogait és kötelességeit. E szerint a táppénzfolyósítás lejárta előtt a tb-kifizetőhelyeknek értesíteniük kell az orvosokat a folyósítás megszűnésének idejéről, hogy páciensüket időben tájékoztathassák.
A táppénzkassza kordában tartásában jelentős szerepe van annak is, hogy a dolgozók esetenként munkahelyük féltése miatt nem mennek betegállományba. De ennek az ellenkezője is ismert, amikor foglalkoztatási gondok miatt próbálják felhasználni a táppénzes állomány lehetőségét. Vállalati csőd esetén nemegyszer előfordult, hogy maga a munkáltató ajánlotta föl dolgozóinak ezt a megoldást, számol be a Világgazdaság.
