Nem titkolták véleményüket a témához hozzászólók, miszerint ahhoz képest, hányan akarnak ezzel foglalkozni, felhasználói és forgalmazói oldalon sem egyértelműek az e-világgal, e-üzlettel kapcsolatos fogalmak. Kevés cég tudja egyértelműen megfogalmazni, mit is akar e-szolgáltatásként nyújtani. A nagyobb forgalmazók jobban képben vannak, elképzeléseikről is hallani, s akad ezzel foglalkozó emberi erőforrásuk is, de a kisebbeknél még inkább csak marketingszövegként jelenik meg, és sokszor az is marad, többek között az árkérdések miatt.
Idehaza is megjelentek már a rendszerek jelentős hányadában azok az e-business funkcionalitások, amelyeknél böngészőfelületen keresztül elérhető maga a szoftver. Így interneten-intraneten keresztül, megfelelő jogosultságokkal lehetőségük van az ügyfeleknek például egy értékesítési modulba, egy raktárkészletmodulba belépve árlistákat böngészni vagy akár rendelésüket összeállítani. A fizetés azonban - nyilván ehhez a törvényi szabályozás hiányossága is hozzájárul - még ritkán kezelődik a rendszerek keretein belül, míg külföldön az ilyen megoldások életképessége már megkérdőjeleződik.
A magyar piac még nem érett meg igazán az e-commerce-re, többnyire a korábbi bérelt vonali kapcsolatot váltja csak ki vele. Nincs a folyamat a vállalaton belül végigkövetve, nincs teljes mértékben az ERP-ben sem input-, sem outputoldalon, illetve az ERP sincs a webbe integrálva. Ez nem termékszinten jelentkezik, ott ebből a szempontból is többnyire jól felépített rendszerek találhatók, hanem az alkalmazói oldal képzeli el mindezt a valóságnál egyszerűbben. Ennek oka lehet, hogy idehaza még - pl. Amerikához képest - gyerekcipőben jár az elektronikus kereskedelem és szabályozása, s a vásárlási szokásoktól is idegen még a web. Vagyis lenne az internetes megoldásoknak piaca, mert látván, hallván a nyugati eredményekről, rástartolnak a bevezetésre a cégek, de azután - pl. a piac fejletlensége miatt - a tényleges átállásig már nem jutnak el.
A cégek egymás közti kereskedését támogató B2B erényeinek felismerésében már előbbre járunk. Vannak potenciális ügyfelek, amelyek mindössze beszerzésük internetesítését, a beszerzések weben keresztüli fogadását szeretnék a rendszerekkel megoldani. Máshol, például Amerikában, végigmentek az internetes kultúra minden fokán, míg mi a végén kezdjük, s gyakran még a fogalmakkal sem vagyunk tisztában, nemhogy azzal, mit akarunk. Ma még Magyarországon, de talán sehol a világon nem tudják egyértelműen, mire lehet igazán, a néhány felkapott megoldáson - beszerzésilánc-optimalizálás, procurement jellegű alkalmazás - túl használni ezt a lehetőséget.
Kell egy-két év, hogy a megfelelő kerékvágásba kerüljön mindez, és valódi hatékonyságnövelő megoldások szülessenek. Az SCM is csak most került önálló termékként a piacra, s még a hagyományos módszerekkel (EDI) sem tudunk bánni, illetve nehezen fogadjuk el azokat, s máris mindezt interneten, e-businessben akarjuk végigvinni. Idehaza hiányoznak a fejlődési lépcsőfokok. Egy időben érkezett meg a SCM, a CRM, az e-business, és most a bőség zavarának fázisában vagyunk. Vagyis a magát időben kiforró, haladó, egyensúlyra törekvő fejlődési szint nálunk kimaradni látszik. Nehéz megmondani, hogy vajon ez veszélytelen-e, hogy felugorhatunk-e például az e-business magas fokára büntetlenül, ha előtte nem haladtunk lépcsőfokonként. Lehet-e úgy egy SCM-et egy cégnél e-alapon megvalósítani, egyszerre megemészteni az SCM és az e-business specialitásait, ha korábban, mert nem ismerték, nem értették meg annak lényegét. Valami sorrendiséget kellene felállítani, mert erőforrással sem bírja a cég az egyszerre történő bevezetést, és ehhez nálunk még az általános informatikai kultúra sincs meg. Ezért az e termékek bevezetésével és használtával járó kulturális váltást sok szervezet nem tudja mentálisan feldolgozni, és ugyanez igaz termékszinten is. Mindez a végén kiábrándultsághoz vezethet.
A technológiának köszönhetően egyes ERP rendszerek - például az Oracle, az SAP - a szokásos kliens-szerver technológián túlmenően sokkal bővebb elérést biztosítanak a felhasználók felé. Ezen a technológiai szinten nem a végfelhasználói tájékozottság - hogy tudja, miért jó mindez - a domináns, hanem az IT-ügyekben döntőknek kell ismerniük ennek vállalati hatásait. Sokan ugyan még a kivárás szakaszában vannak, hiszen maguk a rendszerek már régóta ígértek nyitottságot, de ami most eljött, az mégiscsak másfajta dimenziót tár elénk. Az internettechnológia előnye, ami időnként hátránya is, épp széles körű nyitottsága - hangzott el az egyik tanácsadó szájából a sommás vélemény.
Ehhez a témához kapcsolódnak a "Régi szelek - új távlatok", valamint a "Hopp és kopp" című írásaink.
