Söpkéz szerint a piacra belépő új cégeknek csak akkor van esélye, ha megvan az alapító - ügyvezető - személyéhez köthető hitelesség, illetve kapcsolatrendszer. Kitartásukon, tehetségükön, tudásukon múlik, hogy hosszabb távon is a piacon maradnak-e. A tizenegy éve a szakmában dolgozó szakembernek világos elképzelései vannak a piac fejlődéséről: "Nagymértéku átalakulás megy végbe az elkövetkezendő két évben, újraszegmentálódik a piac, mindenki új ügyfeleket akar megnyerni magának a meglévők mellé. Sok kis új cég is megjelenik a kínálati oldalon, olcsó árakon kínálva egyes szolgáltatásokat." Söpkéz elismeri, hogy sok előny szól ezen cégek kipróbálása mellett is, de szerinte egy bizonyos szint fölött nem szokás ezeket a cégeket igénybe venni. Ennek nem mond ellent, hogy az erős hazai szakmai stúdiók fokozatosan bövülő szerepet kapnak. A minőségi szolgáltatók árai ezért nem csökkennek, inkább emelkednek. A kereslet jelentős, a költségek másodlagosak a minőséghez képest. Az árverseny csak a piac alsó szegmensét érinti.
A gazdasági átalakulás első szakasza - amit leegyszerűsítve piacszerzésként lehetne aposztrofálni - ugyanis lezárult, ma már a profitért harcoló profi menedzsment van a küzdőtéren, ami más típusú hozzáállást igényel a humán szolgáltatók részéről is. Olyan beszállítókat követelnek, ahol nemzetközi know-how és sztenderdek alapján, nemzetközi színvonalon dolgoznak, de lehetőség szerint helyi árakon. "Mi is sok olyan megbízást kapunk, amit korábban valamely globális cég hazai képviselete kapott meg. Mérsékelten magas díjazással dolgozunk, nemzetközi színvonalú tudással, amit értékel a piac. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy ez a jövő záloga."
Az egyik jónevű szállítmányozási vállalat humán beszerzésekért is felelős HR-vezetője - röpke fejszámolás után - körülbelül ötvenre tette azon cégek számát, akik hetente megkeresik egy "ellenállhatatlan", "forradalmian új", vagy éppen "rendkívül költséghatékony" ajánlattal. A titkárnőszűrőn magukat keresztülvergődni tudók meglehetősen agresszívak: már az első telefonbeszélgetés alkalmával szeretnék elérni a személyes meghallgatás lehetőségét, tudják, hogy nincs túl sok dobásuk. Jogosan szorul ökölbe a kezünk, hiszen ki szereti a piócamentalitású, minimum húsz évre szóló biztosításikötvény-eladásokon edződött, egyendiplomatatáskás, kiskosztümös "szélszreprezentatívokat"? (Tisztelet a kivételnek.)
És ha tényleg olyan jók, mint amilyennek mondják magukat? Netán rugalmasabbak, gyorsabbak, olcsóbbak, mint a szakma öregjei? Akik tíz éve sok esetben szintén egyetlen telefonvonallal felszerelkezve, a konyhaasztal sarkán prezentációs anyagokat barkácsolva készülődtek életük első nagy üzletére. Hagsúlyozottan nem reprezentatív összeállításunkból kítűnik: Önök, a ráció és a vakszerencse a recept a jó választásra.
Vakszerencse vagy ráció?
A megfelelô tréner, fejvadász vagy HR-szoftver kiválasztásának nincs egyetlen üdvözítő módszere. A kilencvenes évek elején sokan saját kárukon tanulták meg, mely partnerben bízhatnak, ki rendelkezik megfelelő szaktudással.
