Nagyon sikeres a reklámértékesítési rendszerünk
Az Ön kereskedelmi igazgatósága alatt bevezetett reklámértékesítési rendszer helyzetét hogy látja? Az elmúlt időszakban arról szóltak a hírek, hogy mind a GVH vizsgálatot indított, mind a médiaügynökségeket képviselő MAKSZ nevű szervezet fenntartásait hangsúlyozta ennek kapcsán.
Félreérti az információkat. Mind a reklámról szólnak, de különböző ügyekről. A GVH vizsgálat teljesen független bármilyen piaci körülménytől, a hivatal szeretné felmérni a magyar médiapiacot, ezt a folyamatot a múlt nyáron indította el. Ennek az ágazati vizsgálatnak többek között a tévék kereskedelmi politikája is része, de nem ennek a vizsgálata volt a cél. Annak az eredményeit várjuk, és természetesen tiszteletben tartjuk.
A másik dolog, az értékesítési rendszer, aminek a bevezetése a nevemhez fűződik. Ez az extrém kereslet esetén mozgóáras, úgynevezett DSI rendszer bevált. Az indulást követő kisebb zökkenők után év végére hozta az elvárásokat. Hozzávetőleg három százalékos áremelkedést eredményezett ez a rendszer, miközben az elején a rendszer ellen ágálók még húsz és harminc körüli irreális számokat mondtak. A legnagyobb bizonyíték arra, hogy bevált, hogy 2008-ban az RTL Klub is átvett bizonyos elemeket ebből az értékesítési rendszerből.
A harmadik elem a MAKSZ fellépése. Nem az értékesítési rendszerrel van problémájuk, hanem a kereskedelmi televíziók Általános Szerződési Feltételeivel, így például azzal, hogy mennyi a megrendelési idő, mennyire van beleszólásuk abba, hogy hova helyezünk szpotot. Azt gondolom, hogy ez egy szakmai vita. Először nem is értettük, hogy erről miért adtak ki közleményt anélkül, hogy a kereskedelmi televíziókat előtte megkeresték volna. Ezek klasszikusan olyan témák, amelyeket ha két üzleti partner leül egymással, akkor tisztázni tud. A megbeszéléseknek egyébként állunk elébe, a célunk, hogy közös konzultáció keretében végigvigyünk olyan változásokat a rendszerünkben, melyek védik a mi érdekeinket, ugyanakkor figyelembe veszik az ő kifogásaikat is.
Ami a szakmai pályáját illeti, az elmúlt időszakban töretlen a fejlődés, ugyanakkor a 2000-es években Ön volt a vezetője a Vianovo nevű internetes portálnak, mely a közemlékezetben sikertelen vállalkozásként él. A kudarcból mennyit lehetett tanulni?
A Vianovo-t nagyon fontos állomásnak tekintem a pályafutásomban. Egyrészt azért, mert addig és jelenleg is alkalmazottként dolgoztam, és akkor volt egy kétéves időszak, amikor kipróbáltam, milyen vállalkozónak lenni. Ez azt jelenti, hogy reggel nyolctól hajnali kettőig, hétvégén is küzdeni azért, hogy építsek és vezessek egy céget.
Hogy mennyire volt sikeres, vagy sikertelen ez relatív. Gyakorlatilag három hónap alatt felépítettünk egy meghatározó portált, amelyet kiterjesztettünk regionálisan. Majd eladtuk készpénzért profittal. Tehát az, hogy a site manapság nem létezik, az akkori gazdasági körülmények, változások eredménye, azokban az években az internetes vállalkozásoknak a 85 százaléka elpusztult. Én nagyon pozitívan tekintek vissza arra az időszakra, és nagyon sokat tanultam belőle.
Egy Magyarországon felnövő, itt szocializálódó ember nem biztos, hogy ilyen pozitívan élte volna meg mindezt.
Lehet, hogy pont azért ülök most én ebben a székben.
Ebből a nagyon pozitív, amerikaias mentalitásából vannak munkahelyi súrlódások? Önt "just do it" stílusú vezetőnek nevezte egy volt kollégája, miközben az átlag magyar messze nem ennyire dinamikus.
Minden változás hoz magával konfliktus lehetőséget, ha valaki körül felkavarják az állóvizet, az sokaknak nem tetszik. Ugyanakkor a "just do it" hozzáállás mögött van egy komoly emberi tényező, mert szerintem kölcsönös tiszteleten alapszik minden együttműködés. Igyekszem én is tisztelni mások álláspontját, és azt várom, hogy az enyémet is vegyék figyelembe és keressünk egy közös megoldást. Egy sikeres cégnek mindig az emberi hozzáállás az alapja, függetlenül attól, hogy valaki milyen céltudatos és dinamikus. Ez utóbbiak önmagukban soha nem fognak eredményt hozni, csak parancsokkal nem lehet egy céget vezetni, ha az emberek nem érzik magukénak az egészet. A célokat csak akkor érjük el, ha hisznek abban a munkatársak, hogy képesek megcsinálni, és küzdenek. Ha mindez hiányzik, akkor csak idő kérdése, mikor fullad ki a folyamat.
A vezérigazgatói poszttal reflektorfénybe került, feltételezhetően alaposan megváltozott az élete. Mennyire tudott ehhez alkalmazkodni, netán tudatosan készült arra, hogy vezérigazgató lesz, és semmiféle "törést" nem jelentett a váltás?
Én ezt úgy élem meg, mint az egyik feladatom. A több szereplés hozzá tartozik a munkámhoz, egy vezérigazgatónak fel kell vállalnia azt, hogy ő képviseli a céget a szakma és a fogyasztók felé, ezt nem érzem tehernek. Továbbra is cégvezetőnek, üzletembernek tartom magam és a személyemet az üzleti, politikai sajtó felé próbálom bemutatni. A bulvársajtót is fontosnak tartom, tisztelem, nagyon fontos szereplők a mi kommunikációs stratégiánkban, azokat a megjelenéseket azonban rábízom a sztárjainkra. Nem célom például, hogy a Blikk címlapjára kerüljek.
Igen, de a pozíció csak jár olyan kötelezettségekkel, ami megváltoztatja az Ön, a családja, a környezete életét.
Nagyon sok múlik azon, hogy az ember mire helyezi a hangsúlyt. Igyekszem nagyon kiegyensúlyozottan élni, a munkám mellett vannak hobbijaim, családom, akikkel próbálok minél több időt eltölteni. Akarat kérdése, mennyire tud az ember kiegyensúlyozott maradni. Természetesen az utóbbi fél évben elég sok időt töltöttem az irodában, de most már újra kezd beállni egy egészséges egyensúly a munka és a magánélet között.
Sok sikert kívánunk mindehhez.
IV - KB
