- Hogyan fogadta annak idején a jelölést?
- Meglepődtem. Nem sok reményt fűztem a saját győzelmemhez. Nem is nagyon akartam megírni a jelentkezésemet, ugyanis a felkérést követően készítenem kellett egy - közel tíz oldalasra sikerült - összefoglalót az eddigi pályafutásomról. Emlékszem, egy hétfői napon kellett leadni, és én vasárnap késő este álltam neki.
- Kevés az önbizalma?
- Nem, csak eddig kizárólag multinacionális cégek vezetői nyertek.
- Ön pedig saját cégét vezeti.
- Igen, én alapítottam, jelenleg 25 fő dolgozik itt.
- Kezdjük az elején: egyetemi évek… Mindig is közgazdásznak készült?
- Nem, biológus akartam lenni. Folyton Élet és Tudományt olvastam, biológia-kémia szakos voltam középiskolában. Harmadikban a legjobb barátom, Tamás felvilágosított, hogy a biológusok nem keresnek semmit. Ő maga is közgázra készült, mondván: a legfontosabb mégiscsak az, hogy tisztességesen el tudja majd tartani a családját. Igaz, akkoriban hármas voltam matekból, és a történelem sem volt az erősségem, de ez elgondolkoztatott.
Olyannyira, hogy onnantól kezdve minden szabadidőmben matekot és történelmet tanultam, majd nagyon jó pontszámmal felvettek a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Rengeteg energiát fektettem ebbe, mint tudjuk, nincs ingyen ebéd...
- Mi lett a biológiával, kémiával?
- Azóta is szeretem a biológiát, a kémiát is, a kislányomnak sokat mesélek az atomok szerkezetéről, és különösen érdekel a nanotechnológia fejlődése. Érdekes és sok lehetőséget rejtő terület lehet majd a jövőben a kvarkok átalakítására képes szerkezetek létrehozása.
- Maradjunk a jelennél, sőt a múltnál. Hogyan teltek az egyetemi évek?
- Elég ambivalens volt a viszonyom az egyetemhez. Nem szerettem tanulni, sőt néhány tanárt nem sokra értékeltem, így az ő vizsgájukra nem készültem, de ha érdekes volt a tantárgy, utólag önszorgalomból megtanultam. Mikró- és makróökonómiát, valamint számvitelt pedig szakközépiskolában tanítottam egyetem alatt. 18 éves lányoknak. Nagyon klassz időszak volt!
Majd a negyedik évben kicsit felfüggesztettem az egyetemet, és egy amerikai tanácsadó cégnél dolgoztam. Emlékszem, a munkainterjúra másnaposan mentem el, előtte ugyanis a csütörtöki közgázos bulin voltunk a haverokkal. Másfél év kihagyás után végül lediplomáztam.
- Mihez kezdett diplomával a kezében?
- Kaptam egy élelmiszerboltot egy tartozásért cserébe, így néhány éven keresztül azt futattam fel. Amikor eladtam, nyolc alkalmazottam volt, és elképesztő jól kerestem vele. Aki megvette, a mai napig ebből él, nem is rosszul. De nekem csak macera volt vele, ugyanis hatvan kilométerre volt a lakhelyemtől.
- Huszonévesen már túl volt a tanításon, tanácsadáson, élelmiszerbolt-vezetésen…
- Meg még néhány egyéb munkán is. Például brókerkedtem is egy évet, szintén egyetem alatt, a paprikaszedésről nem is beszélve.
- Hallgatom.
- Apám agrármérnök Dunavecsén. Sokat segítettem neki a földeken. A paprikaszedési időszakban 20-30 embert vezettem. Ez nagyon kemény fizikai munka volt, én irányítottam őket, ami azt jelentette, hogy nekem kellett a legjobban és leggyorsabban szednem a csüngő és az álló paprikákat.
- Melyik nehezebb?
- Természetesen a csüngőket nehezebb leszedni, mivel azokat meg is kell keresni előtte. De visszatérve erre a munkára, beletartozott a zsákok felpakolása, cipelése, a traktorvezetés, és időnként még az is, hogy szétválasszam az összeszólalkozó munkásokat. Szóval kemény volt, főleg 19 évesen.
- Vezetés, tanácsadás, tanítás… A szamárlétra alja kimaradt?
- Mondhatjuk. Tanácsadóként is egy hónap elteltével tréningeket tartottam. Úgy látszik, én ehhez értek. Nem végrehajtó vagyok, hanem inkább stratéga. A feladatokat azokra bízom, akik nálam jobban értenek hozzá. Én az ötletelésben, a koordinálásban és a megfelelő kapcsolatok kialakításában találok nagyobb örömet.
- Van hátránya annak, ha az ember egyből vezető?
- Annyi biztosan, hogy nem dolgoztam együtt soha olyan menedzserrel, akitől tanulhattam volna, így a vezetői példákat importálnom kellett. Sokat olvastam e témakörben, és sok mindent átvettem más cégek vezetőitől. Hiszek a tréningekben, és sokszor kérek tanácsot nálam tapasztaltabb emberektől. Az egyik ilyen tanácsadóm például Fekete István, a Henkel volt elnök-vezérigazgatója.
- Az olvasmányoknak és tapasztalatoknak köszönhetően milyen vezető Ön?
- Azt gondolom, hogy szigorú, hirtelen haragú vagyok, ami elsőre kicsit nehezen emészthető az alkalmazottak számára. Magasak az elvárásaim, és sok 24 órás munkatárs fordult már meg nálam. Ugyanakkor azok körében, akik beváltak, nincs nagy fluktuáció, ami azt jelenti, hogy az embereim bíznak bennem, szakmailag elismerik a munkám, és szerintem a csapat is jó.
Havonta minimum egyszer együtt bulizunk, odafigyelünk egymásra: születésnapokat, névnapokat ünneplünk, van "brigádnaplónk", csócsóasztalunk, hetente egyszer egy masszőr végigmasszíroz mindenkit. Figyelünk arra, hogy mindig legyen friss gyümölcs a konyhában, a sportolásra pedig különösen nagy hangsúlyt helyezek.
- Kötelező?
- Majdhogynem. A vezetői értekezleten mindenkinek be kell számolnia, mit sportolt a héten. A kerti munkát vagy a hazasétálást is elfogadjuk. Volt olyan túlsúlyos kolléganőnk, aki 25 kilót fogyott a MAPI-ban. Nem önsanyargatással, hanem jó kedvvel, sportolással, a mi inspirálásunknak köszönhetően.
Egyedül a dohányzás okoz még gondot: ha valaki nem akar leszokni, arra nehéz kívülről hatni. De azért próbálkozunk.
- Az infarktusa óta ilyen fontos az egészségmegőrzés?
- Igen. Akkor megijedtem, és rájöttem, hogy ez a legfontosabb. Nagyon tetszett Geszti Péter mondása, miszerint nem csak az élet hosszúsága, de a szélessége is fontos. Azóta próbálok egészségesebben élni, odafigyelni a környezetemre ebből a szempontból is. A megszokott 14-16 órás munkanapokat 8-10 órára csökkentettem, hogy több időt tölthessek a családommal. A hétvége szent, otthon nem dolgozom, és ezt a munkatársaimnak sem engedem meg.
- Könnyű Önnel kijönni?
- Nem vagyok nagyon simulékony, szókimondó vagyok. Emlékszem például, volt az egyetemen egy lány, aki ki nem állt engem, de egyszer a liftben azt mondta nekem: "Annak ellenére, hogy nem szeretlek, Zsombor, azért ha egyszer csinálsz egy céget, vegyél be." Végül nem dolgoztunk együtt egyik vállalatomban sem, de ez a mondat megmaradt.
- Egyik cégében sem?
- Igen, több is volt. Az élelmiszerbolt után társultam három ismerősömmel, és létrehoztunk egy franchise tanácsadó céget, de végül - elszámolási problémák miatt - otthagytam őket. Ugyanígy jártam a következő cégalapításnál is. Mindkétszer a nulláról kezdtem újra, és akkor határoztam el, hogy soha többet nem társulok senkivel, csak magamra számíthatok.
Ez az elején nem volt könnyű, nem volt tőkém, majd belehaltam – szó szerint – egy-egy sikertelen ügyfélszerzési próbálkozásba, de mindezt mindig is játéknak fogtam fel. Onnantól nem működnek a dolgok, ha az ember túl görcsösen akar elérni valamit.
- Ma már könnyedebben vesz egy sikertelen prezentációt?
- Sokkal. Máshonnan közelítek: úgy fogom fel a cégemet, mint egy klubot, ahová jó tartozni. Aki korrupt, vagy akinek szimplán csak az ár számít, annak nem kötelező megbízni bennünket. Amint kiderül, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon a jövendőbeli ügyféllel, egyből felállok, és otthagyom, amit a kollégáim is ugyanúgy megtehetnek.
Egyedülálló szakmai hátterünk miatt már megengedhetjük, hogy bár örülünk az új ügyfeleknek, de nem kell minden áron megszerezni őket. Azt viszont, aki már az ügyfelünk, maximálisan kiszolgáljuk. Ez a megközelítés az elején nyilván csak egy lufi volt, most már azonban valódi tartalom van mögötte.
- Vannak még cégalapítási ambíciói?
- Most éppen nincsenek, de nagy fantáziát látok az egészségmegőrzésben, a wellnessben és a betegségmegelőzésben. El tudom képzelni, hogy lesz még ilyen témájú vállalkozásom. Majd kiderül.
Gábor Fanni
Menedzsment Fórum
