A kiskereskedelemben a vasárnapi nyitvatartás önkéntes rövidítése ismét napirendre kerülhet a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumán, számolt be a Magyar Nemzet annak apropóján, hogy megkezdődtek a jövő évi bértárgyalások. Nehezen látható át, hogy a kormány számára miért ilyen súlyú ez a kérdés, hiszen korábban komoly népszerűségcsökkenéssel járt amikor korlátozták a kiskereskedelmi egységek hétvégi működését.
Mint arra talán olvasóink is emlékeznek, komoly közfelháborodást kiváltva 2015 tavaszán lépett életbe a kiskereskedelemben a vasárnapi nyitvatartást, illetve akkor inkább a zárvatartását elrendelő szabályozás. A szakszervezetek ugyan kiálltak az intézkedés mellett, ám sem a nagy nemzetközi láncok, sem a vásárlók nem díjazták a kormány ötletét. Az elégedetlenségből az ellenzéki pártok is megpróbáltak politikai tőkét kovácsolni, ám az MSZP népszavazási kezdeményezését látványos módon akadályozták meg a választási szervezet irodájában. A helyzet kockázatát értékelve viszont a kormány visszavonta a korábbi jogszabályt, így 2016 tavaszától ismét szabadon nyitva tarthatnak az üzletláncok.
Ugyan a sajtóban többször felmerült, hogy a kormány annak érdekében hozta a nyitvatartást korlátozó intézkedést, hogy helyzetbe hozza a magyar tulajdonú (de alacsonyabb hatékonysággal működő) láncokat. Ezt ők konzekvensen tagadták, és a dolgozók érdekeire hivatkoztak, akiknek szerintük joguk van a vasárnapi pihenőhöz. Más kérdés, hogy más, hétvégi munkában érintettek kapcsán nem volt megfigyelhető a kormánynak ez a fajta érzékenysége. Akár a közszférában (pl. egészségügy, tömegközlekedés) működő szervezetekről, akár a magánszféráról (pl. a hétvégi műszakokban is működő járműgyártók és beszállítóik) volt szó a hétvége „szentsége” nem érintette meg a döntéshozókat, sőt úgy tűnt, a később rabszolgatörvényként elhíresült túlórákat szabályzó jogszabály kapcsán mintha egész más szempontokat vett volna figyelembe a jogalkotó.
A mostani felvetés, vagyis az önkéntes rövidítés kapcsán pedig úgy tűnik valamilyen szinten nyitott kapukat döngethetnek. A szektorban ugyanis ha visszafogott tempóban, de elindult egy konszolidáció. Ennek hátterében két dolog áll, egyrészt a korábban bevezetett pótlékok megdrágították a vasárnapi munkavégzést, így azok az üzletek, amelyeknél egyébként alacsonyabb hétvégi forgalom kétszer is meggondolják, hogy érdemes-e ezt nagyobb költségek mellett megtenni. A szabályok szerint ugyanis, ha a heti pihenőnapon (szombaton, vagy vasárnap) túlóráztat a boltos, akkor a pótlék mértéke 100 százalék. Ugyan a hétvégét el lehet cserélni hétköznapra, és akkor kiadni a szabadnapot, pluszköltség akkor is jelentkezik, ebben az esetben is jár 50 százalékos pótlék a dolgozóknak. Ha pedig vasárnapról van szó, akkor "dupla büntetést" kap a bolt, hiszen arra a napra egyébként is jár, az 50 százalékos vasárnapi pótlék.
A másik nehézséget a munkaerő hiánya jelenti, hiszen a normál működéshez szükséges létszámot is nehezen tudják a kiskereskedelmi vállalatok olykor biztosítani. A kiskereskedelem folyamataival foglalkozó blokkk.com oldal összeállítása szerint az elmúlt években felpörgött a boltos világban is a munkaerőhiány. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem fokozatosan, de az idei évben csúcsra ért. A betöltetlen, üres álláshelyek mutatószáma 2015 elejéhez képest 2019-re a duplájára ugrott. Az eladók hiánya pedig objektív ok arra, hogy az üzletek ne nyissanak ki.
Természetesen komoly asszimetria figyelhető meg, hiszen a leghatékonyabban működő hard diszkontokat (pl. Lidl, Aldi) sokkal kevésbé rázza meg a munkaerőköltség növekedése és a munkaerőhiány. Ez pedig abban is tetten érhető, hogy ők azok, akik leginkább diktálják a bérversenyt a piacon. A másik oldalon azok a kis üzletek vannak, amelyeket nagyon komolyan sújtott az elmúlt időszakban a bérjellegű költségek emelkedése (akár a minimálbér által tolt béremelkedés, akár a fent említett pótlékok). Nekik a hétvégi nyitvatartás drága nyűg, egyesek mégis ragaszkodnak ehhez megakadályozandó a további piacvesztést. Ők akár jogszabályban szabályozott korlátozást, akár önkéntest minden bizonnyal pártolnák. A sikeres és hatékony boltok viszont jóval kevésbé érdekeltek akár az önkéntes korlátozásban is, az esetükben valami háttéralku keretében lehetne talán egyeztetni. Más kérdés, hogy a kormány eddig nem a kompromisszumokról és az egyezkedésekről volt híres, sokkal inkább erőből próbáltak meg mindent megoldani. Ha mégis belemennének valami alkuba (ilyen lehetne például a plázastop feloldása, vagy könnyítése), az könnyen lehet, hogy végső soron megint csak azokat a kiskereskedelmi láncokat erősítené, amelyek egyébként is a vasárnapi nyitvatartás nyertesei.
