Aranyélet című rovatunkban vasárnap esténként olvasói leveleket adunk közre. Jóról is, rosszról is. Szerkesztőségünk a levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek mindegyiket közölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
"Tisztelt szerkesztőség!
Hívjanak Mihinek!
Én szívesen beszélek arról, hogy mi folyik ebben az országban. Vannak akik normális életről, átlagos életről álmodnak, ez egy kisebb értelmes réteg és vannak akik beletörődnek. Aztán vannak, akiket ilyen olyan módon eldugdosnak, nekik jár a szájuk arról, hogy ki akar és ki nem akar dolgozni.
Én 2010-ben szereztem emelt érettségit, aztán 2013-ban szereztem szakmát, amivel reménykedtem, hogy elindulhatok az életben saját lábon, 21 évesen... Nagy csalódás volt az egész. Nagy lendülettel kerestem munkát, mindenhova jelentkeztem, még a szakmámon kívül is, de eredménytelenül. A munkaügyi központ nem nyújtott semmit már akkor sem, továbbtanulni pedig nem volt pénzem akár akartam, akár nem, megrekedtem. Elköltözni sem tudtam, hogy máshol keressek állást, kapcsolatom sem volt, segítséget sem kaptam, sőt inkább élvezte a társadalom a helyzetet.
Azóta sem találtam munkát és azóta is a családom tart fent és a fiatalságom elrepül. Életem nem volt, nem tudtam megtapasztalni, mi az önállóság, az élet, a fiatalság, a szórakozás, mert az ország és a vezetése és annak a kiszolgálói ezt a korszakot már ellopta tőlem. Mi lesz ezzel az országgal, azt nem tudom, de nem is érdekel, hogy őszinte legyek. Ha bármilyen lehetőség adódna külföldön még a magyar állampolgárságomról is azonnal lemondanék, mert annyira nincs értéke a szememben Magyarországnak.
Ez csak a rövid történet, valójában egy egész könyvsorozatot írhatnék a többes mércéről, az iskolai gyermekbántalmazásról akár diák-diák, akár tanár-diák esetekről, de sorolhatnám a hivatali visszaéléseket stb.... Huu, hosszú a lista.
Köszönöm, hogy olvassa a véleményem!
Hiti Mihály"
"Üdvözlöm!
Munkanélküli lettem. Egy multi cégnél dolgoztam. Ez év januárjában a 90 százalékát leépítették a dolgozóknak. Hozzáteszem, másfél éve indult itt ez a cég. Máris leépítés volt.
55 éves elmultam. Nem vesznek fel sehová. De a nyugdíjkorhatárt emelni akarják a csillagos égig. Maholnap negyven éve dolgozom. Magyar vagyok. Magyarországon dolgoztam. Nincsenek megbecsülve a munkás emberek! Ki vagyunk szolgáltatva. Milyen világot élünk? Mindenki szidja a Kádár rendszert. De akkor azért büntettek, ha valaki nem dolgozott. Most meg hiába akarok dolgozni, sehová nem vesznek fel. Egészségesnek érzem magam még mindig. Nem nagyon voltam táppénzen sem, mégsem ez alapján ítélik meg az embert.
Nem hiszem, hogy ez ellen nem lehet csinálni valamit! Annó, ha valaki valahová jelentkezett fel kellett, hogy vegye az első jelentkezőt a munkáltató. Nem lehetett válogatni. Most meg, ha nem vagy szimpatikus, azért nem vesz fel. Sajnos, megmondták két hete a szemembe, hogy szimpátia alapján döntenek. Ha meg nem, akkor túl idős vagyok. Ledolgozza az ember az életét egy országban, majd ha idősebb lesz, hagyják éhen halni. Ezért van a sok hajléktalan. Elvesztik még azt is a munkás emberek, amiért egy életen át, éjjel-nappal dolgoztak, azért, hogy az utcán haljanak meg.
Cudar ez a rendszer, ez a világ, ez a vezetés!!!
Minden jót!
Fanni Jucus"
