Nem lehet pontosan tudni, mikor jött divatba az ikerházépítés, de a 80-as évek derekán már bőségesen, típustervek alapján készültek belőlük szerte az országban. Tükörelrendezés, ugyanakkora méretű kert, megegyező beosztás – a kész tervsémák alapján az új lakó aligha számíthatott meglepetésekre. Ma már azonban nem annyira népszerűek ezek a – hirdetésekben sokszor családi háznak beállított – épületek.
Megváltozó vásárlói igények
Az utóbbi párévben a családi ház, egyáltalán a házpiacon mozgó vásárlók gyorsan de biztosan hanyagolni kezdték az ikerházas megoldásokat, különösen annak tükrében, hogy jónéhányért közel annyit kértek, mint egy teljesen különálló családi házért. Ma már a vevők döntő többsége a körbejárható, különálló házakat keresi, és ritka az az eset – leginkább anyagi okokból, vagy az ingatlan egyéb, borzasztóan előnyös tulajdonsága miatt fordul elő -, hogy valaki az ilyen házat megvegye, és beköltözzön.
Különösen igaz ez a módosabb rétegre – minél több a tőkéje valakinek, annál inkább igénye van a teljes elkülönülésre, a minél nagyobb privát szférára. Nem véletlenül épülnek kétméteres téglakerítések a jobban kinéző családi házak telekhatáraira, és az sem teljesen spontán, hogy az újonnan épült házak frontja semmit nem mutat, az épület hátrafelé nyílik ki, ahova már nem lehet belátni.
Közös lónak…
A dolog persze nem újkeletű. Már fénykorukban is sok probléma volt a kvázi közös kertből, a teljesen akadálytalan átlátásból, illetve a rossz esetben közösen használt gépészeti rendszerekből. Nem véletlen,hogy már akkor, 15-20 éve is nagy keletje volt a gyorsan és magasra növő sövénynek illetve a hasonló fenyőfáknak, melyekkel gyorsan meg lehetett szüntetni a belátást.
Érzelmi okokból is kiváló megoldás a növény: a drótkerítés a szomszédban rossz érzéseket kelthet (és semmi értelme, mivel attól még minden látszik), téglafalat húzni már tényleg nagyon kemény (és sok helyen nem is is lehet oldalsó telekhatárra), a növény viszont zöld, természetes, ápol és eltakar.
Sokkal többe kerül, de szintén megéri a közös gépészeti rendszerről való leválás, mely napjainkban is kiemelt téma. Ez elsősorban a másiktól való függőség megszüntetésére alkalmas, de gyorsan és hatékonyan véget vet az esetlegesen felmerülő elszámolási vitáknak is, amik például a nem megfelelően működő (vagy nem is létező?) mérőórák kapcsán bontakozhat ki.
Nem mellesleg nagy hátránya az ikerháznak az is, hogy nem igazán lehet jól átalakítani, hiszen egy plusz emelet (pl. egy tetőtér) ráhúzása után igen furcsán fog kinézni, általában a főbb dolgokban meg kell egyezni a szomszéddal, ami nem gondtalan viszony esetén elég problémás lehet.
Vásárolni csak okosan
Ha valaki mégis ikerházvásárlásra szánná el magát, érdemes alaposan körülnézni a piacon. Az elhelyezkedés, méret, elosztás, tájolás történetek után érdemes még néhány szempontot figyelembe venni. Az egyik ilyen, hogy mekkora a telek, el lehet-e valamennyire különülni, vagy indul a kényszerű együttélés? A másik kérdés,hogy milyen gyakran van ott a szomszéd? Ha csak évente néhány hetet, akkor nem biztos, hogy rossz választás, bár ilyenkor hosszútávon fel kell készülni arra, hogy adott esetben a szomszéd házrészt eladhatják.
Harmadik fontos tényező, hogy közösek-e, vagy teljesen szeparáltak a gépészeti rendszerek – ha előbbi, sokba fog kerülni az átalakítás. Negyedszerre pedig érdemes több napszakban, több alkalommal is „álruhában” ellátogatni a helyszínre, kérdezősködni, ha például a szomszéd minden szombat este későig tartó flekken partyt rendez a kertben, lehet inkább másik ingatlant kell választani. Manapság egyébként – a piaci elbizonytalanodás és a vásárlási kedv csökkenése miatt – az ikerházfelek nem kifejezetten drágák, de sokszor – ha van rá lehetőség – célszerűbb az egészet megvenni, és utána kedvünkre átalakítani.
