A civil szervezet a "lakhatási szegénységről" szóló jelentésének az MTI-hez szerdán eljuttatott összefoglalójában azt írta: "a gazdaság ugyan lassú növekedésnek indult, a lakhatási szegénység azonban tovább mélyült 2013-ban Magyarországon". "A szakpolitikai intézkedések nem adtak hatékony válaszokat a szegénységben élők problémáira: köztük a rezsicsökkentés és a lakásfenntartási támogatás sok háztartást elért, de nem nyújtott érdemi segítséget" - áll a dokumentumban.
A jelentés szerint a lakhatási problémák közül továbbra is a megfizethetőség a legsúlyosabb: 2013-ban a háztartások kiadásainak negyedét tették ki a lakásfenntartás költségei, ami az előző évi adatokhoz képest átlagosan másfél százalékos csökkenést jelent. Ez főleg a rezsicsökkentésnek volt köszönhető, amely az elmúlt év legnagyobb volumenű lakáspolitikai intézkedésének számít, de a családok lakhatási kiadásait csak kismértékben csökkentette. Miközben az intézkedés olyan háztartásokat is támogatott, amelyek nem szorultak rá, nem mérsékelte számottevően a rászorulók lakásfenntartási kiadásait. A legszegényebb háztartások megtakarítása havi 1925 forint volt - olvasható.
Mint írták, a 900 ezer, fával, szénnel, PB-gázzal fűtő háztartást az intézkedés még kevésbé érte el. Közmű- vagy hiteltartozás miatt Magyarországon évente körülbelül félmillió végrehajtási ügy indul, ez a szám évről évre nagyjából tíz százalékkal növekszik.
Az adósok egy százaléka veszíti el otthonát vagy fontosabb ingóságait. A közműdíjtartozást felhalmozók aránya sokkal nagyobb, mint a jelzáloghiteleseké. Míg rezsitartozása a lakosság csaknem negyedének van, a jelzáloghitel-tartozások a népesség 6,8 százalékát érintik. Kitértek arra, hogy a lakások minősége, közművekhez hozzáférése folyamatosan javul a rendszerváltás óta, de még most is 145 ezer háztartásban nincs vezetékes ivóvíz, 1,1 millió háztartásban pedig szennyvízelvezetés.
A jelentés szerint a lakás minőségével kapcsolatos problémák a gyereket nevelő családokat nagyobb arányban sújtják. Napjainkban több mint 170 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nincs bent WC, és csaknem 136 ezer gyerek otthonában nincsen zuhany vagy fürdőkád. A gyerekek harmada, mintegy 620 ezer él olyan lakásban, ahol beázik a tető, vagy nedves, penészes a lakás. A társadalom szélére sodródott csoportokkal kapcsolatban kiemelték, hogy 1600 szegény-, illetve cigánytelep" van Magyarországon, 300 ezer ember él szegregált lakókörnyezetben.
Írtak arról is, hogy bár Magyarországon az átlagnépességhez képest a romák lakáshelyzete lényegesen rosszabb, az uniós forrásból indított telepprogramok a szegregációt nem enyhítik. A regionális egyenlőtlenségek növekedése és a szegénység területi koncentrációja miatt az alacsony képzettségű, nehezen foglalkoztatható szegényebb társadalmi csoportok végleg kiszorulnak a munkaerőpiacról - állapították meg.
A hajléktalansággal összefüggésben rámutattak arra, hogy a hajléktalan emberek hozzávetőlegesen harmada több mint tíz éve él otthon nélkül, tizedük egy éven belül veszítette el az otthonát.
A hajléktalanná válás a legtöbb esetben családi konfliktusokra, válásra vezethető vissza, tavaly azonban 25 százalékra nőtt azok aránya, akik azért veszítették el otthonukat, mert nem tudták fizetni a költségeit - írták. A civil szervezet szerint a "lakhatási szegénységben" élő társadalmi csoportok problémájára a mostaninál kiterjedtebb, jól működő, megfizethető szociális bérlakásrendszer adna választ.
A hazai hitelezési, támogatási gyakorlat azonban a saját lakás szerzését részesíti előnyben. A magyar népességnek csak 10,4 százaléka lakik bérelt lakásban. A szegénységi küszöb alatt élőknek mindössze 13,8 százaléka él szociális bérlakásban, 3,7 százalékuk piaci áron bérel lakást, míg 19,1 százalékuk lakáshitellel terhelt saját tulajdonú lakásban él. Vagyis sokan kényszerültek erőn felül lakástulajdon-szerzésbe, eladósodásba - írták.
MTI
