Az albérleti piacnak ugyan általában évente kétszer van szezonalitása, amikor véget ér az egyetemi félév január-februárban, valamint a felvételi ponthatárok nyilvánosságra hozatala után. Persze, emellett főleg a fővárosban egész évben lehet albérlőre vadászni, hiszen sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy bevállaljanak egy lakáshitelt, bár egyes esetekben a törlesztő részlet már-már megegyezik az albérleti díjjal. Mindezek mellett persze az albérlet nagy előnye lehet sokaknak, hogy könnyű elköltözni, valamint ideiglenes megoldásnak is kiválóan megfelel.
Hol érdemes hirdetni?
Az albérletek hirdetési helyének kiválasztása függ attól is, hogy milyen jellegű bérlőt szeretnénk látni a lakásban. Hatékony lehet az internetes hirdetési oldalak használata, sőt, ha néhány fényképpel, és a lakás leírásával feltöltve létrehozunk egy saját weboldalt, még nagyobb lehet a siker. Ha kiadtuk, a weboldal később is jól jöhet majd, hiszen a következő kiadási alkalomkor csak élesíteni kell. Mivel az albérletek esetében még inkább fontos a helyszín, vállalkozó kedvűek akár egy térképet is beilleszthetnek a saját készítésű hirdetési oldalba.
Obligát lehetőség az egyetemeken kiragasztani hirdetésünket, ekkor azonban számítanunk kell rá, hogy nagy valószínűséggel a költségek megosztása miatt 2-en, 3-an vagy akár még többen is szeretnének majd összeköltözni a lakásban – aminek persze semmi akadálya, ha az megfelelő méretű. Bánjunk azonban óvatosan az olyan igénylőkkel, akik például 3-an szeretnének beköltözni egy egyszobás lakásba – ez rövid idő után biztos, hogy életképtelen megoldás lesz, hacsak nem mondják azt, hogy nagyon ritkán fognak ott tartózkodni, akkor is egymást váltva.
Hirdetési újságokban is próbálkozhatunk, bár már vége azoknak az időknek, amikor reggel 7 órakor már késő volt a megjelenő hirdetések után telefonálni. Érdemesebb viszont a heti-kétheti képes magazinok helyett ebben az esetben-napilapban hirdetni, mivel sokkal gyorsabban lehet bérlőt találni. A színes magazinokhoz akkor tanácsos fordulni, amikor hosszabb ideje nem tudjuk kiadni a lakást.
Próbálkozhatunk falragaszokkal is, azonban ez azt a kockázatot rejti magában, hogy nem tudunk előszűrni a vevőkre, a legkülönfélébb emberek fognak jelentkezni, akik éppen meglátták az utcán a hirdetést – és mi nem biztos, hogy mindenkit szívesen beköltöztetnénk a lakásunkba. Megoldás lehet az ingatlaniroda is, ahol jellemzően egy havi bérleti díjat kérnek el jutalékként – ha jó helyen van a lakásunk, és jó állapotban, nem biztos, hogy rájuk vagyunk szorulva, abban viszont sokat tudnak segíteni, hogy kiszűrjék a nekünk nem tetsző vevőket.
Kinek szabad kiadni?
A bérbeadók sokszor egészen elképesztő feltételeket tudnak támasztani a leendő bérlő személyével szemben, amely már-már a kiadhatatlanságig fokozza a helyzetet, hiszen sokan minden lehetséges bérlővel szemben találnak kifogást, ami miatt nem szívesen adnák át neki a kulcsokat. Tudomásul kell venni, hogy a jól szituált, ideje java részét külföldön töltő, egyedülálló bérlőből nagyon kevés van, és ők is inkább lakást vesznek. Természetesen jó néhányan a korábbi rossz tapasztalatok okán szűkítik le jelentősen a bérbevevői kört, de érdemes tudni, hogy nem minden ember egyforma. Nézzük most meg a fő bérlőcsoportok előnyeit és hátrányait – a bérbeadó szemszögéből.
Egyetemisták, diákok: előnyük, hogy nagy mennyiségben jelennek meg a piacon, előbb-utóbb szinte mindent ki lehet nekik adni, különösképpen, ha nem vagyunk nagyon elszállva az árral. Jellemzően valamilyen szinten bútorozott lakásra és internet-elérésre van szükségük, közel az adott egyetemhez, metróhoz, központi területeken. Általában jellemző, hogy többen vesznek ki egy lakást. Készüljünk fel arra, hogy az egyetemi élet sok bulizással, éjszakázással, nagyobb baráti társaságok látogatásával jár – esetlegesen emiatt a szomszédok akadékoskodhatnak.
Előfordulhat, hogy az általunk kért két-háromhavi kauciót nem tudják prezentálni, azonban emiatt nem biztos, hogy érdemes azonnal elzavarni őket – a sokszor márkás ruházat, esetleg a szülői háttér megismerése garancia lehet, és kicsi az esélye, hogy éppen ők fognak fizetés nélkül lelépni. A mutatás során beszélgessünk velük, dolgoznak-e az iskola mellett, mivel foglalkoznak a szülők – elég könnyen el lehet dönteni, hogy ki lehet-e adni a lakást. (Ne felejtsük, hogy a fizetős felsőoktatás korában a havi pár ezer forintból élő egyetemista már rég a múlté). Azért is érdemes lehet velük üzletet kötni – főleg hosszútávra – mert előfordulhat, hogy a végén egyikük megveszi a lakást.
Egyedülálló dolgozó nő, férfi: különösebben nagy kockázattal itt sem kell számolni, talán még bulik sem várhatóak túl nagy mennyiségben, és a lakást is aligha fogják lelakni. Az ilyen esetekben egyedül a fizetőképességről kell meggyőződni, amennyiben a bérlőjelölt jó kiállású, netalán még autója is van, aligha lehetnek ezzel problémák. Csak úgy érdeklődés szintjén kérdezzünk rá, hogy ezelőtt hol lakott, onnan miért jött el – ezzel a sorok között olvasva sok értékes információt megtudhatunk.
Család, gyerekes fiatal pár: az egyszobás garzonlakást nem biztos, hogy nekik érdemes kiadni, mert nem fognak elférni, és továbbállnak hamarosan. A gyerek(ek) miatt a lakás fokozottabb igénybevételnek lehet kitéve, de sokan vannak, akik azért gyerekkel együtt is tudnak vigyázni a kivett lakásra. Előnyük, hogy nagyon hosszú távra is maradnak megfelelő körülmények és bérleti díj mellett akár 3-4 évre is építhetünk rájuk. Itt már lehet szó arról, hogy bizonyos felújításokat, kényelemnövelő átalakításokat betudunk a bérleti díjba, így lakásunk értéke is növekszik a későbbiekben. (Az ilyen átalakításokba érdemes lehet belemenni, hiszen megnő az esélye, hogy a végén megveszik a lakást).
Külföldiek: itt már rendkívül széleskörű igényei szoktak lenni a bérbeadóknak, elsősorban abban a tekintetben, hogy kinek nem szeretnék kiadni ingatlanukat. Sokan csak az EU nyugati országaiból érkezőkkel állnak szóba, és nem igazán preferálják déli illetve keleti szomszédainkat, sem pedig a Magyarországon élő távol-keletről érkezetteket. Nyilván ezeket mindenki egyéni tapasztalatai alapján döntheti el, vannak, akik semmi kivetnivalót nem találnak az utóbbi csoportokban sem. Az is lehet egyébként, hogy a külföldi bérlő bizonyul a legjobb fizetőnek.
Mindenesetre egyes külföldiek esetében valóban érdemes egy kicsit több biztosítékot élesíteni. Egyrészt nem túl szerencsés, ha nem értjük egymást, legalább egy közeli barátunk tudjon kommunikálni a bérlővel, vagy neki legyen olyan ismerőse, akivel valamilyen nyelven meg tudjuk értetni magunkat. Ha ez nem megy, inkább álljunk el az üzlettől, nem biztos, hogy jó vége lesz. Persze, itt is érdemes differenciálni, egy világcég itt dolgozó munkatársával aligha lesznek különösebb problémák, míg lehetnek olyan bérlőjelöltek is, akivel igen. Ha kétségeink vannak, kérjünk el nagyobb kauciót, valamint bízzunk meg 1-2 szomszédot, hogy időnként jelezzék, mi történik a lakásban. 2-3 havi kaució jó megoldás lehet a kockázatok fedezésére. Számítsunk arra is, hogy főleg a keleti irányból érkezőket egy esetleges nemfizetés és hirtelen távozás után nehéz lehet utolérni, vagy inkább lehetetlen.
A legjobb megoldás természetesen, ha valamelyik kollégának, vagy általunk már ismert személynek adjuk ki a lakást, így biztos, hogy nem fogja lelakni, és a hirtelen távozástól sem kell tartanunk.
Alapszabályok az albérletkiadásnál
Sokan jellemzően hosszabb távra, minimum 1 évre szeretik kiadni a lakásukat - azonban ha fizetőképesnek tűnő jelölt érkezik, megállapodhatunk vele rövidebb időszakban is, különösen, ha a lakás könnyen kiadható. Bútorokat ízlés szerint tegyünk be, sokan keresnek bútorozott lakást, megint mások teljesen üresre vágynak (általában ők maradnak hosszabb távra). Ha elfogadható minőségű a bútorzat, hagyjuk a lakásban, de ha régi, romos, akkor jobb, ha inkább eltüntetjük, csak a kiadási esélyeket fogja rontani.
A kauciót 1-3 hónapban lehet meghatározni, általában 3-at már kevesen vállalnak be, nem érdemes ehhez mereven ragaszkodni, lehetünk alkuképesek. Szintén nevetségessé válhatunk, ha fél vagy egy egész éves bérleti díjat szeretnénk elkérni – ne felejtsük el, hogy nem csak a mi lakásunk kiadó a piacon.
Beköltözésnél készíthetünk leltárt, ha értékesebb dolgok vannak a lakásban (lehetőleg személyes tárgyainkat vigyük el), illetve feltétlenül rögzítsük a mérőórák állásait, számos kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat. Arról hogy kinek mit kell kifizetnie, illetve mit tegyünk a problémás bérlővel a Lakásmustra következő cikkében foglalkozunk.
