Mind a New York Stock Exchange, mind a Nasdaq mutatói meredek zuhanással zárták a pénteki napot. Az ügy pikantériája, hogy tegnap volt az úgynevezett Fekete Hétfő húszéves évfordulója. Ez a nap a modernkori tőzsdei történelem legsötétebb időpontja, a Dow Jones Industrial Average ugyanis rekordot jelentő 22 százalékos napi esésére az első világháború óta sem előtte, sem később nem volt precedens.
A pénteki esésnek előzetesen túl sok jele nem volt, hiszen gyenge eredmények már az elmúlt napokban is napvilágot láttak, ám az elemzők az esés egyik magyarázataként ezzel szolgáltak. Tény, hogy (a 30-ból) az egyik Dow komponens, a Catepillar csapnivaló eredményt közölt, és a következő negyedéves kilátásai kapcsán is igen kritikus volt, hasonlóan a tegnapi nap (a blue chipeket tekintve) egyik legnagyobb veszteséhez, a 3M-hez, amely a kiadott profitwarning hatására 8,6 százalékot zuhant. Ám ezek a tények kevésbé magyarázzák például a technológia szektor összeomlását, amelynek egyik jeles reprezentánsa, a Google ismét látványos eredményjavulásról számolt be (és az árfolyama emelkedett is).
Megfordítva a dolgot persze nem az esés volt meglepő, hanem az, hogy eddig milyen szilárdan tartotta magát a piac, most pedig mindenki mindentől szabadulni próbált. Az ingatlanpiaci problémák nem új keletűek, azon immár nyár óta rágódik a piac. Számtalan jel volt, hogy ennek lehetnek kihatásai, igaz a befektetési bankok egy része megúszta a tetemes veszteséget, ám a héten jelentő kereskedelmi bankok esetében már látszódtak a negatív hatások (pl. Citigroup, BoA, vagy a tegnap jelentő Wachovia).
Érdekes kérdés a bivalyerős olaj és a harmatgyenge dollár körüli magyarázatok vizsgálata is. Miközben a 90 dolláros olaj a gazdaság számára komoly inflációs kockázatokkal jár, illetve ez a szint a gazdasági növekedést is lassíthatja, a fekete arany árának csökkenése a részvényindexekben fontos szerepet betöltő olajcégek árfolyamát ránthatja le (elég csak a világ legnyereségesebb cégeként emlegetett Exxon Mobil-ra gondolni). Tegnap pedig az olaj hordónkénti ára a 90 dolláros szint fölé kúszott, és kézzel fogható közelségbe került, a korábban elképzelhetetlen 100 dolláros árfolyam is. Sőt az elemzők egy része néhány éves távlatban már a 150 dolláros kurzust sem tartja elképzelhetetlennek.
Tőzsdezárásra ugyan New Yorkban az euró 1,4291 dollárra mérséklődött a csütörtöki 1,4297 dollárról, ám még ez is félelmetesen magas. Egy újabb kamatcsökkentés esetén a tömegpszichózissal rásegítve a keresztárfolyam az 1,45-ös szintig juthat, amely komoly arculcsapást fog jelenteni nem csak az európai társaságok számára, de a belföldi piacra termelő amerikai cégeknek is. Folytatódó tőzsdei zuhanás esetén ugyanakkor megint sarokba lenne szorítva a Fed, illetve annak elnöke Ben Bernanke, aki ugyan a szeptemberi kamatvágással rövid távon megnyugtatta a befektetőket és ismét emelkedő pályára állította a tőzsdeindexet, ám a kritikus elemzők szerint a lépéssel semmit nem oldott meg.
Érdemes mindazonáltal figyelembe venni, hogy egy trendfordulóhoz az eddigi kis korrekcióknál sokkal nagyobb hangulatváltozásra lenne szükség, hiszen az elmúlt években 10 százalékosnál nagyobb korrekció nem volt a tengerentúli piacon, és egy-egy nagyobb esés után mindig néhány napon belül előkerültek a vevők – azzal a jelszóval, hogy "most már olcsók a papírok" –, így újabb és újabb rekordok születtek a tőzsdéken.
A magyar piac számára a mostani négynapos hétvége akár még jó esélyt is jelenthet, hogy átaludjunk egy nagyobb zuhanást. Benne van ugyanis a pakliban, hogy szerdán mire nálunk kinyit a piac, addigra a nemzetközi piacokon megnyugszanak a kedélyek, és a Bux-ra nem lesz különösebb hatása az amerikai zuhanásnak. Persze az is benne van, hogy ott még jobban felspanolják magukat az eladók, és a 10 évvel ezelőtti forgatókönyvhöz hasonlóan a szerdai tőzsdenyitáskor "egyösszegben" kapunk egy oltári nagy pofont.
