A lakáspolitika alapvető problémáját Harmati László, az FHB vezérigazgató helyettese abban látta, hogy a GDP 1 százalékára jutó lakástámogatás 40 csatornán, fele ennyi intézményen keresztül forgácsolódik szét. A fejlettebb országokban a GDP 2 százalékát kitevő állami támogatás néhány területre fókuszál. Ehhez kapcsolódva fejtegette Borsi László, a Lakásvásár Média Csoport elnöke, hogy sem a lakáspolitikának, sem a lakásépítésnek nincs önálló állami szervezete.
Javaslatként merült fel, hogy az állam a lakás helyett a lakhatást támogassa, ebbe a lakbértámogatás mellé integrálni kellene a ma külön csatornán futó gázár támogatást is. Évi 5-10 milliárd forint lakbértámogatásból már be lehetne indítani a vállalkozói bérlakás építést.
Az állam szabályozási funkciója nem utolsó sorban a sarc, mondta Nagygyörgy Tibor, a Biggeorge's csoport tulajdonosa. Példaként hozta fel azt a vizsgálatot, amely utólagos jogértelmezés szerint megemeli a befektetők helyi adó alapját, mivel nem lehet levonni abból a kivitelezőknek kifizetett összeget.
A politikai elit gondolataiban nem kapcsolódik össze az a tény, hogy a lakásépítés munkahelyeket teremt (jelenleg 110 ezret) - mondta Soós János, a Budapesti Városfejlesztési Zrt. elnöke. Kitért arra is, hogy egy 10 milliós lakás vételárában 3 millió forint adót fizet a vásárló.
Az idén kiadott jelzáloghitelek kétharmada szabad felhasználású, ennek jelentős emelkedése miatt nem csökkent az új hitelek állománya - mondta Harmati László. Az ilyen hitelek negyede azonban újra csak lakás célra (felújításra, korszerűsítésre) fordítódik.
A konferencia végén az optimizmusra okot adó tényekről esett szó. Európában az elmúlt 10 évben - országonként eltérően, de - 2-3-szorosára emelkedtek a lakásárak. Ez a tendencia előbb-utóbb utoléri Magyarországot is, ahol a 4 milliós lakásállomány 20 százaléka nem alkalmas a mai igények kielégítésére. Tehát piac lenne, csak a fizetőképes keresletnek kell megteremtődni - vonták le a következtetést a résztvevők.
(MTI)
