Január végén fel kellett volna készíteni a lakosságot, a háziorvosokat, a kórházakat pontos, követhető protokollokkal, hogy mindenki tudja mi a dolga. Ehelyett mikor beütött a vírus fejetlenség volt.
Be kellett volna szerezni egy csomó védőfelszerelést, ellátni vele a kórházakat, és felkészülni arra, hogy a lakosságnak is kiosszunk egy csomót ingyenesen. Nem sikerült.
Kiépíteni a tesztelési kapacitásokat, és minden egészen kicsit is gyanús embert letesztelni. Ehelyett akit csak lehetett, elhajtottak a vérbe tesztelés nélkül. (nyilván ha Németországban 40 000 eset van , és Csehországban is 2000, akkor nálunk nem 300)
Akiről a sok teszteléssel kiderült, hogy beteg, annak az összes lehetséges kapcsolatát is letesztelni (contact tracing, lásd Korea, Szingapúr, stb.). Ugyanmár!
Határok lezárása, hogy ne importáljunk több esetet. Na, ez sem volt egy gyors, és zökkenőmentes folyamat, de nagy nehezen sikerült.
Aki külföldről jön haza: letesztelni; hogy még véletlenül se importáljunk eseteket. Ehhez képest a Nyugat-Európából hazatérők még tegnap is szépen, minden kérdés nélkül hazasétálhattak.
Amikor kiderült, hogy leáll a gazdaság, akkor egy azonnali, széleskörű fiskális csomagot bejelenteni. Mivel részben a kormányzati utasítások miatt (természetesen mindannyiunk érdekében!) áll le a gazdaság, ezért a soha nem látott sebességű összeomlást egy ennek megfelelően nagymértékű gazdasági csomaggal kell ellensúlyozni, különben hatalmas gazdasági zuhanás, és tartós növekedési kiesés lesz belőle. Ehelyett pártízmilliárdos reszelgetés zajlik, TEÁOR-számokkal, meg járulékelengedéssel, amikor a bevétel nélküli cégek három másodperc alatt küldik el a dolgozóikat, mert nem az a fő problémájuk, hogy miből fizetik a járulékot, hanem arra sincs pénzük, hogy a villanyszámlát kicsengessék. Itt minden perc számít, de átfogó megoldás még mindig nincs.
Az egyetlen szereplő, aki időben, határozottan és jól lépett föl: az MNB. Gyorsan bevezette a hitelezési moratóriumot, és a legutóbbi intézkedésekkel megteremtette a nagyarányú állami költekezés lehetőségét.
Most a kormányzati térfélen pattog a labda, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Ha nem lépnek igen gyorsan, akkor nem csak az idei mély recesszió garantált, hanem az is, hogy vállalkozások ezrei mennek csődbe, és tartósan leépülnek a hazai kapacitások, amelyek visszaépítése éveket fog igénybe venni, ami azt jelenti, hogy a következő évek fejlődése kisebb lesz, mint lehetne.
Emellett már most meg kellene kezdeni a felkészülést arra az időszakra, amit Kínában nagy szigorúsággal és következetességgel 6-8 hét alatt elértek (és ha mindent jól csinálunk mi is elérhetjük!): ha már nem nagyon lesz itthon eset (vagy csak kevés), akkor rendkívül széleskörű és gyors tesztelési kapacitást kiépíteni, amely csírájában fogja elfojtani az elkerülhetetlennek tűnő új fellángolásokat, hogy a gazdaság visszatérhessen a rendes kerékvágásba. Továbbá fel kell készülni arra, hogy az idei költségvetési hiány felrobban, de ez nem baj, sőt elkerülhetetlen szükségszerűség. A lehető leggyorsabban pénzt kell juttatni a vállalkozások zsebébe, hogy ne bocsássák el dolgozóikat, illetve a már elbocsátottakéba is.
Az akadályokat eddig elég gyengén sikerült venni, az ország érdekében remélem, hogy végül sikerül felnőni a feladathoz.
