Nyolcból hét első díj – azért ez, pestiesen szólva, nem semmi. Mi a titok?
Látni kell, hogy a nyersanyagok sokkal változatosabb eszközök, mint a hagyományosnak számító részvény-, vagy kötvénytípusú befektetések. Az árupiacokon óráról órára, vagy akár percről percre módosulhat a helyzet, adódhatnak meglepetések, vagy történhet valami új esemény. Gondoljunk csak a különböző geopolitikai játszmákra, az időjárási tényezőkre, avagy a bányákkal kapcsolatos vis maior-eseményekre. Ezeket folyamatosan figyelni kell, s ha úgy adódik, akkor gyorsan reagálni, lekereskedni a rövidebb távú mozgásokat, mindkét irányba. Mindezek következtében a klasszikus „megvesszük és tartjuk” stratégia a nyersanyagoknál nem működik.
Ritkán hallani olyan nyersanyagról, amelynek ára rövid idő alatt a sokszorosára nő, szemben például a részvényekkel, amelyeknél ez többször előfordul. Míg például a félezer amerikai részvény mozgását leképező S&P jelenlegi értéke több mint háromszor magasabb a tíz évvel korábbinál, addig a nyersanyagindexé negyven százalékkal alacsonyabb. Ezért is nagy dolog, hogy ugyanezen idő alatt az OTP Föld Kincsei Alap árfolyama megduplázódott.
S hogyan voltak képesek erre? Más szóval, miben különbözik az OTP Föld Kincsei Alap a többi hazai árupiaci alaptól?
Mindenekelőtt abban, hogy abszolút hozamszemléletben, nagyon aktívan kezelt alap. Mi fundamentális és technikai tényezők alapján döntünk arról, hogy mibe fektessünk, s nagyon gyorsan tudunk változtatni a portfolió összetételén, valamint a pozíciók irányán, ha azt tartjuk indokoltnak. A mi stratégiánk pont az olyan változékony időben tud jól működni, mint az elmúlt másfél év, amikor először a járvány berobbanását követően összeomlott a nyersanyagok iránti kereslet, utána pedig a várnál hamarabb állt helyre. Ezekkel a változásokkal a kínálat rövid távon nem tudott lépést tartani, ezért a kezdeti zuhanás után a tavalyi év második felétől megugrottak a nyersanyagárak.
Melyek azok az eszközök, amelyek nagyobb súllyal szerepelnek az alapban?
Vannak befektetéseink, amelyek szinte mindig megtalálhatók az alapban, mert fontosnak, jelentősnek tartjuk őket, illetve a szokottnál sűrűbben, akár percről percre követjük az azokkal kapcsolatos híreket és eseményeket. Ezek nem meglepő módon azok az eszközök, amelyek a nyersanyagok említésekor egyből az eszünkbe jutnak: arany, olaj és réz, vagy a gabonák közül a búza, kukorica. De persze folyamatosan elemezzük a többi nyersanyagot is, s hogy ha valamelyikben látunk rövid- vagy középtávon kedvezőnek tűnő vételi vagy eladási lehetőséget, illetve azt érzékeljük, hogy valamelyik tényezőben történt egy markáns változás, akkor abban is felveszünk pozíciót.
Ilyen speciális eszköz lehet az élelmiszeripari alapanyagok közül a kakaó és a kávé, vagy az ipari fémek közül palládium, de vannak uránium-kitermelő bányarészvényeink is. A kakaóban például nemrég építettünk ki vételi pozíciókat, mivel ennek az eszköznek az ára a leginkább lemaradó a válság óta, így arra számítunk, hogy ez a tendencia megfordulhat. Méghozzá amiatt, hogy a termény kereslete élénkülhet, miközben a két legnagyobb kitermelő, Ghána és Elefántcsontpart épp a kínálat visszafogásán fáradozik.
Már utalt arra, hogy számos nyersanyag ára többéves csúcsokat döntött meg az elmúlt hetekben. Tartós áremelkedésre és magas inflációra számíthatunk, vagy ez csak átmeneti jelenség?
A világ jegybankárai kétségtelenül azt hangoztatják, hogy az infláció csak átmenetileg ugorhat meg, s a kívánatosnak tartott 2 százalékos hosszú távú inflációs cél elérése továbbra is kétséges. Ugyanakkor a tőzsdei gyorsjelentésekből arra lehet következtetni, hogy ez a rövid távú áremelkedés a vállalatvezetők szerint igen jelentős, az alapanyagoknál például 20, 30, vagy akár 40 százalékos mértékű lehet. S akkor még nem beszéltünk a munkaerő-költségek sok szektorban várható drasztikus emelkedéséről, miközben a válság miatt kényszerűen elhalasztott fogyasztás miatt jelentős megtakarítások halmozódtak fel. Márpedig az említett tényezők mind-mind azt valószínűsítik, hogy az infláció a vártnál magasabb lesz. S lehet, hogy valóban csak átmenetileg, de ez az időszak szerintem nem hónapokig, vagy negyedévekig, hanem hosszabb ideig tarthat.
A mostani időszakra is igaz az a közgazdasági tétel, miszerint a nyersanyagok, különösen a nemesfémek tartásával védekezhetünk a pénzünk romlása ellen?
A nyersanyagok vétele, illetve tartása a mostanihoz hasonló időszakokban valóban jó ötletnek tűnik, hiszen részesedhetünk az alapanyagok drágulásából, ezzel védekezhetünk is az infláció ellen. Emellett a nemesfémek kifejezetten jól szoktak teljesíteni a vártnál magasabb pénzromlás esetén.
S a kilátások is a nyersanyagok mellett szólnak, nevezetesen, hogy 2021-22-ben fennmaradhatnak a szűk kapacitások, amely miatt tovább emelkedhetnek az árak. Hosszabb távon pedig az olyan tényezőknek, mint az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentése vagy a zöld forradalom, jelentős nyersanyag-igényük van, ami ugyancsak az árnövekedés irányába hat.
Ha már zöld forradalom, mely eszközök lehetnek ennek a nyertesei?
Mindenekelőtt az ipari fémek csoportja, azon belül is a réz, mivel az mindenhez kell. A réz keresletét nagyrészt a dekarbonizációhoz kapcsolódó igény teszi ki, ami elegendő ahhoz, hogy a következő öt évben nagyon alacsony szinten maradjanak a készletszintek. Rézre van szükség az elektromos autók meghajtásához, a töltőkhöz, az elektromos vezetékekhez, de például a kínai, indiai urbanizációs folyamat, az 5G-, 6G-hálózatok kiépítése is fokozza a keresletet. Ezzel szemben a kínálat szűkös lehet, hiszen a rézbányák kimerülőben vannak, egyre romlik a kibányászott alapanyag minősége, s nem várhatók komolyabb kapacitásbővítések sem, miközben nincs olyan fém, amely a rezet igazából helyettesíteni tudná. Rövid távon jelentős áremelkedés kellene ahhoz, hogy új piaci szereplők lássanak fantáziát rézbányák nyitásában.
De nyertes lehet az elektromos autók előállításánál használt nikkel és alumínium, a napelemekben található ezüst, valamint a hidrogéncellákba épített platina.
Feltételezem, hogy ezek már most is erősítik az alapot.
A nikkel és az alumínium kivételével igen, s tervezzük is, hogy növeljük a többi fémben meglévő pozíciónkat.
De mi lesz az olajjal? Kérdezem ezt annak kapcsán, hogy egyre nagyobb teret nyernek az energiatermelésben a megújuló energiaforrások.
Összességében leáldozóban van az olaj csillaga, a következő években azonban még a kereslet és a felhasználás növekedése várható. Paradox módon ugyanis a zöld forradalom rövid távon még meglehetősen energiaigényes, az első lépésekhez szükség van az olaj és az úgynevezett piszkosabb energiahordozók növekvő felhasználására. 2025-26 környékén tetőződhet az olajkereslet, de az azt követően várható csökkenés sem feltétlenül jelent áresést, mivel a kínálati oldal nagyon bizonytalan. Az elmúlt években elmaradtak a nagy kapacitásbővítések, főleg a nagyon költséges mélytengeri fúrások.
Ugyanakkor az, hogy az olajkorszak a végéhez érhet, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az olajvállalatoknak is befellegzett, hiszen sok tekintetben ők az éllovasai a zöldprogramoknak. Hogy mást nem mondjak, pont nekik vannak olyan kimerült olaj- vagy földgázmezőik, ahová a légkörből kivont széndioxidot be tudják pumpálni.