1998-ban nem volt kérdés. Azt megelőzően két évvel robbant ki a Tocsik-ügy, amely a rendszerváltás utáni Magyarország addigi legnagyobb visszhangot kiváltó korrupciós és politikai botrányaként vonul(t) be a történelemkönyvekbe, miután Dr. Tocsik Márta jogász sikerdíj címén 804 millió forintot kapott az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-től (ÁPV Rt.), amelynek egy része fiktív tanácsadói szerződéseken keresztül az akkori kormánypártok (MSZP és SZDSZ) pártkasszáiba vándorolt vissza. A botrány miatt Suchman Tamás privatizációs miniszternek le kellett mondania (akkor még ilyen világ volt), és az ÁPV Rt. teljes igazgatóságát leváltották. Ennél súlyosabb és akkor még magától értetődő következményként pedig a „szocik” bukták a választásokat, győzött a Fidesz vezette ellenzék – más kérdés, hogy össze kellett „bútoroznia” az addig számára ellenszenves kisgazdákkal és kereszténydemokratákkal.
A 2010-es Fidesz-győzelemhez viszont már az is kellett, hogy Gyurcsány Ferenc a 2006-os őszödi beszéd („Hazudtunk reggel, éjjel, meg este”) kavarta hatalmas belpolitikai vihar ellenére maradt a helyén.
Tudom, a ha-val kezdődő mondatoknak semmi értelmük, de azért csak képzeljük el, mi lett volna, ha a második Orbán-kormány már akkor megalakul és az ő regnálása alatt robban ki a 2008 őszi világgazdasági válság. Nem vagyok teljesen biztos, hogy az amiatt elengedhetetlenné vált megszorítások után is elnyerte volna a Fidesz-KDNP kettős a szavazók szimpátiáját 2010 tavaszán.
Úgy viszont igen, hogy a – mondhatni – piszkos munkát, a gazdaság úgy-ahogy történő helyreállítását a végül 2009-ben már tényleg félreállt Gyurcsány-kabinet helyére lépő, szigorúan egy évre szerződő szakértői kormány Bajnai Gordon vezetésével elvégezte.
Arról már a Fidesz harmadik, 2014-es választási győzelme után döntött az Orbán-kormány, hogy kivezeti a devizahiteleket. Mondjuk, ez elvárható is volt tőle, hiszen azok elharapódzását ő maga idézte elő. Még az első, 1998-2002 közötti ciklus alatt, amikor bevezette a rendkívül kedvezményes, a piacinál alacsonyabb kamatozású és szokatlanul hosszú lejáratú (maximum 35 éves) lakáshiteleket, amelyek állami támogatása aztán annyira megterhelte a központi költségvetést, hogy a 2002-ben hivatalba lépett Medgyessy-kormány kénytelen volt azokat eltörölni. Ennek kapcsán kezdték 2004-ben a bankok a forintosnál jóval olcsóbb devizahiteleket folyósítani, arra apellálva, hogy majd három év múlva bevezetjük az eurót. Ám ehelyett jött a válság. „Hála” Amerikának.
Mindenesetre az Orbán-kormánynak a devizahitelek 2014. novemberi kötelező forintosításáról hozott döntése alig két hónappal később telitalálatnak bizonyult. 2015 januárjában ugyanis a svájci jegybank teljesen váratlanul eltörölte a svájci frank euróval szembeni árfolyamküszöbét, amely hatására a forint árfolyama is beszakadt a frankkal szemben; az addigi 250-260 forint körüli árfolyamról percek alatt 300 forint fölé, esetenként rövid időre 400 forint közelébe ugrott a jegyzés. Még szerencse, hogy a devizahitelek forintosítási árfolyamát már a januári sokk előtt 256,5-ön fixálták. Kivéve a nem jelzálogalapú hitelekét (például autóhitel vagy személyi kölcsön), ezeknél erre csak a frankválság kirobbanása után került sor.
Fotó: Facebook / Orbán Viktor
Innen aztán ugrunk egy nagyot, 2022 tavaszáig. Azt nem állítom, hogy akkor a Fidesz nem hosszabbította volna meg újabb négy évvel a regnálását. Hiszen az akkori ellenzéki együttmüködési bénázása ezt nem veszélyeztette. Ám abban, hogy még a 2018-asnál is nagyobb – ahogy Orbán fogalmazott: a Holdról is látható – kétharmados sikert arattak, a szavazás előtt alig öt héttel korábban kitört orosz-ukrán háború jócskán segített. Ilyen helyzetekben ugyanis sokan pánikba szoktak esni, félni a következményektől, s mivel nem sejtik, mit tenne az ellenzék, a hatalmon lévőktől remélnek védelmet. Márpedig ezt úgy 2 ezer milliárd forintos állami pénz formájában és a mindenfajta védelem azóta napi szintűvé váló szlogenjének a sulykolásával az Orbán-kabinettől megkapták.
Most bizonyos értelemben hasonló, más értelemben viszont egészen más a helyzet. Abban tetten érhető az analógia, hogy ismét kitört egy háború, ezúttal a Közel-Keleten. S bár annak „társkirobbantója”, Donald Trump ezt is szeretné gyorsan lezárni (bár ahhoz képest, hogy az orosz-ukrán konfliktus 24 óra alatti befejezésébe is beletört a bicskája, lehetnek kétségeink), ennek nem látszik esélye. Az majd kiderül, hogy ugyanaddig elnyúlnak-e ezek a harcok, mint a szomszédunkban már több mint négy éve zajlók.
Így tehát megint van mit és kit megvédeni. Most éppen az elszabaduló energiaáraktól. Jött is a védett üzemanyagár (azért nem árstop, mert annak 2021 végi válfaja látványosan kompromittálódott) és a jövedékiadó-csökkentés. Ha a kormánynak szerencséje van – de nem nekünk, autósoknak –, akkor az újabb háború legalább még április 12-éig eltart. Az ugyanis valószínűleg az 595 és 615 forintosnál magasabban tartja a piaci benzin- és gázolajárakat.
Kérdés, ez elegendő lesz-e a Fidesznek az újabb győzelemhez. Hiszen van egy jelentős különbség 2022-höz képest: most, harminc nappal a választások előtt a közvélemény-kutatóknál egy kivételével vezet a fő ellenzéki erő. Márpedig a Tisza immár másfél éve tartó – eleinte kisebb, hónapok óta viszont már viszonylag biztos arányúnak tekinthető – vezetését az utóbbi időszak masszív hangulatjavító intézkedései sem látszanak veszélyeztetni.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
