Tovább zajló ukrajnai háború, konfliktusok a Közel-Keleten, vámháború, politikai bizonytalanság. Még követni is nehéz a napi híreket, nemhogy kiigazodni rajtuk. Ez egy portfóliómenedzser számára is biztosan kihívás – de egyben lehetőség is?
Azt látjuk, hogy a befektetőink olvassák a napi híreket, szalagcímeket, és nagyon nagy a zaj mostanában. A közösségi médián és az újságokon keresztül nagyon sok olyan információ ömlik ránk, amiből nagyon nehéz a hosszútávú trendeket kiolvasni, és ez Donald Trump megjelenésével még inkább felerősödött. Mint alapkezelők, mi igyekszünk mindig hosszabb távon gondolkodni. Ez egy nagyon nehéz feladat, de ebbe nagyon sok energiát fektetünk. Az ügyfeleinket is afelé tereljük, hogy picit lépjenek hátrébb ettől a nagy zajtól, és nézzék meg azokat a háttérfolyamatokat, amelyek alapján valóban lehet hozni egy nem egy-két hónapra, hanem 5-10 évre szóló befektetési döntést.
Az a tapasztalat, hogy amennyiben érzelmi alapon, a napi hírekre reagálva döntünk, akkor általában a rossz megoldást választjuk, de ha van egy hosszútávú stratégiánk, akkor ahhoz nagyon szépen lehet alkalmazkodni. A mostani helyzetre vonatkoztatva azt látjuk, hogy minden, az amerikai gazdaságpolitika körüli jelenlegi turbulencia, a különböző geopolitikai kockázatok ellenére azok a tartópillérek, amelyek a tőzsdei emelkedést vezették az elmúlt években, továbbra is viszonylag érintetlennek tűnnek. Az amerikai gazdaság még mindig erősnek tűnik, és hiába nagyon magas a kamatszint, az amerikai gazdaság viszonylag jól teljesít.
Fotó: K&H
Az is látszik ellenben, hogy az amerikai piac már nagyon drága. Ha olcsóbb részvénypiacokat keresünk, akkor inkább Európa, de még inkább a feltörekvő piacok jöhetnek szóba. Az idei évben tapasztalt volatilitás arra ad lehetőséget, hogy kicsit hátralépjünk ettől a nagy zajtól, és ragaszkodjunk a hosszabb távú portfóliónkhoz. Az ügyfeleink felé is ezt kommunikáltuk egész évben: ne próbáljuk meg időzíteni a piacot, ne essenek kétségbe, ha érkezik egy bejelentés és vele egy nagy visszaesés a piacon – hiszen aztán ugyanolyan gyors visszarendeződés is jött.
Mégiscsak nehéz azonban nyugodtan ülni, amikor szinte naponta lehet olyasmit olvasni szakértőktől, hogy most már tényleg jön a válság, a recesszió, aztán egy másik elemzésben pedig azt, semmi ok a pánikra. Mi az, amire valóban érdemes figyelni?
Igen, ez nem könnyű. Befektetőként arra kell figyelni, hogy mi az, ami be van árazva jelenleg az árfolyamokban, és ha azokhoz a forgatókönyvekhez képest megváltozik a befektetők többségének a gondolkodása, akkor jön nagy mozgás a piacon.
A legnagyobb kockázat egy stagflációs környezet kialakulása lehet. Vagyis, ha az infláció elkezdene globálisan növekedni, és közben egy lassuló növekedés, vagy akár recesszió alakulna ki az Egyesült Államokban. Ezért is fogadták aggódva Trump vámbejelentéseit a piacok, hiszen a nagy vámterhelés inflációt hozhat, miközben az egész gazdaságot megakaszthatja.
Arra érdemes tehát figyelni egyrészt, hogy miként teljesít az amerikai gazdaság, és onnan azért inkább pozitív meglepetések érkeznek. Másrészt az inflációs nyomást érdemes figyelni. Azt gondolom, ha a vámterhelés kezelhető szinten marad, akkor nem lesz ezzel sem probléma.
Mit jelent a kezelhető szint? Mostanra nagyjából beállni látszik, melyik országra hány százalékot vet ki az Egyesült Államok, de Trump Indiát például büntetővámokkal sújtotta, előkerült ennek a lehetősége Kínával kapcsolatban is, de az uniós kereskedelmi megállapodás sem tűnik gránitszilárdságúnak.
Továbbra is nagy a bizonytalanság ezzel kapcsolatban- Hiszen például Kínával szemben továbbra is egy átmeneti időszak van a vámokkal kapcsolatban, míg az Európai Unióval igaz, hogy megszületett egy keretmegállapodás, de a részletek kidolgozásán sok múlhat.
Nagy kérdés, hogy a globális inflációt mindez hosszútávon mennyire fogja megemelni és mennyire fogja lassítani az amerikai gazdaságot. Én azt gondolom, hogy egy 10-15 százalék körüli vámszint még elviselhető a világgazdaság szempontjából, de ha annak a jeleit kezdenénk látni, hogy jelentősen lassul az amerikai gazdaság, vagy jelentősen felfut az infláció, akkor nagyobb piaci fordulatra is számíthatnánk – a következő egy-két évben tehát erre a két dologra érdemes a legjobban figyelni.
Mi a helyzet Kínával? Ott is nehéz kiigazodni a híreken: van baj a kínai gazdasággal?
Kína egy nagyon érdekes célpont, ha befektetőként gondolkodunk. Ha az árazási szinteket nézzük, akkor az amerikai részvénypiac a várható profitokhoz képest nagyon drágának tűnik, tehát hosszú távon azért nem feltétlenül ide csoportosítanék most új pénzeket. Európa jelenleg viszonylag korrekt értékeltséggel bír, de szerintem azért még mindig vonzó lehet. Viszont a feltörekvő piacok és Kína még mindig olcsónak tűnik, tehát aki tényleg hosszú távon tud gondolkodni és vállalja a sokkal nagyobb kockázatot, nagyobb ingadozást, annak egy jó irány lehet.
Kínában komoly strukturális problémák vannak a háttérben, akár az ingatlanpiacot, akár éppen a deflációt nézzük. De jelentős élénkítő és támogató intézkedések jönnek, és én arra számítok, hogy ez még inkább fel fog pörögni. Ha a vámháborút végleg sikerül elkerülni, akkor a kínai részvénypiac továbbra is jól teljesíthet.
Mit lehet elmondani a magyar gazdaság kilátásairól?
Befektetőként, alapkezelőként mi elsősorban a hazai kötvénypiacot, kötvényhozamokat figyeljük. A jegybank valószínűleg nem fog tudni gyorsan kamatot csökkenteni, például annak érdekében, hogy a gazdaságot pörgesse a kormány, főleg a választások előtt. De az látszik, hogy azért a forintra is nagyon oda kell figyelni a jegybanknak, hogy stabilan tartsa a forint árfolyamát.
Az inflációs kockázatok azért nálunk még mindig egy picit felfelé mutatnak, és még mindig a jegybank sávján (ez a 3 százalékos céltól mindkét irányban legfeljebb 1-1 százalékpontig terjed – a szerk.) kívül van az infláció. Ha ezt lefordítjuk befektetésekre, akkor a hozamgörbének a rövid oldala, tehát a rövid kötvények, még mindig vonzóak lehetnek. Jelenleg 6,5 százalék a jegybanki alapkamat, valószínűleg év végére talán egy kisebb kamatcsökkentés beleférhet, de valahol nagy valószínűséggel még a jövő évben is valahol 5,5-6 százalék között alakul majd az irányadó kamatszint itthon.
Tehát aki rövid oldalon fektet be pénzpiaci eszközökbe, rövid kötvényekbe az még azért látható hozamokat tud termelni, és mi is azt tapasztaljuk, hogy még mindig népszerűek a rövid kötvényekbe befektető alapjaink. Aki azonban hosszabb távon tud befektetésekben gondolkodni, érdemes körülnéznie a hosszabb lejáratú kötvények piacán is, mi is nagyon sok ilyen magyar állampapírt tartunk, főleg a vegyes alapok portfólióiban.
A magyar kötvénypiac azonban elég volatilis tud lenni: ha megnő a kockázati felárunk, akkor nagyon hirtelen tudnak a hozamok ugrani. Ezért én azt gondolom, hogy talán érdemes megvárni egy picit magasabb hozamszinteket, és azokra beszállni hosszabb távon, de összességében nem tartjuk rossznak a magyar hosszú kötvényeket sem.
Beszéljünk pár szót a forintról is, hiszen ez is érdekes lehet a befektetési döntéseknél. A magas jegybanki kamatszint jelenleg stabilizálja a forintot, de hosszabb távon azért egy ennél magasabb euróárfolyammal lehet szerintem számolni. A dollárral bonyolítja a helyzetet, hogy a dollár maga is rengeteget gyengült az euróval szemben, és így a forinttal szemben is. Szerintem ez egy fontos középtávú strukturális változás kezdete lehet a dollárral kapcsolatban, és a háttérben minden bizonnyal az áll, hogy megingott a bizalom a kiszámítható amerikai gazdaságpolitikával kapcsolatban.
És tudjuk jól, hogy a befektetéseknél a bizalom mindennek az alapja, és ha picit is meginog, utána nagyon nehéz visszaépíteni. Nem gondolom, hogy egyik napról a másikra megkérdőjeleződne a dollár globális tartalékdeviza-szerepe, de egy olyan trendet látunk, amelyet az elmúlt években, évtizedekben nem.
Összességében tehát azért sok a bizonytalanság, vannak kockázatok, de lehetőségek is. Miért bízzanak abban az ügyfelek, hogy a K&H Alapkezelőnél vannak a legjobb helyen a befektetéseik?
Én a legnagyobb hozzáadott értéket alapkezelőként abban látom, hogy az ügyfeleknek egy nagyon színes, diverzifikált portfóliót tudunk adni, főleg a vegyes alapokon keresztül. Megnézzük, hogy az ügyfelek mennyi kockázatot szeretnének vállalni, és az adott kockázatviselő képességhez összerakunk egy olyan nagyon színes portfóliót, amely ahhoz az adott várható kockázathoz a lehető legnagyobb hozampotenciált tudja adni, és ezek mind-mind egyetlenegy, könnyen és gyorsan elérhető befektetési megoldásban elérhetőek.
Ezeknek a nálunk komfort befektetéseknek hívott vegyes alapoknak az a legnagyobb előnyük, hogy egy globális portfóliót adnak az ügyfélnek, tehát egy befektetési megoldással kap egy globális részvénykitettséget, globális kötvénykitettséget, globális devizakitettséget. Mindenből van a portfóliójában, és mi ezt aktívan kezeljük, vannak hosszú távon stabil eszközarányaink, amelyekhez ragaszkodunk, és ez segít abban, hogy ezeken a nagyon volatilis időszakokon is át tudjunk nézni, és ragaszkodjunk ezekhez a hosszútávú súlyokhoz. Közben viszont ezeket a hosszútávú súlyokat hetente hozzáigazítjuk a piaci folyamatokhoz.
Figyeljük, hogy most akkor több vagy kevesebb amerikai részvényt tartsunk, szektorokban is mindig változtatunk, a kötvényportfólióban a hazai vagy a nemzetközi kötvények között súlyozunk, a devizakitettséget is nagyon aktívan menedzseljük, tehát ezt mind-mind hozzátesszük a háttérben, hogy ezek a hosszútávú súlyok mindig igazodjanak a piaci folyamatokhoz.
Meg kell említenem azt is, hogy a magyar piacon egyedülálló módon a privátbanki ügyfeleknek tudunk olyan vegyes alapot is biztosítani, olyan befektetési megoldást, ahol ezeket a taktikai döntéseket – tehát hogy a hosszú távú súlyoktól éppen régiónként, szektoronként, eszközosztályonként, hogyan térjünk el – egy nagyon fejlett mesterségesintelligencia-modell hozza meg, természetesen emberi felügyelet mellett. És ezeket a döntéseket aztán implementáljuk a portfólióban.
Mik a tapasztalatok? Hogyan teljesít a mesterséges intelligencia (MI) a hagyományos módszerekkel szemben?
Eléggé elől járunk a mesterséges intelligencia alkalmazásával. Amikor négy-öt évvel ezelőtt, tehát még bőven az MI felfutása előtt behoztuk az első olyan, privátbanki ügyfeleknek elérhető eurós vegyes alapot, amelyben a döntéseket mesterséges intelligencia hozza meg, ez még Nyugat-Európában is kuriózumnak számított.
A legtöbb alapunk persze olyan, ahol a végső döntést a befektetési bizottságban dolgozó szakemberek hozzák meg, de az ő munkájukat is rengeteget segítik a mesterségesintelligencia-modellek. A befektetési folyamat során rengeteg adatot kell végignéznünk, és ezek a modellek mintázatokat keresnek, javaslatokat adnak.
Ha összehasonlítjuk a kizárólag a mesterséges intelligencia kezelte alapok teljesítményét a hagyományosakkal, akkor egyébként hosszútávon nagyjából kiegyenlítődik a teljesítmény. Vannak helyzetek, időszakok, amelyekben az egyik, és vannak olyanok, amelyekben a másik teljesít jobban.
A jövőben a két dolog egyre inkább ki fogja egészíteni egymást. A portfóliómenedzsmentben, a befektetési döntéseknél egyre nagyobb hozzáadott értéket fognak szolgáltatni az MI-modellek, de a folyamatban mindig lesz egy emberi kontroll.
Melyek a mesterségesintelligencia-modellek fő erősségei – és gyenge pontjai? És mennyire lehet belátni a kulisszák mögé – nem tart attól, hogy egy idő után egyszerűen csak követni kell a „gép” valamilyen adatokból, valamilyen módszerrel hozott döntéseit, miközben az emberek esetleg nem is értik, pontosan mi történik?
Jól látható például, hogy az MI nagyon erős bizonyos trendek felismerésében, viszont az emberi tényezőt még kevésbé tudja kezelni. Tehát például az elmúlt évek erős részvénypiaci trendjét nagyon szépen látta, és előre fel is építette ezeket a pozíciókat, de mondjuk a teljesen kiszámíthatatlan trumpi kommunikációra nem igazán tudott gyorsan reagálni.
Korábban teszteltünk egy olyan modellt is, amely a közösségi médiában megjelenő híreket, információkat elemezte, és ezek alapján próbált aztán döntést támogató inputokat adni, vagy döntéseket hozni. De azt láttuk, ott akkora a zaj és a kiszámíthatatlanság, hogy inkább csak összezavarta a modelleket. De ha óriási adathalmokból felépíthető trendek azonosításáról, és ezekre felépíthető támogató portfóliókról van szó, abban sokkal erősebb az MI.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a modellek nem a legtöbbek által már ismert és használt nagy nyelvi modellek, hanem matematikai modellek, és ezeket házon belül fejlesztjük. Anyacégünknél, a KBC-nél egy komoly matematikusokból álló csapat dolgozik e modellek fejlesztésén és finomításán.
De van egy külön csapat, amelynek tagjai pont azzal foglalkoznak, hogy ezeket a döntéseket lefordítsák és érthetővé tegyék, pontosan azért, hogy mindig lássuk, milyen modellek, milyen mögöttes adatok alapján döntenek – és ezt az ügyfeleknek is el tudjuk magyarázni.
Összességében itt is az történik, hogy az MI nem átvesz emberi munkákat, hanem átalakítja azokat. Rengeteg feladatot vesz át a mesterséges intelligencia a portfóliómenedzserektől, de ezek a munka kellemetlenebb részei: adatsorok böngészése, grafikonok készítése, modellek építése. Cserébe több idő és energia marad a kreatív döntéshozatalra, a folyamatok mélyebb megértésére.
