A rózsaszín adó, avagy a „pink tax” egy keveset vizsgált, ám komoly problémát jelentő jelenség, amely valamilyen formában szinte minden nő életére hatással van. A nevével ellentétben itt nem egy, a blokkokon konkrétan megjelenő tételről van szó, hanem arra a tendenciára utal, hogy mintaszerűen előfordul, hogy többet kell fizetni azokért az árukért és szolgáltatásokért, amelyeket kifejezetten nőknek marketingelnek – a borotváktól és a dezodoroktól a fodrászaton át egészen a ruházatig és a menstruációhoz elengedhetetlen termékekig.
Fotó: DepositPhotos.com
Még 2015-ben rendkívül sokkoló tanulmány jelent meg a témában az Egyesült Államokban, a New York-i fogyasztóvédelem jelentése szerint a kifejezetten nőknek szánt termékek – így például a rózsaszín borotvák – átlagosan 7 százalékkal drágábbak voltak, mint a férfi változatok.
Ahogy egyes olvasóink bizonyára tudják, laptársunk, a szintén a Klasszis Média által kiadott Privátbankár hónapról hónapra elkészíti a Privátbankár Diszkont Árkosár-felmérését. A decemberi felmérés összeállításakor azonban a szokásos fogyasztói kosár mellett kifejezetten a rózsaszín adó által érintett termékek árainak alakulását is szemügyre vettük a három legnagyobb hazai diszkontlánc, a Penny, a Lidl és az Aldi üzleteiben.
Karácsony előtti adatgyűjtésünkben azt tapasztaltuk, hogy a férfiaknak szánt, „hagyományos” kék, eldobható borotvák 10 darabos csomagja a diszkontokban átlagosan 490 forint volt, míg az azonos kiszerelésű, funkcionálisan ugyanazt a szerepet betöltő termékek nőkre pozícionált változata átlagosan 500 forintért volt elérhető az üzletekben – ez nagyjából 2 százalékos árkülönbséget jelentett.
Érdekesség, hogy ugyanakkor ez a differencia a borotvagélek és a dezodorok esetében már nem jelent meg – minden diszkontlánc ugyanannyiért árulta mindkét nem számára az azonos szintre eső kozmetikumokat, az árazásban nem bizonyult döntőnek, hogy kinek szánják azt.
Mi történt a drogériákban?
A két legnagyobb Magyarországon is jelenlévő drogéria, azaz a dm és a Rossmann bevezető szintű termékeit vizsgálva a 10 darabos férfi borotvák csomagjáért átlagosan 473 forintot kellett fizetni, azaz egy borotva nagyjából 47 forintba került, míg a nők esetében az átlagos egységár 90 forint volt, ráadásul a csomagolások kiszerelése is eltért.
A borotválkozáshoz használt kozmetikumok terén is érzékelhető eltérések voltak a drogériákban. Míg a borotvagélek esetében a férfi termékek nagyjából átlagosan 15 forinttal olcsóbbak voltak, addig a borotvahaboknál különösen érdekesen alakult a kép, hiszen az egyik lánc üzletében a dupla akkora kiszerelésű férfi borotvahab csupán 55 forinttal volt drágább a női változatnál – ez a literes egységárban már közel ezer forintos eltérést jelentett volna.
A különbség tehát jelentős, még úgy is, hogy a férfiak nyilvánvalóan több borotvát használnak el ugyanannyi idő alatt, és semmi sem akadályozza a nőket abban, hogy a férfiaknak szánt termékeket használják. Tapasztalataink emellett azt mutatták, hogy míg a férfi termékek csomagolása jellemzően egyszerűbb és kevésbé figyelemfelkeltő volt, és kevesebb hozzáadott hatóanyagot vagy bőrkímélő faktort reklámozott, addig a nőknek szánt termékek színesebbek voltak és a hagyományosabb „nőies” külsőt viselték.
A menstruációs szegénység, az örök démon
A legfőbb problémát azonban mégis az olyan alapvető egészségügyi termékek jelentik, amelyek megvásárlása nem opcionális döntés, hiszen ezekről nem lehet spórolásképpen lemondani, így a legrosszabb anyagi helyzetben lévők is megszenvedik a rózsaszín adó hatásait. A menstruációs szegénység hatásai messzire érnek, és átgyűrűznek az egészségre, az oktatásra és a mindennapi életben való alapvető részvételre is.
Az általunk több forrásból, köztük az Európai Bizottság és az Európai Parlament adataiból, országos szintű adótörvényekből, és adótanácsadói honlapok segítségével összeállított adatbázisból egyértelműen kiderül, hogy a probléma alapvetően nemzetközi szintű, rengeteg országban nincs olyan intézkedés, amely könnyítené a menstruációs terhek alakulását.
Mint az térképünkön is látszik, Magyarország pedig egyenesen az európai szégyenlista első helyére került, hiszen itthon a női higiéniai termékekre nincsen kedvezményes áfakulcs. Így a kontinensviszonylatban is legmagasabb 27 százalékos áfa vonatkozik a menstruációhoz elengedhetetlen eszközökre, míg például a szomszédos Ausztriában 2026 elején 0 százalékra csökkentették azt.
Vannak törekvések
A menstruációs szegénység problémája az egyébként is elképesztően férfi többségű, ráadásul 2026-ra már női miniszter nélkül maradó magyar kormány számára sokáig egyáltalán nem jelentett prioritást, az ilyen irányú áfacsökkentési törekvések rendre elakadtak. 2025 májusában ugyanakkor az egészégügyi betétek és tamponok bekerültek az árrésstop hatálya alá, így ezzel hozzájárult a kormány a hazai árak szinten tartásához. Az adókulcs csökkentéséről ugyanakkor továbbra sincs szó, pedig ez kiemelkedően fontos lenne az európai viszonylatban is feltűnő teher mérsékléséhez – amelynek ügyében ráadásul például már az egyik V4-es ország, Lengyelország is tudott lépni.
Végül fontos megemlíteni, hogy több hazai tömörülés is dolgozik a nőkre rótt teher enyhítésén. Így például rendszeresek az ilyen célú adománygyűjtések a nagyobb civil- és segélyszervezetek által, de például a #nemluxustáska civil kezdeményezés is a hátrányos helyzetű érintetteknek próbál segíteni.
