A Monetáris Tanács üléseiről kiadott rövidített jegyzőkönyvek mindig is érdekes és hasznos olvasmányaim voltak. Hiszen azokból meg lehetett tudni, hogy mi alapján döntött így vagy úgy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfőbb testülete a jegybanki alapkamatról. Ez még akkor is tartalmazott fontos információkat, ha a kamatdöntő üléseket követően annak rendje és módja – más szóval: a szokásjog – szerint mindig is voltak sajtótájékoztatók, ahol a kamatdöntés hátterét azért alapvetően megismerhettük (még ha a Matolcsy-érában sok esetben nem is az elnöktől).
Köztük például az is nyilvánosságra került, hogy egyhangúan döntött-e a Monetáris Tanács, vagy voltak-e ellentétes vélemények. Az azonban csak a rövidített jegyzőkönyvekből derült ki, hogy név szerint hogyan szavaztak a tanácstagok.
Ez az információ alapvetően Matolcsy György 2013 márciusában kezdődött regnálása előtt volt igazán érdekes. Emlékszem olyan esetre, amikor a tanácstagok egymással teljesen ellentétesen szavaztak, az egyik kamatemelésre, a másik -csökkentésre és volt, aki tartásra.
Fotó: MNB
Na, ez változott meg gyökeresen Matolcsy érkeztével. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy 2013 márciusa és 2025 márciusa között hány esetben volt eltérő vélemény. De csak a kamatváltoztatás mértékében! Az irány ugyanis mindvégig ugyanaz volt. Matolcsy első ciklusában senki nem szavazott kamatemelésre – nem is szavazhatott, lévén, hogy elnökük úgy akart bevonulni a magyar gazdaságtörténetbe, hogy kamatemelés egyszer sem fűződik a nevéhez...
A 2019 márciusától tartó második ciklusában ezt már nem tudta megtenni. A Covid által előidézett inflációs nyomás miatt 2021 júniusától elkerülhetetlen volt a kamatemelés. Akkor aztán bőven bepótoltak mindent, egy és negyed év alatt 0,9-ről 13 százalékra ment fel az irányadó ráta, hogy aztán onnan csorogjon lefelé, egészen 2024 szeptemberéig, amikor aztán viszonylag hosszabb időre, 16 hónapra beállt a 6,5 százalékos szint.
Csak idén februárban mozdult meg az irányadó ráta. Már a tavaly márciusban beiktatott új elnök, Varga Mihály vezetésével vitte le a Monetáris Tanács negyed százalékponttal, 6,25 százalékra a jegybanki alapkamatot.
Az azt követő üléseiken viszont már nem változtattak. Március végén ez még érthető is volt. Egyrészt közel egy hónappal voltunk az iráni-izraeli (amerikai) háború kitörése után, aminek hatására kilőttek az olajárak, erős inflációs nyomást helyezve alapvetően Európára. Másrészt néhány héttel voltunk a hazai országgyűlési választások előtt, s bár a Tisza Párt egyre masszívabb győzelmi esélyére a forint erősődött (ami közismerten hatásos ellenszere az inflációnak), azért biztosra a piacok még nem mertek menni.
Aztán érvényesült a papírforma, sőt az ellenzék még a vártnál is nagyobb, a rendszerváltás óta íródó hazai történelem legnagyobb arányú győzelmét aratta. Ami tovább erősítette a forintot. Ám még nem alakult meg az új kormány. Ezért, valamint a Közel-Keleten szűnni nem akaró geopolitikai feszültség miatt a Monetáris Tanács még óvatos maradt, így nem változtatott az alapkamaton.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
Az e heti ülésre viszont már úgy mentek el a tanácstagok, hogy megalakult a kormány, ismertté váltak a miniszterek elképzelései – ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a forint még tovább, négy éve nem látott csúcsra erősődött a főbb devizákkal szemben.
Emiatt hovatovább egyesek már azt vetik fel, hogy túl erős is a fizetőeszközünk, mondván, az akár ronthatja is az olyan kis nyitott gazdaság, mint amilyen a magyar potenciális húzóágazatának számító export versenyképességét. Mármint azon exportáló vállalatokét, amelyek nem kötöttek fedezeti ügyleteket a forint bizonyos szintre való erősödésének esetére – szerintem az igazán felelősen gondolkodó cégek nem követték el ezt a szarvashibát.
Summa summárum, ezúttal még több érv látszott szólni a kamatcsökkentés mellett, mint egy hónappal korábban. Varga Mihályék mégis fenntartották az óvatos megközelítést – ami az elnökre maximálisan jellemző –, miután a magas energia- és nyersanyagárakat, illetve a globálisan emelkedő hosszú hozamokat nagyobb hatásúnak ítélték meg, mint azt, hogy az erősebb forint, valamint a védett üzemanyagárak és az árréskorlátozások kivezetésének elhalasztása mérséklik az inflációt.
Ám nem mindegyik tanácstag osztotta e véleményt. Varga közlése szerint a kamattartás mellett volt egy kamatcsökkentő forgatókönyv is. Azt, hogy ez utóbbit egy vagy több tag képviselte a 11 fős Monetáris Tanácsban, csak június 10-én, szerdán tudhatjuk meg, akkor teszik közzé a rövidített jegyzőkönyvet.
Mindenesetre a tényt már rögzíthetjük: a tavaly márciustól tartó új elnökség alatt először került sor ellenvéleményre. Talán egyes tanácstagokat is megihletett az országos hangulat, az, hogy már lehet vitatkozni, érvelni, és nem ciki, ha kifelé nem teljesen egységes az álláspont?
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
