Mi a közös a Budapest által megpályázott olimpiában és a NOlimpia-kampányban? Elsőre furcsának tűnhet a kérdés, hiszen utóbbi éppen az előbbi ellenében jött létre, de a válasz nagyon egyszerű.
Mindkettőtől három hónap híján tíz évre vagyunk.
Budapest – és az ország – vezetésének ugyanannyi ideje van felkészülni a világ legösszetettebb sporteseményének rendezésére, mint amennyi az ellene irányuló aláírásgyűjtés óta eltelt. Nem volt ez olyan rég: akkoriban adták a budapesti vizes világbajnokság szervezői a Water Willy (vízifütyi) nevet az egyik kabalafigurának, az érdeklődők pedig a rendezvény helyett valami egészen másról kaphattak információt a keresési találatok között.
Tíz éve még Csepelen laktam, ahol különösen forró téma volt az olimpia a minden évben három évvel későbbre beígért Diákváros építése miatt. Annyira nem voltam fiatal és idealista, hogy elhiggyem, a projekt építése tíz éven belül elkezdődik, de arról nap mint nap ábrándoztam, hogy addigra talán lecserélik a muzeális HÉV-szerelvényeket. Lehetségesnek tartottam, hogy elkezdődik egy új metróvonal vagy a Galvani híd építése, ami összekötné a szigetet Budával.
A Medián felmérése szerint a magyarok most azt tartják lehetségesnek, hogy Budapest újabb tíz év múlva otthont adjon az olimpiának. Az esemény iránti lelkesedés érthető: az ötlet Orbán Viktor álma helyett közös nemzeti sikerként keretezve számomra is könnyebben fogyasztható. A legtöbben már Water Willyt is elfelejtették (Bol-Dogra emlékszik még valaki?), a korszellemet ma egészen más határozza meg.
Például az, hogy a Főpolgármesteri Hivatal rendszeresen közli, Budapest csődközeli helyzetben van, és a katasztrófát legutóbb 120 milliárd forintos állami segítséggel sikerült elkerülni. Vagy az, hogy a főváros nem tud mit kezdeni néhány ezer palackgyűjtögetővel – de örömmel vállalkozna 15 ezer sportoló és több százezer látogató egyidejű fogadására.
Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) hamarosan öt városra szűkülő listájára Budapest is bejut, akkor a szervezet tagjai a magyar fővárosba látogatnak 2028-ban. Egyetértek azzal az iránnyal – ami már Párizs kiválasztásánál is látszott – , hogy a lehető legkevesebb új létesítmény épüljön, és a már meglévő infrastruktúrát használjuk az olimpiához, de Budapest erre az eseményre közel sincs felkészülve.
Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter világossá tette, hogy ebben a kormányzati ciklusban egyáltalán nem tudnak költeni az olimpiára. Karácsony Gergely főpolgármester ezt tudomásul vette, sőt, stadionstopot hirdetett. A szó hangzatos, de az olimpia szempontjából fennáll egy probléma, amire az elmúlt tizenhat évben szinte senki nem gondolt:
túl kicsik a stadionjaink.
Az olimpiai atlétikai stadionokban jellemzően 60-80 ezer ember fér el, a 67 ezer fős Puskás Arénában viszont nincs atlétikai pálya. Az atlétikai stadionunk mindössze 15 ezer embert képes befogadni, amit a világbajnokság idejére átmeneti lelátókkal bővítettek 36 ezerre. Hiába tervezik bevonni a vidéki helyszíneket, a debreceni Nagyerdei Stadion és a Diósgyőr miskolci stadionja is túl kicsi olimpiai labdarúgó-mérkőzésekhez. Emiatt már az előzetes tervekben is a bécsi Ernst Happel Stadion részvételére számítanak a szervezők, sőt még Pozsonyba vagy Dunaszerdahelyre is kiszerveznék a focimeccseket.
Fotó: MTI / KKBK
Hasonló a vizes sportok és a néhány ezer főre tervezett Duna Aréna esete. Nem biztos, hogy a NOB számára csalogató tényező a jövő nyáron esedékes vizes világbajnokság, amelyet nagyrészt az MVM Dome-ban felállított pop-up medencében tartanak majd. A Duna Aréna befogadóképessége ugyanis töredéke a Népliget melletti csarnokénak. Kérdés az is, hogy ha már a Kékszalag vitorlásverseny útvonalát is újra kellett tervezni, akkor az olimpiai futamokra megfelelő lesz-e a Balaton vízállása.
A Bajnokok Ligája-döntőt csodával határos módon fennakadás nélkül menedzselő budapesti repülőtér kapacitása sem elegendő ekkora tömeg fogadására. Ugyan az előző kormány ígérete szerint a repülőtéri vasút elkészülhet az olimpiáig, legalább még egy terminált meg kellene nyitni ahhoz, hogy az érkezők és a távozók elférjenek. Az eddig megjelent tervekben ezért szerepel a pozsonyi és a bécsi repülőtér „részleges” bevonása, illetve néhány sportág versenyszámait is a szomszédos országokba szerveznék ki.
Az érkezőket még el lehet osztani két másik főváros bevonásával, a szálláshelyeket viszont célszerű lenne Budapestre összpontosítani. Egy olimpia résztvevői és nézői több tízezer szálláshelyet igényelnek, jelenleg viszont az egész országban alig 60 ezer szállodai szoba található.
A szálláshely-kapacitás mennyiségi és minőségi fejlesztése még a hajléktalan-ellátásban sem sikerül,
nemhogy magasabb szinten, az országban 46 ezer kollégiumi férőhely jut 329 ezer egyetemi hallgatóra. A mínuszos dunai vízállás és a következő évtized várható klímaváltozása mellett szállodahajókkal tervezni pedig kockázatos lenne, erre a kérdésre tehát egyelőre nincs megfelelő megoldás.
Mielőtt olimpiát rendeznénk Budapesten, nem ártana az alapvető közszolgáltatásokat legalább az itt élők számára fejleszteni, például az egészségügyet, a rendvédelmet vagy a tömegközlekedést. A magyar kórházak műtőibe heteken keresztül gond nélkül be tudott jutni egy 18 éves srác, még injekciókat is beadhatott a betegeknek anélkül, hogy ez bárkinek feltűnt volna. A rendőrhiány mindenki számára egyértelmű, aki végigsétál a tervezett olimpiai helyszíneken, például a Puskás Aréna környékén vagy a Népligetben. A terrorelhárítás nagyobb rendezvényeken pedig annyira hatékony, hogy
a márciusi CPAC-konferenciára egy félőrült egyszerűen bemászott,
és csak akkor kapták el a rendezvény közepén, amikor kiposztolt egy videót a közösségi oldalára. A Budapest-Belgrád vasútvonalon továbbra sem lehet utazni, és a magyar szakaszon később is lassabban fognak közlekedni a vonatok, mint a határ szerbiai oldalán.
Ha Budapestet beválasztja a NOB az öt ígéretes város közé, a jövő év második felében népszavazás jöhet az olimpia rendezéséről. Tíz éve még hittem abban, hogy egy ekkora rendezvény kikényszeríthet régóta halogatott beruházásokat, vagy legalább esély nyílik arra, hogy végre ne a kattogó, csattogó, döcögő HÉV-ekkel járjak dolgozni. A lelkem mélyén ma is jó érzéssel tölt el egy budapesti olimpia, de az elmúlt tíz évből kiindulva ez a város egyértelműen nem áll készen egy ekkora esemény megszervezésére.
Ha mégis a magyar főváros nyeri el a rendezés jogát, és állványokat, ütvefúrókat, légkalapácsokat kell kerülgetnem a Népligetnél vagy Óbudán, nem fogok panaszkodni. Szurkolni fogok, mert ekkor lenne szükség igazán a szurkolásra. Meg a kabalaállat kiválasztásánál.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
