A nyitottaktak.hu weboldalon ezentúl bárki böngészheti azokat a dokumentumokat, amelyeket a Tisza-kormány nyilvánossá tett annak érdekében, hogy fény derülhessen az egykori állampárti rendszer visszásságaira.
„Ma csak az első fontos lépést tesszük meg, legalább február 25-ig folytatódik a munka, ma csak nevek lesznek kereshetőek, ezután felkerülnek a beszervezési dossziék, majd a mágnesszalagokról újonnan kimentett adatok” – mondta Magyar Péter kormányfő szerdán a Nemzeti Levéltárban tartott sajtótájékozatóján.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának vezetője, Cseh Gergő Bendegúz szerint körülbelül 5 kilométernyi iratot őriznek, ennek jelentős részét ebben az alagsorban. Bemutatta, hol tartják az úgynevezett hatos kartonokat, majd elő is vett egyet.
Ezek az adatlapok a beszervezés általános körülményeit rögzítik röviden. Az, hogy valakiről van ilyen karton, még nem jelenti azt, hogy ténylegesen be is szervezték – hangsúlyozta a kormányfő és a levéltári vezető.
Magyar Péter kiemelte, hogy a munkadossziét, amelyek főképp a megfigyelt célszemélyekről szólnak, nem hozzák nyilvánosságra.
Ezután a B-naplókat mutatták be, amelyek a hírszerzők útját összegzik, például, hogy mikor szervezték be őket, mikor szűnt meg a tevékenységük, és milyen okból.
Fotó: MTI
Nem hazánk az első ország, ahol mindez megtörténik – ám a helyi sajátosságok miatt minden országban más-más a nyilvánosságra hozatal folyamata.
Ahol épp zárni készülnek
Sőt, míg nálunk itt a nyitás, addig Bulgáriában az állam épp bezárni készül a saját átvilágítási archívumát. 2001-ben, 11 évvel a kommunista rendszer bukása után hozták nyilvánosságra a volt titkos ügynökök névsorát, de azokét nem, akik továbbra is szolgálatban álltak, hacsak nem vettek részt „erőszakos, elnyomó cselekedetekben”. Azoknak a neve sem került ki, akiknek a megnevezése „fenyegette volna az ország biztonságát, mások életét, szabadságát.” 2002-ben aztán korlátozták a hozzáférést a volt ügynökök irataihoz, 2004-ben pedig az akkori államfő elutasította az akták újbóli megnyitását indítványozó felvetést.
Most pedig a bolgár kormány a 2026-os költségvetési terv részeként kezdeményezte az úgynevezett Dosszié Bizottság (Dossier Commission / Comdos) megszüntetését. Az intézkedés komoly visszhangot váltott ki, mivel a Dosszié Bizottság az elmúlt közel két évtizedben kulcsszerepet játszott a közélet tisztaságának ellenőrzésében, rendszeresen közzétéve a parlamenti képviselők, diplomaták, egyházi vezetők és médiaszemélyiségek ügynökmúltját.
A felháborodás azért is nagy, mert nemzetközi hírszerzési jelentések szerint a jelenlegi orosz hírszerzés továbbra is rendkívül aktív Bulgáriában, és „bérkémeket” alkalmaz.
Akik húsz év előnyben vannak
Csehország (akkor még Csehszlovákia) a térség egyik legszigorúbb és legradikálisabb átvilágítási és nyilvánossági programját hajtotta végre 2002-ben, 12 évvel a rendszerváltás után, amikor a cseh parlament elfogadta a volt kommunista állambiztonsági hivatal (StB) levéltárainak teljes megnyitásáról szóló törvényt. Tehát a cseheknél az a folyamat, ami nálunk ma veszi kezdetét, már húsz éve lezajlott. Azóta bárki, beleértve a külföldi állampolgárokat is, szabadon megismerkedhet azokkal a dokumentumokkal, amelyeket a volt állambiztonsági hivatal vezetett az ország lakosságának egy részéről, valamint a volt állambiztonságiak és az állambiztonsági szolgálattal együttműködő személyek névjegyzékével.
Továbbra is titkosítva maradtak azonban azok az anyagok, amelyek a nemzetbiztonság szempontjából ma is fontosak, illetve amelyek nyilvánosságra hozatala életeket veszélyeztethetne.
2003 márciusában nyilvánosan hozzáférhető lett az egykori StB ügynöklistája is. Az addig bizalmasként kezelt adatokat a cseh belügyminisztérium internetes honlapján, illetve nyomtatott formában is közzétette.
Van, ahol a mai napig ambivalens a folyamat
Lengyelországban az ügynökakták és a múltfeltárás (az úgynevezett lusztráció) kezelése radikálisabb és nyitottabb, mint eddig volt Magyarországon, ugyanakkor a folyamat a mai napig politikai csatározások kereszttüzében áll. Bár a teljes körű elszámoltatás ott sem volt zökkenőmentes, a lengyel modell messze földön híres a szigoráról. A rendszerváltáskor hatalmas iratmennyiség semmisült meg, ezért 1991-ben a parlament úgy döntött, hogy tilos iratokat megsemmisíteni.
Lengyelországban a kommunista titkosszolgálati iratokat nem zárt állambiztonsági levéltárakban őrzik, hanem az 1998-ban alapított Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) kezelésében vannak. Az érintettek (a megfigyeltek) 2001 szeptembere óta nézhetik meg a róluk keletkezett iratokat.
Ám annak ellenére, hogy a kutatók, az áldozatok és hozzátartozóik viszonylag könnyen hozzáférhetnek az iratokhoz, a teljes körű, válogatás nélküli „nyilvánossá tétel” (az összes akta internetre feltöltése) a mai napig nem történt meg, mivel sokan tartanak a hamis vagy manipulatív beszervezési aktákkal kapcsolatos visszaélésektől.
Elmaradt a földindulás
Lettország a posztszocialista országok közül az egyik leggyökeresebb és legradikálisabb megoldást választotta: a lett kormány korlátozás nélkül nyilvánossá tette, majd az internetre is feltöltötte a volt szovjet állambiztonság (KGB) náluk maradt ügynöklistáit.
A parlament 2004 májusában módosította a korábbi állambiztonsági iratokat kezelő törvényt, és szabad hozzáférést biztosított a volt szovjet állambiztonsági szolgálat archív anyagaihoz. Azonban Vaira Vike-Freiberga lett államfő nem írta alá a törvénymódosítást. A lett parlament végül megtörte a jeget, és elfogadta a törvényt, amelynek értelmében 2018. december 20-án elindult a Lett Nemzeti Levéltár hivatalos online adatbázisa.
A listák publikálása után kiderült, hogy számos ismert lett politikus, művész, akadémikus és egyházi vezető is szerepelt a nyilvántartásban.
Bár sokan politikai földindulást vártak, a robbanás elmaradt: a társadalom inkább csendes szomorúsággal és beletörődéssel fogadta a múlt feltárását, tudomásul véve, hogy a diktatúra szinte a teljes mindennapi életet átszőtte.
Az egyik legbonyulultabb rendszer előnyei és hátrányai
Németországban az egykori keletnémet állambiztonság (Stasi) ügynökaktáinak kezelése és kutathatósága a mai napig a legnyíltabb és legszisztematikusabb egész Kelet-Közép-Európában. A német modell egyik legfontosabb sarokköve, hogy a megfigyelt személyek megismerhetik a róluk jelentő ügynökök valódi kilétét, és mindenkinek joga van megtudni, hogy szerepelt-e a Stasi feljegyzésekben.
Az országban már a kilencvenes évek eleje óta törvény biztosítja a széles körű hozzáférést. A törvényhozás alsóháza, a Bundestag 1991-ben hozott törvényt a kelet-német Állambiztonsági Minisztérium, a Stasi körülbelül 6 millió személyi dossziéjának kezeléséről.
A rendszerváltás után alapított, független Stasi-akták Hivatala (BStU) – amelyet a köznyelvben sokáig csak Gauck-hivatalnak neveztek az első vezetője, Joachim Gauck után – 30 évnyi működés után, 2021 júniusában hivatalosan megszűnt. Az elképesztő mennyiségű, mintegy 111 kilométernyi iratanyag nem lett titkosítva, hanem bekerült a Német Szövetségi Levéltár (Bundesarchiv) szervezetébe. A digitalizálás, az állagmegóvás és a feldolgozás azóta is folyamatosan zajlik a szövetségi levéltár égisze alatt.
Az érintettek (és indokolt esetben az elhunytak közvetlen hozzátartozói) ingyenesen kérhetik a dossziék másolatát vagy a levéltári betekintést. A kérelmek feldolgozása a mai napig aktív: németek ezrei nyújtanak be kérelmet évente még most, évtizedekkel a fal leomlása után is. A hivatalos adatok szerint a kilencvenes évek óta már jóval több mint 2 millió ember élt a betekintés jogával.
A Securitate nyomában
Romániában a volt kommunista titkosszolgálat, a hírhedt Securitate ügynökaktáinak kezelése és kutathatósága rendkívül előrehaladott, intézményesített, de a mai napig politikai vitákkal és hiányosságokkal terhelt folyamat.
A térség más országaihoz (például Magyarországhoz) képest Románia hatalmas mennyiségű iratanyagot adott át civil kutatásra, ám a hálózat gazdasági és politikai átmentése miatt a folyamat évtizedes késéssel indult be igazán. A folyamat kulcsszereplője a Securitate Irattárait Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS), amelyet 1999-ben hoztak létre. A CNSAS-hoz az évek során több mint 2,5 millió iratcsomó (több kilométernyi dokumentum) került megőrzésre és kutatásra.
Bár a rendszerváltás utáni első évtizedben a titkosszolgálatok (különösen a SRI) visszatartották az iratokat, 2005-ben Traian Băsescu akkori elnök rendeletére a hadsereg és a hírszerzés kénytelen volt a dokumentumok döntő többségét átadni a tanácsnak.
Nagy hiányossága a román ügynökaktáknak, hogy a mai napig léteznek olyan iratok, amelyeket a jelenlegi román titkosszolgálatok (SRI, SIE) „nemzetbiztonsági kockázatra” hivatkozva visszatartanak vagy zároltak. Illetve az 1989-es forradalom napjaiban, illetve az azt követő zavaros időszakban rengeteg aktát szándékosan megsemmisítettek, elégettek vagy magánkézbe kimentettek (zsarolási potenciálként használva azokat a politikai-gazdasági életben).
Szakértők szerint a teljes morális katarzis elmaradt, mivel a hálózat gazdasági és informális befolyását a rendszerváltás utáni évtizedekben nem lehetett érdemben megtörni.
Akik még nálunk is jobban le vannak maradva
Szerbiában a mai napig nem nyitották meg rendszerszinten a titkosszolgálati ügynökaktákat, és nem történt meg a kommunista, illetve a Milošević-korszak állambiztonsági múltjának teljes körű, transzparens feltárása.
A téma azonban a legutóbbi hetek drámai politikai változásai miatt (az október végi parlamenti választásokon Aleksandar Vucic volt szerb elnök pártja megbukott – a szerk.) hirtelen az események középpontjába került. Mivel a hatalomváltás folyamatban van, október végén és november elején riasztó hírek láttak napvilágot arról, hogy az állami intézményekben, a nyugdíjbiztosítónál, sőt a szerb titkosszolgálat (BIA) szabadkai irodájában is megkezdődött a dokumentumok és akták tömeges megsemmisítése, illetve elszállítása zsákokban.
Ilija Srdanović, a választásokon győztes Egyetemista Lista vezetője nyilvánosan figyelmeztetett, hogy a bizonyítékok elégetése bűncselekmény, és a felelősöket elszámoltatják. Az iratok esetleges fizikai elpusztítása komoly akadályt gördíthet a jövőbeli, szisztematikus ügynökakta-kutatások elé.
