A tatabányai Bridgestone új üzemének múlt heti alapkőletételi ünnepségén Orbán Viktor miniszterelnök annak a reményének adott hangot, hogy Magyarország az első helyre kerülhet azon a listán, amely az ipar arányát mutatja a GDP-hez viszonyítva.
Az MTI tudósítása szerint Orbán azt mondta, hogy jelenleg a 2., illetve 3. helyen vagyunk Csehország és Németország mögött. Az Eurostat adatainak segítségével megvizsgáltuk, mekkora a hátrányunk, mennyit kellene ledolgozni ahhoz, hogy a lista élére jussunk.
Szlovákiáról és Romániáról elfeledkezett a kormányfő
Ha az ipar hozzáadott értékének arányát a folyó áras GDP-re vetítjük, akkor Románia és Csehország toronymagasan vezet az Európai Unióban a maguk 28-28 százalékával. Utánunk Szlovákia és Németország következik, Magyarország pedig csak az ötödik szűk 23 százalékkal. Mivel az ipari adatok a bányászat, illetve energiaellátás teljesítményét is magában foglalják, ezekben pedig hazánk nem túl erős, elkészítettük a listát csak a feldolgozóiparra is.
Itt valóban Csehország az első 22,1 százalékkal és Németország is közvetlenül előttünk van, de közéjük beékelődött Szlovákia. Így hazánk a harmadik, de úgy, hogy Romániára és Bulgáriára nem közölt adatot az Eurostat. Pedig 2011-ben, ha minimális különbséggel is (0,04 százalékpont), de a román érték volt a legmagasabb az EU-ban.
Valószínűleg erre a rangsorra (a táblázatban középen) gondolhatott Orbán, hiszen itt tényleg nem jelentős a lemaradásunk, a magyar 19,4 százalékos érték szűk 3 százalékpontra van a csehekétől (és nagy valószínűség szerint a romántól is).
Így is előre lehet törni, pedig ez nem jó
Függetlenül attól, hogy most jelenleg harmadikok, vagy negyedikek vagyunk a feldolgozóipari listán, az igazán érdekes, hogy 2005-ben mindössze a hetedikek voltunk, és a listát akkor is vezető Csehországtól még 3,5 százalékponttal voltunk lemaradva. Az ugrást úgy értük el, hogy szintén az Eurostat adatai szerint 2005-ös bázison mindössze 6 százalékkal nőtt a feldolgozóiparunk teljesítménye, miközben a szlovák 70, a cseh 44, a német 11 százalékkal. (Romániára nincs adat még 2012-re, 2011-ben ott 17 százalékon állt a mutató.)
A látszatra ellentmondásos adat egy okra vezethető vissza: Magyarországon a feldolgozóiparon kívül a többi ágazat összességében leépült. Így a feldolgozóipar GDP-arányos növekedése nem a feldolgozóipar szárnyalásának, hanem a GDP visszaesésének a következménye.
A kilátások tényleg nem rosszak
Bár remélhetőleg a GDP az első negyedéves megugrását követően továbbra is pozitív tartományban marad, a feldolgozóipari listán valószínűleg nem csúszunk vissza. Ahogy a miniszterelnök a tegnapi Audi gyáravatáson is elmondta, Magyarország az újraiparosítás éveit éli.
És valóban, az utóbbi időben számos feldolgozóipari beruházást jelentettek be és a kormány "hímestojásként" vigyáz arra, hogy kapcsolata a termelőcégekkel kiegyensúlyozott legyen. Bár a termelő vállalatokra a különadók kivetése időszakában is kiemelten ügyelt a kormányzat, a cégekkel kötött stratégiai partnerség talán meghozza (meghozta?) az eredményeket.
A Magyarországra történő beruházásokat ugyanis azon túl, hogy az európai kereslet visszaesése eleve korlátozza, alapvetően a bizalmatlanság akadályozza. A különadók, a folyamatosan változó szabályozási környezet (ami néha visszamenőleges hatállyal, vagy egyik napról a másikra történt, lásd a játékgépek őszi betiltását) ugyanis alapvetően erodálta az üzleti bizalmat.
Pedig összességében tényleg olyan környezet alakított ki a kormányzat, ami a termelő vállalatok számára jónak tekinthető. A munkaadók számára kedvezően módosult a munka törvénykönyve, és európai összehasonlításban az egyik legolcsóbb a magyar munkaerő. Ez a fenti táblázatunk harmadik oszlopában vissza is köszön, hiszen a feldolgozóipar teljes hozzáadott értékéből 49 százalékot visz el a munkavállalók teljes kompenzációja, ami az ötödik legalacsonyabb érték. (Igaz, bolgár, lengyel és román adat nem áll rendelkezésre 2012-re.)
Görög alkalmazkodás
Bár a cikk témájához nem igazán kapcsolódik, nem tudunk elmenni a görög adat mellett, amely nagyon jól mutatja, hogy a válság milyen mértékű átalakítást képes kikényszeríteni. Ugyan Görögország feldolgozóipara az egyik legalacsonyabb, az ahhoz viszonyított bérköltség már csak 37,2 százalék, miközben 2005-ben még 48 volt. Ráadásul ez a brutális alkalmazkodás úgy következett be, hogy Görögország eurózóna tagsága miatt nem tudta valutájának leértékelésével versenyképességét fokozni.
szp
mfor.hu
