Miután az USA és Izrael légicsapásokkal nagyon súlyos károkat okozott Iránnak, az ottani vezetés mindent egy lapra tett fel, amikor a szomszédos országokat is támadni kezdte. Ráadásul az Öböl-menti országok számára létfontosságú tengeri útvonalon is sikeresen akadályozzák az olaj és cseppfolyós földgáz (LNG) szállítását. Igaz, a Hormuzi-szoros lezárására a térség két legfontosabb olajhatalma gyorsan reagált. Felpörgették ugyanis a szállítást két alternatív olajvezetéken, amelyeket az elmúlt időszakban bővítettek, ám nem eléggé ahhoz, hogy az iráni támadások hatásait teljesen kiküszöböljék. A két vezeték egyike Szaúd-Arábiában fut, és ennek révén Rijad továbbra is fenn tudja tartani a piaci dominanciáját, a másikon pedig az Egyesült Arab Emírségekből biztosítja a zökkenőmentes olajszállítást.
A Szaúd-Arábiában lévő kelet-nyugati olajvezeték-hálózata, a Petroline egy nagyjából 1200 kilométeres rendszer, amely az olajban gazdag királyság keleti partján fekvő Abqaik városát a Vörös-tengeren található Yanbu kikötőjével köti össze. A kelet-nyugati csővezetéknek a becslések szerint napi 7-8 millió hordó a kapacitása a közelmúltbeli bővítéseket követően, és a szaúdi olajóriás, az Aramco a napokban azt nyilatkozta, hogy a hálózat hamarosan eléri a teljes kapacitását.
Ez két okból is nagyon jó hír. Egyrészt, mert legalább részben pótolja a Hormuzi-szoros lezárása miatt kieső napi 20 millió hordó olaj egy részét. Másrészt a közel-keleti országokban az olajtárolók telítettsége kritikus szintet ért el 2026 márciusára, ami közvetlen fenyegetést jelent, mivel így nem lehet a termelést fenntartani. Nagyon nehéz rugalmasan visszafogni a termelést (illetve szakértők szerint ebben csak kis mozgástér van), ha pedig elkezdenek lefojtani kutakat, azok később lassabban és pluszköltséggel indíthatók újra. Tehát a régióban található országok számára is létkérdés, hogy minél előbb és minél nagyobb mennyiséget tudjanak elszállítani. Az elmúlt két hétben tucatnyi tankert ért támadás, miközben viszonylag kevés hajó jutott át a szoroson, így egy-egy ilyen hír rendre az árak csökkenését váltja ki, ahogy azt hétfőn is láthattuk. Alternatívaként ugyan felmerülhet, hogy a kikötőkben veszteglő tartályhajókat raktározásra használják, de tekintve az iráni támadásokat, ennek fokozott kockázata van.
A második kisebb csővezeték az Egyesült Arab Emírségek Abu Dhabi nyersolajvezeték (ADCOP), amelyet Habshan-Fujairah olajvezetéknek is neveznek. A Habshan szárazföldi olajlétesítményeitől Fujairahig körülbelül 400 kilométer hosszú csővezeték becslések szerint napi 1,5-1,8 millió hordót olajat tud továbbítani.
Az kulcsfontosságú, hogy az Öböl-menti infrastruktúra mindkét alternatív eleme megkerüli a Hormuzi-szorost, amit az Egyesült Államok és Izrael támadásaira reagálva Irán válaszul próbál elzárni. Teherán tengeri aknákat is elkezdett telepíteni. Ezt a hírek szerint eddig az amerikai haditengerészet sikeresen megakadályozta, ám az irániak azt mégis elérték, hogy a keskeny tengeri folyosón áthaladni próbáló hajókat sikeresen támadták, emiatt a korábban szállított mennyiségnek alig a tizedét hajózzák itt át.
Az elemzők szerint a kelet-nyugati csővezeték és az ADCOP együttesen segíthet – legalább részben – ellensúlyozni a kieső olajmennyiséget, a másik oldalon viszont a vezetékek hossza miatt komoly kockázati kihívás lesz ezek megvédése. Már csak azért is, mert számos olaj- és gázipari létesítmény vált az iráni támadások célpontjává, így például az Abu Dhabi állami olajóriás bezárta az ország legnagyobb finomítóját. De hétfőn támadás érte az olajvezeték az ADCOP tengerparti végállomását, Fujairahot is, ahol a beszámolók szerint az olajdepóben tűz ütött ki.
Hasonló következménnyel járt a fent említett óriási finomító elleni támadás is, ott komolyabb tűz keletkezett, így a károk kijavítása hosszabb időt vehet igénybe. Pedig önmagában a Ruwais finomító napi szinten közel 1 millió hordó olajat dolgozott fel korábban, ami a globális üzemanyagellátás szemponjából is „látható mennyiség”.
A finomítók leállása és korlátozott működése miatt a szakértők azt prognosztizálják, hogy hamarosan kénytelenek lehetnek módosítani a működésüket, egyrészt kisebb kapacitással fog üzemelni számos komplexum, másrészt a termelést kizárólag a belföldi piacokra irányítják, ami a feldolgozott termékeknél (így például az üzemanyagoknál) okozhat további áremelkedést a világpiacon.
Az Egyesült Arab Emírségek Abu Dhabi nyersolajvezetéke (ADCOP) tehát elvileg ugyan lehetővé teszi, hogy a kitermelt nyersolaj egy részét a Hormuzi-szorost megkerülve szállítsák, ám ahogy ez a friss történésekből is kiderül, mindez komoly kockázatokkal jár. Emellett érdemes azt is figyelembe venni, hogy az olajat ugyan lehet ilyen módon szállítani, de a finomított termékeket át kellene hajózni a támadások alatt álló tengeri szakaszon, amelyre a következő néhány hétben szinte biztosan nem kerül sor.
Mivel jár mindez az energiapiacon?
Az olajárak egyrészt nagy mértékben megemelkedtek az iráni háború kirobbanása óta, másrészt megnőtt a volatilitás, vagyis jelentős kilengéseket látunk egyik napról a másikra is. A Brent nyersolaj ára a közelmúltban 120 dollárig futott fel, mielőtt visszaesett volna 90 dollár körülre, majd onnan ismét emelkedett, és hétfőn délelőtt 105 dollár körül is járt a tőzsdei jegyzése.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
A szakértők szerint a legnagyobb probléma, hogy minél inkább elhúzódik a konfliktus, annál nagyobb az esélye annak, hogy a telített tárolók miatt csökkenteni kell a termelést. Ez pedig azzal jár, hogy a háború lezárását követően csak lassabban, több hónap alatt állhat be egy alacsonyabb egyensúlyi ár. Ez pedig fájdalmas lehet azoknak az országoknak, ahol az ellátást döntően importból fedezik.
Mire érdemes itthon készülni?
Magyarország, mint nettó energiaimportőr, különösen érzékenyen reagálhat az ilyen típusú külső sokkokra. Már csak azért is, mert nemcsak az olaj ára ugrott meg, de a földgáz is jelentősen drágult a konfliktus kirobbanása után.
Az átlagemberek számára az inflációs hatás lehet a leginkább szembetűnő. A magasabb világpiaci árak szinte azonnal megjelentek a hazai üzemanyagárakban, igaz, a gyorsan bevezetett árstop a közvetlen hatást elkendőzi. Ugyanakkor a növekvő szállítási költségek előbb-utóbb beépülnek az élelmiszerek és fogyasztási cikkek árába. Nem véletlenül jelezte számos szakértő a legutóbbi, kellemes meglepetést hozó inflációs adatot követően, hogy ennél idén már csak magasabb értékeket látunk majd.
A növekvő infláció csökkenti a lakosság vásárlóerejét, így várhatóan az előzetesen vártnál kisebb lehet a fogyasztás bővülése a következő hónapokban, ami a gyengébb GDP-növekedésben is testet ölthet.
A növekvő energiaárak azzal is járnak, hogy romlik az úgynevezett cserearány, vagyis Magyarországnak több devizát (eurót és dollárt) kellene kiadnia ugyanannyi energiáért. Ez ronthatja a külkereskedelmi egyenleget, mindez végső soron – ahogy ezt már láttuk is – nyomást gyakorol a forint árfolyamára. Ráadásul a gyengébb forint tovább drágítaná az importot, ami ismét csak inflációs hatású lehet.
A magasabb energiaárak növelni fogják a kormány által keményen védett rezsicsökkentés intézményének költségeit. Ha pedig több pénzbe kerül a rezsicsökkentés fenntartásának költsége, az tovább terheli az egyébként is magas költségvetési hiányt. Ez pedig oda vezethet, hogy a hitelminősítők rontják hazánk besorolását, ami az államadósság drágább finanszírozásával járhat. Ez megint csak más állami feladatoktól és céloktól vonhat el forrásokat. Emellett az energiaintenzív iparágak (vegyipar, gépgyártás) termelése visszaeshet, ami lassítaná a GDP-növekedést, ezek ismét csak okozhatnak további finanszírozási problémákat.
A Hormuzi-szoros teljes és tartós lezárása nem történt meg, és valószínűleg még Irán sem érdekelt ebben, hiszen ekkor ők is elveszítenék a legfontosabb bevételi forrásukat. Ugyanakkor az elmúlt két héten látottak alapján úgy tűnik, a fenyegetés ténye is elég ahhoz, hogy a következő hónapokban tartósan magas olaj- és gázár alakuljon ki. Ez pedig, ha a kutakon és a rezsiszámlákban nem is látjuk, a mögöttes költségek miatt negatív hatással lesz a magyar emberek életére és a gazdaságunkra is.
